Szolnoki Roland próbál minden pillanatot megélni

– Védekező középpályásként sárga lap nélkül lejátszani a Ferencváros elleni meccset a Groupama Arénában nem kis teljesítmény…     
– Aki ismer, tudja, a régi idők fociját űzöm, ami többek között azt is jelenti, hogy már az első párharcba keményen megyek bele – felelte egy mosoly kíséretében Szolnoki Roland, a Puskás Akadémia 32 éves, egyszeres válogatott védője. – Ugyanakkor négy sárga lappal vártam a mérkőzést, próbáltam figyelni, ne kapjam meg az ötödik figyelmeztetést, már csak azért se, mert a következő fordulóban a Fehérvárral játszunk, és azt a párharcot nem szívesen hagynám ki. Persze, utána a Kecskemét ellenit sem, az ember szeretné a lehető legtöbb időt a pályán tölteni.

–  Az egy-egyes döntetlen az FTC otthonában nagyon jó eredmény, igaz, Hornyák Zsolt irányításával a Puskás Akadémia rendre jól szerepel a zöld-fehérek ellen. Tisztában van vele, hogy milyen a statisztikája a Ferencváros ellen?
– Több mint tíz éve már, hogy először lehetőséget kaptam, azóta vagy húsz párharc biztosan mögöttem van, és úgy gondolom, a fele győztes meccs lehetett.

– Nem tévedett nagyot: a Fehérvár és a Puskás Akadémia labdarúgójaként huszonhárom bajnokin lépett pályára a Ferencváros ellen, abból tízet megnyert, kilenc találkozó döntetlenre végződött, és csak négy meccsen kapott ki. Aligha lövünk mellé, amikor azt mondjuk, ilyen mutatóval sokan kiegyeznének.
– Nem szabad elfelejteni, a Vidivel annak idején mindig a bajnoki címért küzdöttünk, sokszor tudtuk legyőzni a Ferencvárost. A konkrét számokat hallva azt gondolom, ilyen statisztikát bárki elfogadna, pláne ha az utóbbi öt-hat év Ferencvárosát nézzük! Ebben az időszakban egyre inkább kiemelkedett a mezőnyből, évről-évre komoly igazolások érkeztek a klubhoz, az soha nem véletlen, amikor egy csapat mindegyik évben ott van valamelyik nemzetközi kupa csoportkörében. Nem felkészülési mérkőzéseken, hanem tétmeccseken szereznek a játékosok nemzetközi tapasztalatot, és ebből nyilván profitálnak a bajnokságban.

– Minden bizonnyal sorolni lehetne azokat a Ferencváros elleni meccseket, amelyekre jó szívvel gondol vissza. Közéjük tartozhat az is, amikor a Puskás Akadémia színeiben először lépett pályára a fővárosi klub ellen?
– Mi az, hogy! Kettőezertizennyolc nyarán igazoltam Felcsútra, az utolsó felkészülési meccsen azonban megsérült a térdem, és az első tíz bajnokit kihagytam. Aztán éppen a Fradi ellen mutatkoztam be, nyertünk egy-nullára, méghozzá nem akármilyen találattal: Hegedűs János a saját térfelünkről, a kezdőkörből, szabadrúgásból rúgott emlékezetes gólt Dibusz Dénesnek!

– Egészen hihetetlen, hogy a felcsúti klub játékosaként csak egyszer szenvedett vereséget a Ferencváros ellen – négy gőzelem és nyolc döntetlen mellett –, pedig tizenhárom bajnokin is futballozott.
– Az viszont rossz emlék, hiszen egyfelől négy-nullára kikaptunk, ráadásul a hajrában kiállított a játékvezető. Marcel Heister megtolta a labdát, késtem egy fél ütemet, és második sárga lappal véget is ért számomra a mérkőzés.
– Mit gondol, a Puskás Akadémiának miért megy rendre jól a Ferencváros ellen?
– Még a vasárnapi találkozó előtt sokat beszéltünk róla, hogy a megelőző mérkőzések nem sikerültek, elrontottuk a lehetőségeinket. Három nyeretlen bajnoki után mentünk a Groupama Arénába, és az ott mutatott teljesítményünket össze sem lehet hasonlítani mondjuk az előző heti, Újpest elleni futballunkkal. A döntetlen jó eredmény, de kicsit több volt szerintem a meccsben, ám ennél sokkal fontosabb, hogy más csapatok ellen is ezt a teljesítményt kell hozni.
– Februárban a ZTE ellen a 250. NB I-es mérkőzését játszotta: lepereg ilyenkor az emberben a pályafutása?     
– Rengeteg emlék jön elő. Beugrott például az első élvonalbeli bajnokim, amikor Paulo Sousa a Paks elleni négy-nullás mérkőzésen a hajrában becserélt: Szakály Dénes annyira jó fej volt, hogy sprintben jött le csak azért, hogy minél több időt tölthessek a pályán! Emlékszem, annak idején a nagy öregek, többek között Juhász Roland is mondták, élvezzük ki minden pillanatát a futballnak, mert egy csettintés, és máris vége a pályafutásnak. Mi, fiatalok akkor nevettünk ezen, nem fogtuk fel, miről beszélnek, most viszont már tudom. Egy hatszázas lélekszámú faluból, Nagyvelegből jutottam el kettőszázötven bajnoki mérkőzésig, nemzetközi kupameccseken játszhattam, pályára léptem a válogatottban – remélem, jó néhány év futball van még előttem. A testem mindenesetre engedi, jó állapotban vagyok, próbálok minden pillanatot megélni, élvezni.

– Nem titok, a Puskás Akadémia szeretne dobogóra kerülni, ehhez alighanem elengedhetetlen, hogy a jövő héten legyőzze a Fehérvárt.
– Amikor van egy jól sikerült Ferencváros elleni meccs, nem biztos, hogy jól jön a bajnoki szünet, erre majd jövő pénteken megkapjuk a választ. Készülünk, erőt kell merítenünk a múlt heti teljesítményünkből, ha oda akarunk érni a dobogóra – márpedig oda akarunk – muszáj a Fehérvár ellen megszerezni a három pontot!