Révész Attila még a DVTK legyőzése előtt is hosszasan tárgyalt egy edzőjelölttel

LABDARÚGÓ NB I
9. FORDULÓ
Kisvárda Master Good–Diósgyőri VTK 1–0 (Mesanovic 54.)
Kisvárda, Kisvárdai Várkerti Stadion, 2240 néző. Vezette: Hanyecz

MESTERMÉRLEG 
RÉVÉSZ Attila, a Kisvárda FC sportigazgatója, ideiglenes vezetőedzője

– Ilyen a jól sikerült beugrás?
– Azért váltottunk edzőt, mert rossz irányba indultak el a folyamatok, nem volt mindig rend a pályán. A korábbi győzelmeinket a mentális erőnkkel és a harcosságunkkal arattuk, ennek kellett visszaköszönnie. A DVTK főleg a gyors játékosai révén érvényesül, s mi most nem adtunk nekik teret. 

– Ha valaki, a századik NB I-es meccsét játszó Jasmin Mesanovic megérdemelte a győztes gólt? 
– Érdekes, valamiért ezek a jubileumok jól alakulnak nálunk. Igen, csapatkapitányunk gyorsasága talán már megkopott, de a mentalitása, a vezérszerepe miatt nagy szükségünk van rá. Vártuk tőle a gólt, ez most megszületett, ismét megvillantotta azt a képességét, hogy okos gólokkal képes eldönteni egy-egy meccset. Marko Matanovics is megtehette volna, de a túlzott bizonyítási vágy miatt rossz megoldást választott ziccerben. 

– Mikor lesz meg az új vezetőedző? 
– Az elmúlt napok sok munkával teltek, készültünk a Diósgyőrből, felkészítettük a csapatot a meccsre, közben pedig tárgyaltam az edzőjelöltekkel. Közülük ketten is más kispadra várnak, ők türelmet kértek tőlem, ezzel nem növelték esélyeiket... Még vasárnap is volt egy hosszú megbeszélésem egy edzővel. Egy biztos, az új szakvezető kinevezésekor három érdeket veszek figyelembe: a klubét, a klubét és a klubét. Aki ennek alá tudja vetni magát, megkapja ezt a munkát. 

Vladimir RADENKOVICS, a Diósgyőri VTK vezetőedzője

– Mi hiányzott ahhoz, hogy legalább egy ponttal távozzanak Kisvárdáról? 
– Az, hogy nyugodtabban játsszunk. Jobban kellett volna járatnunk a labdát, többször oldalt váltani. Ehelyett próbáltunk gyorsan játszani, ami gyakran kapkodást szült. Többször eljutott a labda a tizenhatoson belülre, de nem volt meg bennünk kellő mértékben a gólszerzés ösztöne. A második félidőben sem változott a játék képe, a Kisvárda továbbra is mélyen, de el kell ismerni, nagyon jól védekezett. 

– Mi kellett volna ahhoz, hogy ezt a védelmet meg tudják bontani? Több beindulás vagy bátrabb egy az egy elleni játék? 
– Elsősorban pontosabb futball, valamint valóban több egy az egy vagy éppen kettő a kettő elleni párharcot kellett volna kialakítanunk. Ezek után kellett volna jobban megtalálni a társakat a tizenhatoson belül. A jövőben azon kell dolgoznunk, hogy miként tudjuk megtalálni a helyzetben lévő társakat, a válogatott szünet lehetőséget ad az ezzel kapcsolatos egyéni képzésekre. 

– Készen áll csapata egy újabb, a most lezárthoz hasonló hosszúságú veretlenségi sorozatra? 
– Természetesen igen. Vesztes meccs után, különösen akkor, amikor gólt sem szereztünk, nehéz pozitívumot kiemelni, de sok olyan elem volt a játékunkban, ami a jövőre nézve biztató. Birtokoltuk a labdát, erre kell törekednünk a jövőben is, hogy az új sorozat elkezdődhessen.