Irány Európa! A Puskás Akadémia 20 perc alatt hármat lőtt az MTK-nak és újra kijutott az európai porondra

LABDARÚGÓ NB I
32. FORDULÓ
MTK BUDAPEST–PUSKÁS AKADÉMIA FC 1–3 (1–3)
Budapest, Új Hidegkuti Nándor Stadion, 2562 néző. Vezette: Karakó Ferenc (Vígh-Tarsonyi Gergő, Szalai Dániel)
Gólszerző: Nagy Zsombor (36.), ill. Szolnoki (5.), Nissilä (12., 20.)

A találkozó online, szöveges tudósítása itt olvasható.

A dicső múlt felidézése vezette fel a mérkőzést, a Hidegkuti Nándor Stadion közönsége megünnepelhette a hatvan évvel ezelőtti MTK-hősöket, az 1964-es KEK-döntős csapat életben lévő tagjait, sőt, még az Ausztráliában élő Keszei Györgynek is üzentek. Hétfőn lesz a kerek évfordulója az eseménynek, 1964. május 13-án rendezték Brüsszelben a Sporting–MTK KEK-döntőt, amely 3:3-as döntetlenre végződött, így két nappal később Antwerpenben újra össze kellett csapni a feleknek, ekkor már 1:0-ra nyertek a portugálok.

A szombati bajnokin viszont nem volt sok ünnepelni valójuk a kék-fehéreknek, mert mindössze húsz perc alatt már háromgólos hátrányban voltak a Puskás Akadémia ellen. Már az 5. percben vezettek a felcsútiak, két saját nevelésű játékosuk együttműködése révén: Komáromi György szögletét fejelte be a kapuba Szolnoki Roland. Hét perccel később a szintén saját nevelésű, válogatott formában játszó Nagy Zsolt adott bal külsővel zseniális gólpasszt Urho Nissilänak, aki nem hagyta kihasználatlanul a ziccert. A 20. percben újfent a Puskás Akadémia 28 éves finn légiósa volt eredményes, a szöglet után kifejelt, majd neki lekészített labdát lőtte tizenhat méterről ballal a kapu jobb oldalába.

Nem csoda, hogy elégedetlenségének adott hangot a hazai publikum, mivel úgy telt el az első félidő fele, hogy az MTK-nak lényegében momentuma sem volt. A 25. percben lőtt először kapura a házigazda, és abban sem volt sok veszély, Pécsi Ármin könnyedén fogta a középre tartó, közepesen erős lövést. Nem tudta jól felépíteni a támadásait az MTK, inkább csak szövögette azokat. Pedig nem alkalmazott nyomasztó letámadást a vendégcsapat, pusztán stabilan védekezett, elöl pedig kihasználta az ellenfél minden hibáját.

A 30. percben visszajöhetett volna a meccsbe az MTK, de Hei Viktor, miután megcsinálta a remek cselt az ötösön, és már csak a kapussal állt szemben, nem tudott betalálni – avagy elképesztően nagyot védett Pécsi Ármin.

A 36. percben mégis visszatértek a hazai remények, mert Nagy Zsombor fejjel szépített – a gól nem dicsérte a PAFC védelmét, mert a bal oldalon mögé került a rivális, belül pedig három védő is volt a beadásra, mégis Nagy Zsombor tudta elfejelni a labdát. Feljavult a fővárosiak játéka a félidő végére, könnyedén hozták át a labdát a középpályán, a felcsútiak nem védekezték vagy ütközték le ezeket a megiramodásokat, így akár újabb gólt is szerezhettek volna a kék-fehérek. Így azzal a tudattal mehetett az öltözőbe Horváth Dávid együttese, hogy bár maradt még két gól a hátrányából, a játék képét meg tudta változtatni.

A szünetben is nosztalgiázhatott az MTK-tábor, a huszonöt évvel ezelőtti, 1999-es bajnokcsapat tagjait köszöntötték a gyepen. Eközben a vendégöltözőben Hornyák Zsolt vélhetően arról beszélt a játékosainak, hogy a tekintélyesnek tetsző előny birtokában sem dőlhetnek hátra, mert az MTK feljavulóban van. Teljesen kiegyenlített játékot hozott ugyanis a második félidő első fele, alábbhagyott az MTK lendülete, a Puskás Akadémia már a középpályán lefékezte a hazai támadásokat. Ebben az időszakban újra kezükben tartották a mérkőzést a vendégek, s újra előttük adódott gólszerzési lehetőség: Nagy Zsolt is betalálhatott volna, de kevéssel mellé lőtt, Komáromi György pedig fejjel veszélyeztetett.

Bár a hajrában az MTK is ki tudott alakítani néhány helyzetet, de ezeknél extra megoldásokra lett volna szükség a gólhoz, ilyet pedig nem láthattunk, így maradt az 1–3, melynek révén a PAFC reményei megmaradtak az éremre, az MTK pedig matematikailag sem lehet már európai kupainduló.