A DVTK 27 éves sportigazgatója: Az átlagéletkort csökkentenénk, a magyarok arányát növelnénk

Nem volt gyors csere – Bajúsz Endrétől elköszönt a Diósgyőr, és szerdán a klub bemutatta utódját, a 27 éves Horváth Csengert. Az új sportigazgató korábban dolgozott Debrecenben az akadémia vezető játékosmegfigyelőjeként, Győrben is hasonló beosztásban, Gyirmóton és az MTK-nál, valamint a Stars and Friends menedzseriroda játékoskiválasztásában tevékenykedett, most hivatalos sajtótájékoztatón prezentációs előadás során beszélt elképzeléseiről.

„Mindenekelőtt a szurkolókat köszöntöm – kezdte Horváth Csenger. – Meghatározó élményem volt 2011. szeptember 25-én a DVTK−Győr mérkőzés, amely előtt egy kislány, Czelláth Panni énekelte a diósgyőri indulót. Az akkor óriási hatással volt rám, tapasztaltam, milyen szenvedély és fanatizmus veszi körül a klubot, úgyhogy nagyon megtisztelő itt lennem. Őszinte stratégia mentén akarunk dolgozni, aminek eleme, hogy rendszeresen beszélgetünk a drukkerekkel, a szurkolói csoportok vezetőivel. Ugyanez az őszinteség lesz jellemző a szervezeten belül. Professzionális munkakörnyezetet kell teremteni, minden feltételt biztosítani a minőségi munkához, pozitív, de versengő környezetet kialakítani. Ha a játékos vagy bármely dolgozó szorongva, összeszorult gyomorral jön a munkahelyére, úgy nem lehet eredményt elérni, de mindenkit rá kell kényszeríteni, hogy kilépjen a komfortzónából, a képességei határait feszegesse nap mint nap.”     

Az új sportigazgató a klubfilozófia alapköveként a helyi, miskolci értékeket nevezte meg, szerinte ennek szellemében kell meghatározni a DVTK identitását és ehhez kell igazítani az elvárt futballstílust.

„A harciasság, a csapatmunka jellemzi a miskolci embereket. Nem az edző határozza meg a stílust, a futballfilozófia alapján választunk edzőt, ha arra szükség van, bennem van nyitottság együtt dolgozni a jelenlegi stábbal. Az első hatban kell lennünk, miközben a saját akadémiánk tehetségeire is támaszkodunk. A fiataljainkat nem betenni, hanem beépíteni kell a csapatba.”

Horváth Csenger prezentációjában konkrét számadatokkal is szolgált, mint mondta, az alapos kivizsgálás, elemzés az alapja a feladatok meghatározásának.

„Amit látunk: a bérkeret a harmadik-negyedik legmagasabb az élvonalban – utalt arra a sportvezető, hogy ennek megfelelő helyezésre lehetne számítani. – A negyedik legidősebb a keretünk, tizenkilenc légióssal, de kevés magyar vagy a nemzetközi piacon értékesíthető futballistával. Ha a szövetség rendszere a fiatalok szerepeltetésével ilyen jelentős részt vállal a költségvetésből, azt bűn nem kihasználni. Szeretnénk csökkenteni a létszámot és az átlagéletkort, növelnénk a magyar játékosok arányát.”     

A sportigazgató felvázolta: a keretet négy kulcsjátékos, tíz, a kezdőcsapatban rendszeresen helyet kapó futballista, négy rotációs ember és hét projektjátékos alkothatja – minden kategória meghatározott fizetési sávban lesz. Utóbbi az a berobbanás előtt álló játékos, akiből kezdő, esetleg kulcsember lehet és akit a piacon nyereséggel értékesíteni lehet.

„Az edzésidő nem elég, pluszmunkára van szükség az első csapatnál és az akadémián egyaránt – mondta Horváth Csenger, amikor azt kérdeztük tőle, mi történik, ha nincs egyetértés a vezetőedzővel. – Természetesen őt be kell vonni az átigazolási kérdésbe, abban vétójoga van, ha valakit nem játszatna, nem hozzuk ide. Ugyanakkor a vezetőedző szerepe nem kiindulási pont, nem ő igazol, nem ő határozza meg a filozófiát, az ebből eredő játékstílust.”