„A sikert nem szeretni, akarni kell” – Szentes Lázár 70 éves
Ősei bukovinából érkeztek Magyarországra, büszke székelységére a Bonyhádon született Szentes Lázár. A helyi Pannóniában kezdett játszani, Szekszárdon folytatta, majd Zalaegerszegen lett NB I-es futballista – 1976-ban a Ferencváros elleni 1–1-es meccsen a szünetben állt be először.
A nagy váltás éve 1981, amikor Győrbe igazolt, Verebes József hívta, azt sugallva, hogy nála játszva válogatott lesz. A Mágusnak igaza lett, de persze kellett hozzá ő is, szárnyalt az ETO-ban (kétszer nyert bajnokságot a győriekkel), olyannyira, hogy Mészöly Kálmán 1982-es, a spanyolországi világbajnokságra utazó keretében helyet kapott .
Megfogadta, hogy kijut és játszik a vb-n, miközben tudta, hogy Törőcsik András és Kiss László mögött csak harmadik a centerek között. Azt vallotta, egy futballista számára mindennél fontosabb a bizalom, amiben a hibázás lehetősége is benne van, ő pedig élt is vele. Salvador (10–1) és Argentína (1–4) ellen lépett pályára a tornán, mindkétszer csereként, Salvador ellen gólt szerzett.
Légiósként Portugáliában játszott három esztendőt, hazatérve már nem futballozott, edzőként folytatta. Tizenkét klubnál dolgozott, a Haladásnál kétszer is; Debrecenben (2002–2004) lerakta a bajnokcsapat alapjait, ám a babérokat már nem ő, hanem a helyére kinevezett Supka Attila arathatta le. Három egyesületnél szakmai igazgatóként dolgozott, előbb az ETO-nál, majd Diósgyőrben és rövid ideig Gyirmóton. Utóbbinál 2015-ben csak néhány hétig, mert Bölöni László hívta, hogy legyen a segítője Szaúd-Arábiában az Al-Ittihadnál. Régi vágya volt a közös munka, így nem mondhatott nemet az Európában jegyzett edzőnek.
Elismerten az egyik legfelkészültebb magyar edző, három nyelven beszél, ami ritkaság a szakmában nálunk. Ugyanakkor – mint mondják – makacs, öntörvényű, kompromisszumra szigorúan az elvei szerint hajlandó (ez nálam kiemelkedően jó tulajdonság.) Átélte, hogy az ilyen embereket a közösség nehezebben fogadja be, ha valaki edzőként lóg ki a sorból, az minősített eset.
Ugyanakkor nem engedett a negyvennyolcból, nem állt be cicázni a játékosai közé, nem adott be a szélről az edzésen, nem haverkodott. Így aztán például Debrecenben messziről jött emberként minden egyes összecsapáson el kellett fogadtatnia magát.
Kisvárdán dolgozott legutóbb, 2019-től volt szakmai igazgató, tavaly nyugdíjba ment. Mindig benne volt, van, hogy Szekszárd és Zalaegerszeg után az ETO-nál lett valaki. Ott ért pályafutása csúcsára, onnan indulva lőhetett gólt világbajnokságon, lehetett a portugál Setúbal játékosa, ott volt először edző. Az pedig ars poeticának is megteszi, amit a Nemzeti Sportnak nyilatkozott: „A sikert nem szeretni, akarni kell. Mindazonáltal a nagy álmait az ember nem szívesen teszi közkinccsé. Ez nekem is maradjon meg.”
