Gondolkodásban és tempóban is gyorsult a nagyok között Kovács Patrik

Négy mérkőzés csereként – és előtte a futballélet. Az OTP Bank Liga 2023–2024-es bajnokságának statisztikái szerint Kovács Patrik, a Fehérvár FC játékosa a legfiatalabb, aki pályára lépett. A piros-kékek támadója 2007. augusztus 15-én született, vagyis pontosan egyhetes volt, amikor Dzsudzsák Balázs augusztus 22-én már másodszor lépett pályára a magyar válogatottban (augusztus 22-én 3–1 Olaszország ellen).

Most pedig ellenfelek is lehetnek…

Az adatok szerint a Puskás Akadémia két játékosa, Pál Barna és Mondovics Kevin, valamint a Kisvárda futballistája, az ukrajnai születésű Osztrovka Maxim született 2007-ben, de mindannyian idősebbek Kovács Patriknál.

„Az előző idényben a Vasas játékosa voltam, már akkor szóba került, hogy pályára léphetnék az NB III-as csapatban – mondta lapunknak a fiatalember. – Ám mert csak augusztusba töltöttem be a tizenhatodik életévemet, a szabályok szerint még nem játszhattam… Az őszi szezonban ez már nem volt akadály, ott kezdtem a bajnokságot, ám a Honvéd II elleni bajnoki találkozón megsérültem. Ebben az időszakban keresett meg a Fehérvár. Jól éreztem magam a Vasasnál, és persze kikértem apu véleményét, de ő nem akart befolyásolni, rám bízta a döntést. Végül úgy éreztem, ebben a korban nagy lehetőség felnőtt, válogatott futballisták között edzenem mindennap, a fejlődésem szempontjából jó lépés lehet.”

Az édesapa véleményét valóban érdemes meghallgatnia. Kovács Zoltán egykori 20-szoros válogatott csatár száz gólt szerzett az Újpest játékosaként – futballvezetőként pedig dolgozott Székesfehérváron, ma az Újpest FC tanácsadója.

„Megváltozott az életem, amikor a Fehérvár játékosa lettem – folytatta Kovács Patrik. – Mindenekelőtt iskolát kellett váltanom, magántanuló lettem, csak az év végén kell vizsgáznom. Éppen a napokban voltak ezek a tesztek, talán most azt kellene mondanom, hogy bár profi futballista akarok lenni – igaz, papíron, ugye, az vagyok –, és komolyan veszem a tanulást, ez sajnos nem teljesen igaz. Éppen annyit tanultam, hogy gond nélkül megírjam a dolgozatokat, de a jeles osztályzat messzebb van. Mivel a korom miatt még nincs jogosítványom, minden reggel vonattal megyek Fehérvárra, szerintem befogadtak a társaim, mert valaki mindig kijön elém a pályaudvarra, hogy elfuvarozzon a stadionba. Az első pillanattól azt éreztem, mindenki nagyon barátságos és segítőkész, rengeteg tanácsot kapok az edzések közben, látom, ki hogyan készül a mérkőzések előtt, mit csinál utána. Ahhoz képest, amihez az utánpótlásban hozzászokhattam, itt sokkal gyorsabb a tempó, lényegesen kevesebb idő van gondolkodni, döntéseket hozni, kellett néhány hét, amíg felvettem a ritmust.”

Már a tavaszi rajton bemutatkozhatott az első osztályban, amikor a Vidi 3–1-re kikapott Zalaegerszegen. Ezenkívül a Mezőkövesd, a Ferencváros és az MTK elleni mérkőzésen lépett pályára.

„Nyilván az első meccs mindenkinek meghatározó, a legnagyobb élmény mégis a Ferencváros elleni összecsapás – mondta a 2–0-ra elveszített bajnokiról az U17-es válogatott futballista. – Sok néző, kitűnő hangulat, kiváló játékosokból álló ellenfél, az a néhány perc a pályán tényleg emlékezetes marad. Tapasztaltam, milyen sebességgel futballoznak ezen a szinten, testközelből érezhettem, hova akarok eljutni.”

Ilyen helyzetben adja magát a kérdés, mennyire meghatározó az édesapa jelenléte – előny vagy hátrány a futballistaként sikeres szülő?

„Van jó és hátrányos oldala is. Sokat segített, hogy minden mérkőzésem után érdemes volt odafigyelnem, mit mond apu, mit csináltam jól, szerinte mire kell még figyelnem, miben kell fejlődnöm. De azt is sokszor mondta, lesznek ellendrukkerek, rosszakarók, ezeket meg kell tanulni kizárni, ne foglalkozzam azzal, ha hozzá hasonlítanak. Valóban próbálok arra figyelni, hogy minél jobb futballista legyek és minél többet tanuljak Fehérváron. Ezen a tavaszon sokat léptem előre, főleg a gondolkodás gyorsaságában, nagyon várom már, hogy kezdődjön a következő bajnokság és megszerezzem életem első NB I-es gólját. Aztán gyorsan a másodikat is…”