Traoré gólja elég volt, megverte a Ferencváros a Kecskemétet

LABDARÚGÓ NB I
2. FORDULÓ
Ferencvárosi TC–Kecskeméti TE 1–0
Budapest, Groupama Aréna. 14 095 néző. Vezette: Bogár Gergő
Gólszerző: Traoré (22.)

Pályán a bajnokcsapat. A BL-selejtezőben már játszott az FTC, de az NB I-ben csak most, a 2. fordulóban lehetett látni a zöld-fehéreket először. A Ferencváros a Kecskemétet fogadta, amely az előző időszakban többször is kellemetlen perceket okozott. Az első félidőben úgy tűnt, ez a „kellemetlenkedés” már a múlté: hetven százaléknál is nagyobb mértékben birtokolták a labdát a zöld-fehérek, és az első félidőben főleg a vendégek térfelén folyt a játék – csak Dibusz Dénes unatkozott messze az eseményektől. Mindez azt is jelentette, hogy mind a húsz mezőnyjátékos egy térfélen helyezkedett, mivel a KTE, nem meglepő módon, igencsak megszervezte a védekezését, így az FTC játékosai sokáig keresték a rést a védőfalon.

Ami szinte azonnal feltűnt: korábban a ferencvárosiak rengeteg hátrafelé, vagy oldalra irányított passzal úgymond türelmesen próbálták feltörni az ellenfelek védekezését, ám a Pascal Jansen által edzett csapat sokkal direktebben futballozott. Hiába volt minden kecskeméti a labda vonala mögött, rengeteg passz ment előre. A kevés hely miatt ez persze sokszor kockázatos, de bátrabb, dinamikusabb, egyértelműen és állandóan kapura törő, kapu felé irányuló lett az FTC játéka.

Az más kérdés, hogy a vezető gólt Adama Traoré mégis egy pontatlan kecskeméti átadásra lecsapva szerezte meg: onnan kezdve, hogy a támadó a kapu felé tolta a labdát nem sok esély volt utolérni őt. Az FTC szélsői és támadó középpályásai állandóan a kapu felé mozogtak és a védők is folyamatosan keresték a mélységi harminc-negyven méteres előre irányuló passzok lehetőségét. Nem csoda, hogy a közönség élvezte a látottakat, de közben többször is kifejezték a véleményüket a párizsi olimpiával kapcsolatban, az egyik transzparensen az ökölvívó Hámori Lucát éltették.

A Kecskemét nem nagyon tudta megtartani a labdát az FTC térfelén, a vendégek szinte minden energiáját lekötötte, hogy megállítsák, lefékezzék a hazaiakat, és tartsák a lépést a kapujuk felé száguldó zöld-fehér játékosokkal.

A szünetben hihetetlen, hátborzongató esemény történt: a nézők telefonjaikon követték az olimpiai közvetítést és tízezer ember üvöltött, tapsolt Milák Kristóf győzelmekor, amikor a magyar úszó a célba csapott. Fantasztikus volt hallani az ezért járó dübörgő vastapsot.

A második félidőben már kevesebb ok volt hasonló ünneplésre, a Ferencváros lassított kicsit, viszont a korábbinál sokkal agresszívabb, határozottabb KTE jött ki az öltözőből, a vendégek már eljutottak a hazaiak tizenhatosának előterébe és nem is voltak messze az egyenlítéstől. Ettől még a mérkőzést a Ferencváros irányította, de úgy tűnt, sokkal kevésbé tudja ráerőltetni akaratát az ellenfélre, mint az első félidőben. Persze az is lehet, hogy a fővárosiak már a hétközi BL-selejtezőre gondolva tartalékoltak az energiával, de a krónikába az került az, hogy az FTC győzelemmel kezdte a bajnokságot – a KTE helytállt, de második bajnokiján sem tudott gólt szerezni.