„A nyáron kerültem a bajnokcsapathoz – mondta lapunk megkeresésére a 48 éves Szkukalek Igor. – Noha a kapcsolatfelvétel már korábban megtörtént köztem és a klub között, valami miatt nem engedett el korábban a cseh Drnovice. Viszont az őszi első fordulóban már a ZTE elleni meccsen ott ültem az Üllői úti stadion székházában, s az üvegfal mögül néztem a csapatot. Másnap Csank mester edzést vezényelt azoknak, akik nem vagy csak keveset játszottak a bajnokin – sohasem feledem, odajött hozzám, és azt kérdezte, maga ugye futballozott Dunaszerdahelyen, az igenlő válasz után pedig kijelentette, edzés helyett jelentkezzem Szeiler József ügyvezetőnél, s írjam alá a szerződésemet. A második fordulóban a Honvéd ellen mutatkoztam be, sajnos egy nullra kikaptunk, ám a nevem ott díszelgett az újságban, s a címlapra felkerült fotón is látható voltam. A vereség ellenére el lehet képzelni, felvidéki gyerekként, a Ferencvárosnak szurkoló magyarként mekkora örömet jelentett, hogy a szeretett klubomban futballozhattam. Büszke vagyok az Üllői úton töltött évekre s arra, hogy magyar bajnoknak és kétszeres Magyar Kupa-győztesnek mondhatom magam.
Csaknem tíz éven át küzdöttem az állampolgárságért, nekem fontos volt, hogy »hivatalosan« is magyar legyek. Megkönnyeztem, amikor átvehettem az állampolgárságról szóló dokumentumokat, s csupán annyi hiányérzetem maradt, legalább egyszer jó lett volna válogatott labdarúgóként hallgatni a magyar himnuszt. S persze kipróbáltam volna magam nyugaton is, a sors azonban közbeszólt. Húsz évvel ezelőtt elszakadt az Achilles-inam, azonnal kórházba kerültem, alig tértem magamhoz, amikor Havasi Mihály technikai vezető hívott, visszajelzett a francia élvonalban szereplő AC Ajaccio, csupán orvosi vizsgálaton kell megjelenni, és aláírhatom a szerződést, nos ebből semmi sem lett. Vecsésen fejeztem be az aktív labdarúgást, már akkoriban készültem a civil életre. Több éve ingatlanközvetítéssel foglalkozom, s nem panaszkodom, igaz, úgy van ez is, mint a pályán, ha keményen dolgozol, jön az eredmény, ha csak alibizel, üres marad a zsebed. Van egy tizennégy és egy tizenhat éves fiam, ha tehetem, velük vagyok, s néha azért eljutok a Fradi-öregfiúk egy-egy hírverő meccsére is, no meg persze majd’ minden hazai meccsen ott vagyok a Groupama Arénában.”