Négy év után újra ezüstérmes lehet a Fehérvár a labdarúgó NB I-ben

NEM TUDTA LEGYŐZNI hazai pályán a ZTE-t a Fehérvár FC, 1–1-es döntetlent játszott a tavasszal remeklő riválisával, ám a megszerzett egy pont is elegendő volt ahhoz, hogy négy fordulóval a bajnokság befejezése előtt a második helyre lépjen fel! Több mint egy évtizeden keresztül szinte természetes volt, hogy az együttes legalább ilyen pozícióban van, hiszen 2010 és 2020 között csak egyszer fordult elő, hogy az idényt hátrébb zárta (a 2013–2014-es bajnoki évadot a DVSC-Teva, a Győri ETO és a Ferencváros mögött negyedikként…), ám jó ideje már Székesfehérváron is csak nosztalgiáztak azon, milyen volt az élvonal második legerősebb csapatának lenni. A 2020–2021-es idény végén még ott volt a dobogón a Vidi, a harmadik helyre futott be, de második helyen legutóbb 2022 februárjában, a 19. fordulót követően állt – akkor még Márton Gábor ült a kispadján, aki vasárnap a ZTE-vel ért el döntetlent a Sóstói Stadionban. A korábbi 21-szeres válogatott labdarúgó meg is jegyezte a találkozót követően, nem volt helyén kezelve az akkoriban végzett munkája, és nehéz lenne vitatkozni a szavai­val, ha az azóta eltelt két bajnoki évet nézzük fehérvári szemszögből.

A 2021–2022-es idényt Szabics Imrével a kispadon kezdte és Michael Borisszal fejezte be a Fehérvár, tavasszal volt olyan sorozata, hogy egymás után hét meccsen szenvedett vereséget, így annak ellenére csak negyedikként zárt (hat pontra a harmadik Puskás Akadémiától, tizenegyre a második Kisvárdától), hogy az utolsó kilenc bajnokijából egyet sem vesztett el. Aztán jött a 2022–2023-as mélyrepülés, a szakmai munka irányítása előbb Michael Boris, majd Huszti Szabolcs kezében volt, az utolsó tíz mérkőzésre érkezett Bartosz Grzelak, a megszerzett 10. helyre azonban senki sem lehetett büszke a klubnál.

A 45 éves tréner csupán kétszer tudott nyerni a Vidivel, a bennmaradást csak az utolsó játéknapon sikerült biztossá tenni, és mert a mostani bajnokság is három vereséggel indult, sokan nem értették, miért ilyen türelmes a vezetőség a svéd szakemberrel. Nos, a vezetők akkor kiálltak mellette, a csapat pedig, ha nem is rohamléptekkel, de egyre inkább magára talált, és amikor az őszt harmadikként fejezte be (négy ponttal a listavezető Paks, hárommal a második FTC mögött), már mindenki biztos lehetett benne, ez az idény egészen másként alakul, mint az előző.

Nem szerencsés egy emberre kihegyezni, minek köszönhető az ugrásszerű javulás, ám biztosak vagyunk benne, ha a klub augusztusban – amikor már két forduló lement a bajnokságból –, nem veszi kölcsön a Puskás Akadémiától Tóth Balázst, most szó sem lenne arról, hogy a Fehérvárnak minden esélye megvan az ezüstérem megszerzésére. A 26 éves válogatott kerettag kapus tizenegy kapott gól nélküli bajnokinál tart, és bár egyértelmű, ehhez elengedhetetlen a társak segítsége, a védőmunka javulása, magabiztosságával, kisugárzásával, bravúrjaival tagadhatatlanul sokat tett be a közösbe.

Az 56-szoros válogatott Fiola Attila felépülésével még stabilabb lett a hátsó alakzat, Bese Barnabás újjászületett Bartosz Grzelak keze alatt, a korábban elsősorban védekező középpályásként számításba vett Tobias Christensen pedig lubickol abban a kötetlenebb szerepkörben, amelyben egy ideje futballozhat, „szórja” a kulcspasszokat és a gólokkal sem adós. Ne hallgassuk el, a mostani helyezéshez elengedhetetlen volt az a győzelem, amelyet sorozatban három vereséget követően Kecskeméten aratott az együttes a 25. fordulóban: olyan párharcot nyert meg 1–0-ra a Vidi, amely a riválisának állt, aztán a Puskás Akadémia otthonában is úgy sikerült gól nélküli döntetlenre végeznie, hogy a házigazda sokkal közelebb állt a győzelemhez – szóval, a csapat mostanság akkor sem marad pont nélkül, amikor riválisa játszik fölényben.

Ami az utolsó négy fordulót illeti, vasárnap jön a Kisvárda elleni idegenbeli meccs, utána az MTK érkezik a Sóstói Stadionba, ezt debreceni vendégszereplés követi, az idényzáró pedig a DVTK elleni hazai találkozó lesz: az esély feltétlenül megvan arra, hogy négy év elteltével újra ezüst­érmes legyen a Fehérvár!

Komáromi György: Nagy Zsolt azt mondta, rúghatom – de rúgjam be!

Komáromi György, a Puskás Akadémia szélsője nagyszerű góllal tette emlékezetessé a Paks 5–0-s legyőzését.

Nagyszerű teljesítményt nyújtott szombaton a Puskás Akadémia a Paks ellen, amelyet 5–0-ra győzött le teljesen megérdemelten, végig uralva a találkozót. A csapat saját nevelésű szélső támadója, Komáromi György a 67. percben állt be csereként, és szerzett egy gyönyörű szabadrúgásgólt 17 méterről, majd mesteri gólpasszt adott Szolnoki Rolandnak.

„Bíztam benne, hogy a betegségem után vissza tudok kerülni a kezdőcsapatba, de a mester érthető okokból kitartott a Mezőkövesden négy-nullás győzelmet elérő csapat mellett – mondta lapunknak a 22 éves játékos. – Ugyanakkor Hornyák Zsolt érdeklődött az állapotom felől, érzékeltette, hogy beállok majd, tehát így készültem. Valahogy éreztem, ez a mi napunk lesz, és valóban remekül futballoztunk. Véletlenül sem lehet a szerencsének tulajdonítani ezt az ötgólos sikert. A Paks a mumusunknak számított eddig, többször is kikaptunk tőle nagy különbséggel, most nagyon szerettünk volna visszavágni. Az első fél órában még nem ment gördülékenyen a játék, ám az első gól után megnyugodtunk, aztán jöttek sorra az újabb találatok.”

A 80. percben szerzett szabadrúgásgóljára így emlékezik vissza Komáromi György: „Lamin Colley-t buktatták nem sokkal a tizenhatos vonala előtt. Ballábasoknak való szögből járt a szabadrúgás, Nagy Zsolttal ketten álltunk oda. Mondtam neki, hogy ő rúgta a tizenegyest, hadd vállaljam el ezt most én. Azt mondta, rendben – csak akkor rúgjam be… Láttam, hogy Szappanos Péter beállt csaknem teljesen középre, a hosszú saroknál a nagy szabad terület kínálta magát, úgy gondoltam, megpróbálom bal belsővel, nagy erővel berúgni a hosszú felső sarokba, és örülök, hogy oda ment a labda, ahová szántam.”

A legutóbbi öt meccsén veretlen Puskás Akadémia pillanatnyilag negyedik a tabellán, egyaránt négy pontra van a második Fehérvártól és az immár harmadik Pakstól.

„Három-négy fordulóval ezelőtt egyáltalán nem gondoltunk még az ezüst­éremre, de most már arra is van esélyünk – mondta még Komáromi György. – Ehhez meg kell tartani a mostani kiváló formánkat. Nem lesz könnyű, mert nehéz meccsek várnak ránk a hátralévő fordulókban. Találkozunk két, közvetlenül mögöttünk álló csapattal, a Debrecennel és az MTK-val is. Jó lenne őket leszakítani magunk mögül, de közben annak is szurkolnunk kell, hogy az előttünk állók is pontokat hullajtsanak. Saját magunkra kell figyelnünk, megnyerni a saját meccseinket, és akkor minden esélyünk meglesz akár a második hely megszerzésére is.”
B. Z.

Fekete Vince mesébe illő története

Tizennyolc évesen, élete első NB I-es mérkőzésén szerzett gólt Fekete Vince, a DVTK támadójának örök emlék marad a DVSC szombati esti legyőzése.

Álomszerűen sikerült a bemutatkozás a diósgyőriek fiatal labdarúgójának, Fekete Vincének. A 18 éves támadó a 77. percben 4–3-as állásnál váltotta az egyébként kiválóan futballozó centert, a nigériai Bright Edomwonyit, s már az első meccsén letette névjegyét. A mérkőzés 94. percében Alexander Vallejo indította Szabó Leventét a jobb oldalon, a szintén csereként pályára lépő labdarúgó jól adott középre, a labda eljutott újonc társához, aki előbb átvette, majd jobbal gyönyörűen elgurította a vendégek kapusa, Megyeri Balázs mellett, beállítva ezzel az 5–3-as végeredményt a DVTK–DVSC rangadón.

Vladimir Radenkovics, a DVTK vezetőedzője örömmel nyugtázta játékosa teljesítményét, kiemelve, hogy a fiatal csatár hétről hétre keményen dolgozik, hogy a keret állandó tagja legyen.

„Nagy potenciál van Fekete Vince játékában – nyilatkozta a szerb szakember. – A tizenhatoson belül érzi igazán jól magát, ahogyan ezt a Debrecen ellen is bizonyította. Természetesen sokat kell még fejlődnie, de jó úton halad, hogy a közönség kedvencévé váljon.”

A kiváló adottságú, tehetséges játékos öt éve tartozik a DVTK kötelékébe. Tizennégy évesen Nyíregyházán kezdett futballozni, majd három idény után a DVTK akadémiájára került, ahol csakúgy, mint korábban a nyíregyházi utánpótláscsapatoknál, rendre a kezdőben kapott helyet. Ért a góllövéshez, amit bizonyít, hogy két éve a DVTK utánpótláscsapataiban (U17 és U19) összesen tizenhét találatig jutott, s azóta már a klub NB III-as bajnokságban szereplő együttesében is négyet jegyez.

„Örülök a gólomnak, és hálás vagyok a családomnak, a stábnak és az egész akadémiának – mondta az élvonalban első mérkőzésén az első gólját szerző Fekete Vince. – Rengeteg segítséget kaptam, hogy eljussak idáig, szeretném folytatni s meghálálni a bizalmat. Ám bárhogyan is alakul a további sorsom, egy biztos, a szombat este örökre felejthetetlen marad számomra.”
K. B. B.

Jövőkép a Mezőkövesd kiesése után

Nyolc NB I-es évad után búcsúzik az NB I-től a Mezőkövesd – Tóth László szakmai igazgató bízik abban, nem lehetetlen a visszajutás.

KISEBB CSODÁVAL ÉR FEL az élvonal egyik legalacsonyabb költségvetéséből gazdálkodó Mezőkövesd Zsóry utóbbi nyolc éven át tartó története. A csapat Pintér Attila vezetőedző irányításával 2016 nyarán jutott vissza az élvonalba, és most már bizonyos, búcsúzni kényszerül az NB I-től. Noha kevés pénzből gazdálkodtak a klub irányítói, éveken át jó érzékkel választották ki a labdarúgókat, így került Mezőkövesdre Budu Zivzivadze, Marin Jurina, a jelenlegi házi gólkirály, Sztefan Drazsics és az élvonal egyik legjobb kapusának tartott Riccardo Piscitelli is. Sőt, a máshol mellőzött magyar labdarúgókat is okosan szerződtették, hiszen annak idején a ma már a válogatott alapemberének számító Szalai Attila is futballozott Mezőkövesden. Az elmúlt nyolc évért sokan sokat tettek, de vitathatatlanok Tállai András elnök érdemei. Azonban míg korábban az új játékoskeret építése sikeres volt, az utóbbi időben megtört a lendület, s nyilvánvaló, hogy szakmai és egyéb okai is lehetnek a kiesésnek. Milan Milanovics vezetőedző már napokkal korábban felajánlotta a lemondását, ám nem fogadták el, így a szakember a nehéz helyzetben is maradt.

„Csodálatos nyolc év van mögöttünk – mondta lapunknak Tóth László, a Mezőkövesd Zsóry szakmai igazgatója. – A folyamatos élvonalbeli szereplésünkkel több, nálunk szebb múltú klubot is felülmúltunk. Négy évvel ezelőtt alig maradtunk le a dobogóról, s akkor még nem is szóltam arról, hogy a Kuttor Attila irányította együttes Magyar Kupa-döntőt játszott a Puskás Arénában, s szoros meccsen kettő-egyre kapott ki a Honvédtól. Most azonban új helyzet állt elő, s noha a történelmünket ismerjük, a jelenünket tudjuk, a jövőnket meghatározó terveink egy emberen, Tállai Andráson múlnak, de ismerve az elnök úr labdarúgáshoz, a klubhoz fűződő viszonyát, biztos vagyok benne, már a minél hamarabbi visszajutáson töri a fejét. Persze négy mérkőzés még hátravan a bajnokságból, s bár az élvonalbeli sorsunk eldőlt, sportemberekhez méltón kívánunk pályára lépni valamennyi összecsapáson.”
V. Gy.

A 29. FORDULÓ EREDMÉNYEI
Április 20., szombat
Puskás Akadémia–Paks 5–0
Ferencváros–Kisvárda 0–0
Diósgyőri VTK–Debreceni VSC 5–3
Április 21., vasárnap
Kecskemét–Mezőkövesd 2–1
Fehérvár–Zalaegerszegi TE FC 1–1
Újpest–MTK Budapest 1–2

KÖVETKEZIK A 30. FORDULÓ
Április 26., péntek
20.00: Zalaegerszegi TE FC–Puskás Akadémia (Tv: M4 Sport)
Április 27., szombat
14.30: Paksi FC–Mezőkövesd (Tv: M4 Sport)
17.00: Diósgyőri VTK–Kecskeméti TE (Tv: M4 Sport)
19.30: Debreceni VSC–Újpest FC (Tv: M4 Sport)
Április 28., vasárnap
15.15: Kisvárda–Fehérvár FC (Tv: M4 Sport)
17.45: MTK Budapest–Ferencváros (Tv: M4 Sport)