Paks: Meglátjuk, mi sül ki a mi kis egyszerű futballunkból – Böde Dániel

– Túl van a hólapátoláson?
– Éppen csak annyit hánytam odébb, hogy a kukát ki tudjam húzni az utcára – válaszolta nevetve Böde Dániel, az OTP Bank Liga első helyén álló paksiak rutinos, 37 éves csatára. – Itt, Madocsán nem esett olyan sok, egyébként úgy vagyok vele, úgyis elolvad.

– A Fradival szembeni egypontos előnyük is elolvad a hétvégén?
– Bármi is lesz, nekünk nem a Ferencvárost kell néznünk. Kis túlzással mondhatjuk, a mostani NB I-ben van a Fradi és a másik tizenegy csapat. Eszünk ágában sincs a ferencvárosiakkal versenyezni. Inkább örülünk, hogy az eddigi tizenöt mérkőzésünkön szereztünk harmincegy pontot. Nagy eredmény ez, komolyan mondom, büszke vagyok a csapatra.

– Amikor augusztus végén hat-egyre kikaptak az Üllői úton, gondolta volna, hogy a legközelebbi csata alkalmával a Ferencváros előtt állnak a tabellán?
– Az öltözőben bármelyikünk azonnal aláírta volna a papírt, ha valaki ezt írásba adja. Nem sok esélyt láttam rá, ám később olyan jó sorozatot kaptunk el, ami a tabella elejére repített bennünket. Ehhez persze az is kellett, hogy a Ferencváros sorozatban négy mérkőzésen ne nyerjen. Vasárnap listavezetőként várjuk a címvédőt, előtte állunk a tabellán, de ez csak átmeneti állapot.

– A zöld-fehérek szerdán az elmaradt mérkőzésükön Mezőkövesden nyertek kettő-nullára. Nézte a találkozót?
– A második félidőre értem haza, azonnal bekapcsoltam a televíziót. No nem azért, mert bármi újra számíthattam volna a Fraditól, és kíváncsi voltam, milyen taktikával lép pályára. A mostani NB I-ben nincsenek meglepetések. Mindenki ismeri a másikat, mint a tenyerét.

– Megszokhattuk, rendre a Paks szerzi a legtöbb gólt a mezőnyben, ehhez képest most – holtversenyben a Ferencvárossal – önök kapták a legkevesebbet, tizenöt meccsen mindössze tizenhatot. Hogy van ez?
– Sok összetevője van. Kezdve a kapustól, a védők magabiztosságán át a többiek mezőnymunkájáig. Szappanos Péter érkezése kétségkívül sokat számít, és megmondom őszintén, amikor a nyáron hetet kaptunk a Szegedtől felkészülési meccsen, nem gondoltam volna, hogy így összeállunk hátul. Úgy vágtam neki a bajnokságnak, csak valahogy maradjunk bent. Most, hogy van harmincegy pontunk, és téli elsőként is fordulhatunk, talán minden nagyképűség nélkül kijelenthetjük, az alapcélunkat sikerült elérnünk.

– Miben rejlik a paksi titok, miért tudnak felszabadultan játszani?
– Nincs rajtunk nyomás, nem azt kell nézni, hogy három vagy négy pontra vagyunk-e a kiesőzónától. Nyugodtan játszhatunk, kis túlzással lesz, ami lesz alapon, és igyekszünk élvezni a futballt. Az sem mellékes, hogy nagyon jó a csapategység, nagyszerű társaság alakult ki, az edzések előtt és után állandóan megy egymás ugratása.

– Ebben is ön viszi a prímet?
– Maradjunk annyiban, szerencsére rajtam kívül akad még egy-két bolond az öltözőben.

– Benne van a mostani keretben az újabb kiugró eredmény?
– Nehéz kérdés… Az egész idényt kell egyben vizsgálni, a harmadik, a negyedik, illetve az ötödik helyen álló Fehérvárral, Debrecennel és Puskás Akadémiával szemben hét pont előnyünk van, ami nem kevés. De… A téli felkészülésen nagyon sok múlhat, nagyban befolyásolhatja a tavaszi produkciót. Könnyen bele lehet kerülni négy-öt meccses nyeretlen szériába, rögtön nem az élen van az ember, hanem a középmezőny alján. Itt az Újpest példája, jól kezdte az idényt, mindenki a dobogóról beszélt, most meg ha a hétvégén kikap Zalaegerszegen, közel kerülhet a kiesőzónához.

– Mit gondol, vasárnap megverhetik az FTC-t?
– Miért ne? Aztán az is benne van, hogy ugyanúgy kikapunk tőle, mint a nyáron. De még egyszer hangsúlyozom, tényleg nem a Fradit nézzük. Próbáljuk játszani a kis egyszerű futballunkat, élvezzük, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.

– Száznegyvenöt NB I-es gólnál jár. Egyértelmű cél a szám kikerekítése?
– Jó lenne elérni a százötvenet. De manapság jóval nehezebb helyzetben vagyok, mint régebben.

– Azért, mert a védők ismerik, vagy mert kevesebb időt tölt a pályán?
– Minden szempontból. Készülnek rám, tudják, ki vagyok, tényleg nem egyszerű húsz percre beállni, és felvenni a játék ritmusát. Múlnak az évek, na… Azt szoktam mondani: az élethez fiatal vagyok, a sporthoz már nem annyira.