Dambrauskas a Tenkes kapitányát és a ’86-os magyar–brazilt is jól ismeri

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.

Arról, hogy mire emlékszik a negyven évvel ezelőtti időszakról:
„…Az első sportélményem különben 1983-ra datálódik, akkor szerettem bele a futballba, amikor a Zalgiris Vilnius labdarúgócsapata feljutott a szovjet első osztályba, ami akkoriban egy igencsak erős bajnokság volt. 1984-ben rendezték az Európa-bajnokságot, a franciák győztek, emlékszem az elődöntőre a portugálok ellen, valamint a döntőre, amit kettő-nullára nyert a Giresse-szel, Tiganával, Platinivel felálló házigazda. Negyven évvel ezelőtt, 1985 májusában a Liverpool elvesztette a BEK-döntőt a Juventusszal szemben, Brüsszelben, akkor volt a híres, tragikus Heysel-tragédia, amelyben harminckilencen vesztették életüket. Szintén élénken él bennem 1986, a májusi KEK-döntő, a Dinamo Kijev három-nullára verte az Atlético Madridot. Előtte, márciusban, 16-án két meccs is volt, amelyek nagyon megmaradtak: a Zalgiris Vilnius szovjet bajnokija, illetve a másik a magyar futballhoz kapcsolódik.”

„A válogatottak készültek a nyári, mexikói világbajnokságra, és a magyar csapat a brazilokat fogadta Budapesten. Ez tehát egy barátságos meccs volt, három-nullára nyertek a magyarok. Apám nagy brazil szurkoló volt, és emiatt én is nagyon vártam, hogy megnézzem azt a csapatot, először. Nem tudom, hogy kik érkeztek, és kik nem a braziloktól Magyarországra, de nekem, kilencévesen, óriási dolog volt a tévében látni őket. A lényeg, hogy apukám elmesélése alapján azt gondoltam, jön a nagy brazil varázslat, és simán győznek. Erre kikaptak, s kérdeztem magamban: »Ezek azok a nagy brazilok?« Aztán jött a vébé, és a szovjet csapat négy perc után már kettő-nullára vezetett a magyar ellen, miután Jakovenko a rövid sarokba lőtt, aztán a második Alejnyikov óriási bombája volt, vagy huszonöt méterről. A vége hat-nulla lett, mert még Bjelanov betalált tizenegyesből, aztán Jaremcsuk, volt egy öngól is, Rogyionové volt az utolsó. Tudom, játszott a szovjeteknél a magyar nemzetiségű Vaszilij Rac, vagyis Rácz László. A privát élményem abból az időszakból az, hogy a kedvenc filmem a Tenkes kapitánya volt. Minden nyáron adták, nagyon jó volt a litván fordítása. Az erdőben mindig ezt játszottuk… Meg van még Buga Jakab neve is.... és hogy a Rákóczi-szabadságharc idején játszódik.”

Edzői filozófiájáról:
„…Amikor átkerültem a Zalgiris Vilniushoz, ugyanez történt. Vezetőedző lettem, bajnokságot, kupát, szuperkupát nyertünk. Ebben az időszakban tanultam meg, milyen bajnoknak lenni, milyen elviselni a nyomást, hogy nem szabad veszíteni, még gondolni sem szabad erre. Nyerni kell, mert te vagy a bajnok. Erre volt példa a mostani, Ferencváros elleni bajnoki meccsünk is, amikor azt mondtam a játékosoknak, amit szeretnék itt is meghonosítani: mindegy, ki ellen játszunk, hiába a Ferencváros az ellenfél, milyen csapat, milyen címerrel fut ki ellenünk a pályára, csak arra gondolhatunk, hogy mi vagyunk a legjobb csapat. És ha így állunk hozzá, akkor bárkit le tudunk győzni. Szóval nagy álmodozó voltam, nagy dolgokról álmodtam, győzelmekről, arról, hogy megnyerem a Bajnokok Ligáját. Amikor pedig megnyerem, akkor meg akarom ismételni. Az álmoknak nagyoknak kell lenniük, a kis álom, nem álom.”

A diósgyőri mindennapokról:
„Csupán öt hete vagyok itt, de olyan, mintha öt nap lett volna. Fantasztikus a stadion, fantasztikus edzési lehetőségek, pályák, körülmények vannak itt. A boltban is egyszerű minden, megveszem a dolgokat, kifizetem kártyával, és kész. Ahhoz hasonló a környezet, mint ahol felnőttem, nincs probléma, semmi különleges. A családom, a feleségem a kisebbik fiammal Vilniusban van, ő éppen most fogja befejezni az iskolát otthon, az idősebb fiam Németországban tanul. Tehát ebben a pillanatban három különböző helyen vagyunk, hiányoznak, persze, de a gyerekek nagyok, ez mindannyiunknak valamelyest könnyebbség. Ilyen a labdarúgóedzők élete. (…) Magam is tanulok ezen időszak alatt, gazdagabbá tesznek a helyek, városok, országok. Most is az a fontos számomra, hogy megértsem a magyar identitást, kultúrát, ennek érdekében most történelmi könyvet olvasok, illetve most fejeztem be Polgár Zsuzsa önéletrajzi könyvét, sok mindent lehet belőle, tőle tanulni. De persze a fókusz a DVTK-n van, mindent meg kell azért tennünk, hogy pontokat, győzelmeket szerezzünk.”

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.