Csalódásként élték meg a Puskás Akadémiánál, hogy az előző idényt a negyedik helyen zárták, így nem indulhatott a csapat a nemzetközi kupaporondon, ám ehhez képest a nyáron nem történt nagy játékosmozgás. Annál fontosabb azonban, hogy olyan labdarúgók távoztak, akik bár jó képességűek voltak, nem feltétlenül gyakoroltak jó hatást az öltözői légkörre. Az ausztriai nyári felkészülés jól sikerült, megalapozta az egy irányba húzó társaság kiváló erőnlétét. A bajnokság előtt beesett a Young Boystól távozó, jobbhátvédként bevethető Quentin Maceiras, majd az átigazolási időszak hajrájában a Riga FC-től szerezték meg a támadósorban szerepeltetett Mikael Soisalo játékjogát – utóbb kiderült, a svájci és a finn futballista is hasznos tagja az együttesnek.
A csapat jól kezdte az idényt, az első négy bajnokiján nyolc pontot szerezve veretlen maradt, idegenben győzte le 2–1-re a Máté Csaba irányításával ragyogóan teljesítő, szinte feltartóztathatatlannak hitt Ferencvárost, mégis hiányérzetük lehetett a felcsútiaknak: az Újpest és a Fehérvár elleni hazai bajnokin kiengedték kezükből a győzelmet. Az első nyolc fordulóban kapott tizennégy gól, illetve a tabella látványa (hetedik helyen állt a PAFC) aggodalomra adhatott okot, az összetételében gyakran változó hátsó sor ugyanis nem teljesített jól. Idővel aztán a védekezés javult, Wojciech Golla és Patrizio Stronati kettőse a tengelyben összeért és a bajnokság egyik legjobb párosává nőtte ki magát, s az is említésre méltó, hogy Brandon Ormonde-Ottewill a liga egyik legjobb bal oldali védőjeként futballozott, megteremtve ezzel a sérülésből felépülő Nagy Zsoltnak a lehetőséget, hogy egy sorral előrébb, bal oldali támadóként szerepeljen. A tizedik fordulóban a Puskás Akadémia 5–0-s gálaelőadást tartott az MTK Budapest otthonában, ám nagy árat fizetett érte, Batik Bence ugyanis sérülés miatt hosszú időre harcképtelenné vált. A csapat a bajnokság harmada után ért tehát abba a pozícióba (harmadik hely), ahová kimondva-kimondatlanul vágyott, s amelyre lehetőségei predesztinálják. A Fehérvár FC elleni idegenbeli 3–1-es vereség következtében azonban lecsúszott a dobogóról, s bár az utolsó két, négy pontot hozó mérkőzésén nem kapott gólt, továbbra is a negyedik, két pontra a harmadik székesfehérváriaktól és hatra az éllovas Pakstól.
A PAFC-nál a huszonhét szerzett gól miatt is lehet némi hiányérzet, a helyzetek minősége alapján ugyanis több állhatna a csapat neve mellett (31-et meghaladó a Wyscout adatelemző rendszer által mért xG-mutatója), ugyanakkor a húsz kapott gól a második legkevesebb az élvonalban. Érdekesség, hogy az előző idényhez képest csaknem négy százalékponttal kevesebbet, átlagosan mindössze 46 százalékban birtokolja a labdát – csak az utolsó Kisvárdánál és az éllovas Paksnál van kevesebbet. A felcsútiak nem maradtak adósak a lövési kísérletekkel, bajnokinként átlagosan 13.8-szor próbálkoztak (ez a harmadik legjobb mutató a mezőnyben), meccsenkénti 21.7 tizenhatoson belüli átlagos labdaérintésük a második legtöbb, és a kulcspasszok számában (63) sincs okuk szégyenkezni, ebből a szempontból is dobogósok a ligában. Ám ahogyan azt Hornyák Zsolt vezetőedző is említette, a tizenhatos előterében kreatív megoldásokra ösztönzött játékosai időnként túlbonyolítják, hiányoznak az egyszerű, célratörő befejezések – ebben a korosztályos válogatottban számításba vett Gruber Zsombornak és Lamin Colley-nak is fejlődnie kell. Marius Corbu, Artem Favorov és Jakub Plsek teljesítménye azonban bizakodásra ad okot a tavaszi szezonra, a középpályások meggyőzően játszottak az ősszel, Markek Tamás pedig jól védett. A PAFC egyébiránt a kemény játékáról ismerszik meg az évadban, a legtöbb szabálytalanságot (285) ugyanis a játékosai követik el, 48 sárga lapjuk van.
A nyáron szerződését megújító, a PAFC-ot négy és fél éve vezetőedzőként irányító Hornyák Zsoltra két nagy feladat vár a tavasszal: egyfelől dobogós helyre kell navigálnia az együttest, másrészt minél több saját nevelésű fiatalt kell beépítenie a csapatba ahhoz, hogy a klubnál sikeresnek könyvelhessék el a csaknem fél távnál járó évadot.
(Következik: Fehérvár FC)
1. Paksi FC | 17 | 10 | 4 | 3 | 32–21 | +11 | 34 |
2. Ferencvárosi TC | 17 | 10 | 3 | 4 | 42–19 | +23 | 33 |
3. Fehérvár FC | 17 | 9 | 3 | 5 | 36–24 | +12 | 30 |
4. Puskás Akadémia | 17 | 7 | 7 | 3 | 27–20 | +7 | 28 |
5. Debreceni VSC | 17 | 7 | 4 | 6 | 25–22 | +3 | 25 |
6. MTK Budapest | 17 | 7 | 4 | 6 | 21–28 | –7 | 25 |
7. Diósgyőri VTK | 17 | 7 | 3 | 7 | 26–28 | –2 | 24 |
8. Kecskeméti TE | 17 | 6 | 3 | 8 | 25–29 | –4 | 21 |
9. Újpest FC | 17 | 6 | 3 | 8 | 24–35 | –11 | 21 |
10. Mezőkövesd | 17 | 4 | 3 | 10 | 17–26 | –9 | 15 |
11. Zalaegerszegi TE | 17 | 4 | 3 | 10 | 21–36 | –15 | 15 |
12. Kisvárda | 17 | 4 | 2 | 11 | 19–27 | –8 | 14 |