George F. Hemingway: A kispesti címerrel ellátott melegítőm, a pólóim, a kitüntetéseim mind odavesztek a tűzvészben

– Nem hiányzik a magyar futball?     
– Nem igazán… – felelte lapunknak az Amerikából Magyarországra látogató korábbi Honvéd-tulajdonos. – Jó volt, szép volt, de egy pillanatra sem bántam meg, hogy kiszálltam belőle. A kispesti klub működtetése óriási felelősség volt, ha az ember elszúrt valamit, annak súlyos következményei voltak. Az első néhány évben óriási pénzügyi teher is volt, csak azt követően vált rentábilissá. Épp a minap beszéltem egy ismerősömmel, mennyivel több pénzt tudtam volna csinálni Kaliforniában, ha azokat az anyagiakat és időt nem a Honvédra szánom. Ingatlanokban kis túlzással verhetetlen vagyok, nem találkoztam még emberrel, aki többet tud róluk.

– Az üzlet a kispesti évek alatt teljesen a háttérbe szorult?     
– Mi az, hogy háttérbe?! Minden időmet a kispesti klubnak szenteltem. Tizenhárom évet töltöttem a csapatnál, de egyetlen napot sem bántam meg.

Gazdag Dánielt elvitte a legjobb olasz étterembe

– A magyar futballról tud még valamit?     
– Annyit tudok róla, amennyit egy átlagos ember. A Honvédot nagyon sajnálom, az nem kérdés, de lelki problémáim még akkor sincsenek belőle, ha tizenhárom éven át építgettem-szépítgettem. Rossz látni, hogy mások lerombolják az egészet, ennyi.

– Marco Rossival tartja a kapcsolatot?     
– Még a múlt évben együtt ebédeltünk. A mai napig jóban vagyunk, örömmel látom, milyen sokra vitte. Annak idején úgy gondoltam, jó edző lesz belőle, és igazam lett. Szeretném azt mondani, hogy a zsenialitásom miatt hoztam őt Magyarországra, de ez nem így van. Ugyanennyi erővel lehetett volna egy a sok közül… Nálam Marco Rossi és Supka Attila sikerkovácsok voltak, de Sisa Tibort is kiemelném, nagyon jó edző volt, Magyar Kupát nyertem vele. Aztán voltak „szalámik” is, de azokat gyorsan kiteszi az ember a klubtól.

– Gazdag Dániel évek óta Amerikában futballozik, és vált a Philadelphia meghatározó játékosává. Vele beszélt mostanában?     
– Másfél éve felhívott, épp Malibu környékén játszott a csapatával. A meccs előtti napon találkoztunk, elvittem a környék legjobb olasz éttermébe.

A természeti katasztrófa után egyetlen cipője maradt

– Igaz, hogy Malibuban lévő háza porig égett a tűzvészben?     
– Egy fal maradt meg belőle. Úgynevezett vad tűz volt, több mint száz kilométeres erősségű szél fújt, és hát mondjuk azt, a helyi vezetők finoman fogalmazva nem álltak és állnak a helyzet magaslatán. Elég, ha annyit mondok, hogy a tűzcsapokban nem volt víz. Az én házam egy domb tetején állt, a tűzoltóság néhány száz méterre volt tőlem, helikopterrel, a legmodernebb autókkal, de... Amikor kiütött a tűz, konkrétan egy lélek nem volt ott, mert mindenkit elküldtek máshová dolgozni. Ha ott vannak, öt perc alatt megállították volna a tüzet. A környéken több mint tízezer épület égett le, mifelénk Malibuban legfeljebb két-háromszáz épület veszett oda. Pech, hogy éppen az enyém is…

– Mit csinál ilyenkor az ember?     
– Először is bérel egy hotelszobát. Aztán beadja a biztosítónak a papírokat, szerződést köt, hogy a romokat eltakarítsák. Aztán vesz egy bőröndöt, mert az is odaveszett. A kétszáz ingem közül egyet sem bánok, de cipőm csupán egyetlen maradt. Szerencsére a kedvenc pulóverem éppen rajtam volt.

– Ezek szerint az összes Honvéd-relikvia is odaveszett?     
– Minden. A kispesti címerrel ellátott melegítőm, pólóim, a kitüntetéseim mind odavesztek, semmi sem maradt meg. A családi albumok, gyönyörű európai, kínai festményeim is.

– Újjáépíti a házát?     
– Eladom a telket. Egyébként is terveztem, hogy Floridába költözöm, hát ez most felgyorsítja a váltást. Ott veszek egy házat, de nem Miamiban, az biztos. Az ottani életfelfogás olyan messze van tőlem, mint a Nap a Holdtól.

– Ha már Miami… Lionel Messi Amerikába szerződéséhez mit szólt?     
– Nézze! Ha Amerikában valamit, a középszerűséget nem díjazzák. Amikor az argentin sztár megérkezett a ligába, nem jobb lett, népszerűbb a foci, hanem onnantól mindenkit elkezdett érdekelni ez a sportág. Kicsit olyan ez, mint amikor a pályafutása végéhez járó Pelé New Yorkba igazolt. Addig az emberek azt sem tudták, mi az a „soccer”, aztán mindenki meccsre akart menni. Miamiban például Lionel Messi érkezése óta háromszorosára mentek fel a jegyárak. Az amerikaiak olyan sokat hajlandóak fizetni, hogy láthassák őt.

Az ingatlanok mellett a politikai élet érdekli

– Mivel tölti mostanában a szabadidejét? Napi szinten részt vesz az üzleti életben, sokat utazik, vagy élvezi az amerikai szabadságot?     
– Pénzt muszáj keresni, az üzleti élet továbbra is foglalkoztat. Emellett az amerikai politikával foglalkozom sokat. Fiatalon is foglalkoztatott, amolyan fanatikus, szabad beszédű figura vagyok.

– Részt is vesz a politikában?     
– Dehogy! Megfogadtam nagyapám szavait, aki annak idején óva intett a politikától. Arra kért, bármi történjék velem, politikus sose legyek.

– Donald Trump újraválasztásával jó irányba indult Amerika?     
– A gyors döntésekre, változtatásokra szükség volt, gondolok itt a migrációs, a transzproblémákra, a kormányzati túlkapásokra, az állami szféra leépítésére. A deficit pedig akkora az országban, hogy hajszálnyira van a csődtől. Valahogy mindig az az érzésem, Amerika a jó fiú szerepében szeretne tetszelegni. Ezt végre le kellene vetkőzni. Donald Trumpot tisztelem, fiatalon néhányszor egy társaságban voltunk, mondani sem kell, ingatlanokkal kapcsolatos találkozók voltak ezek. Ő igazi ötletember, sok mindenben igaza van, de nem lehet szabad kezet adni neki. Legutóbb George W. Bush idején éreztem, hogy Amerikát megfelelő ember vezeti: felkészült, okos politikus volt, ragyogó személyiséggel.

– Olyan, mintha semmit sem öregedett volna… Ugyanolyan elszántsággal beszél mindenről, mint annak idején a Honvédról. Jól érzem? 
– Igen, jól érzem magam a bőrömben. Az egészségem rendben, van egy szép és csinos barátnőm, a tárgyakhoz pedig sosem nőttem hozzá. Amikor a honvédos időszakban állandóan azt kérdezgették tőlem, eladom-e valaha a klubot, rendre azt feleltem, ha jön valaki, aki megfizeti, igen. A magam részéről inkább emberekhez ragaszkodom. Az üzleti életben is olyanokkal szeretek együtt dolgozni, akikben megbízom, akik értik a szakmájukat.