Rájár a rúd Bobál Dávidra, az MTK Budapest védőjére, aki február 21-én súlyos sérülést szenvedett: a Diósgyőr elleni bajnokin (4–0) elszakadt a keresztszalagja és a porc is levált a térdéből. Emlékezhetünk, négy hónapja tért vissza Achilles-ín-szakadása után, ami miatt több mint egy évet hagyott ki, összesen 469 nap telt el két élvonalbeli mérkőzése között…
„Bár a múlt pénteken megműtöttek, ez még csak a kezdet – mondta lapunknak az MTK Budapest 29 éves játékosa. – A Diósgyőr ellen elszakadt a keresztszalagom, de sajnos a porc is levált, amelyet vissza kellett varrni, emiatt lassabb lesz a felépülésem. Ugyanaz a lábam, a bal sérült meg, amelyet még tizenhárom éve műtöttek meg úgyszintén szalagszakadással. Akkor csavarokat, drótokat tettek be, amelyek az idő során úgy hozzánőttek a síp- és szárkapocscsontomhoz, hogy nagyon nehezen tudták kiszedni, kifúrni onnan őket. Emiatt nagy fájdalmakkal küszködtem három-négy napig, szerencsére kedden, amikor hazaengedtek, ez már enyhült. Amikor tavalyelőtt elszakadt az Achilles-inam, úgy döntöttem, altassanak el a műtét idejére, de most azt javasolták, próbáljak ki valami mást: a hölgy rábeszélt a gerincérzéstelenítésre, de azért mellé kaptam kis bódító anyagot is, gyakorlatilag semmire sem emlékszem. Az új eljárás szerint az enyémhez hasonló esetekben már két beavatkozást alkalmaznak, így körülbelül négy hónap múlva műtik meg a keresztszalagomat, addig erősítenem kell a combomat, a vádlimat. Azt mondják ugyanis, ahonnan kiszedték a csavarokat, ott pótolni kell a csontot, s idő kell, hogy kiderüljön, sikeres volt-e a műtét – úgy vélik, addig felesleges megműteni a szalagot. Ezért is bánom, hogy a bal és nem a jobb lábam sérült meg, hiszen akkor elég lett volna egy műtét is. A porcleszakadás miatt még öt hétig nem állhatok rá a lábamra, marad a mankó, de azt már jól ismerem az Achilles-ín-műtétem után… Szerencsére bőven van segítségünk odahaza, jön, aki csak tud a családból, anyukám, anyósom. Örülök, hogy kedd óta végre otthon lehetek a feleségemmel és a két gyerekkel.”
Bobál Dávid elmondta, amikor megsérült a meccsen, sejtette, hogy nagy a baj, de bízott benne, nem kell sokat kihagynia – a vizsgálatok után csalódnia kellett. A terv szerint 2026 januárjában térhet vissza.
„A tavasszal három bajnokit is gyakorlatilag végigjátszottam, a Diósgyőr ellen csereként kaptam szerepet. Labdát szereztem, lepasszoltam, majd Bognár Istvántól kaptam vissza, sprintből akartam visszafele húzni, de leragadt a lábam és kifordult. Pattanást éreztem, rettenetesen fájt a hajlítóm. Amikor megkaptam a diagnózist, öt-hat napig nagyon mélyen voltam lelkileg. De aztán rájöttem, felesleges emésztenem magam, hogy miért velem történik rövid idő alatt ennyi baj és sérülés, inkább előrenéztem, és egyelőre kisebb célokat fogalmaztam meg magamnak. Először sikeresen legyek túl műtéten, majd menjek haza, legyek a családdal, és szép lassan kezdjem el a rehabilitációmat. Az is fájt, hogy nem edzhetek, nem futballozhatok, nem lehetek a csapattal, már most hiányzik az öltözői légkör, a tétmeccsek előtti készülődés, várakozás. De úgy hozta az élet, hogy ezt az akadályt is vennem kell: ismerem magam, tudom, felépülök, és erősen térek vissza a pályára.”