Bódog Tamás: Lassan több olyan meccsem van a nyíregyházi kispadon, amikor emberhátrányban fejezzük be a mérkőzést, mint teljes létszámmal

NYÍREGYHÁZA–ÚJPEST 1–1

BÓDOG Tamás, a Nyíregyháza Spartacus vezetőedzője
– Hogyan értékeli a mérkőzést?     
– Ilyenkor kellene okosnak lenni – sokat dolgoztunk, jól játszottunk, de a helyzetünkben az egy pont nem igazán segít. A piros lap átírta a mérkőzés képét, és nem tudom a statisztikát, de lassan több olyan meccsem van a nyíregyházi kispadon, amikor emberhátrányban fejezzük be a mérkőzést, mint teljes létszámmal. Ha ehhez még az elrontott büntetőt is hozzáveszem, akkor az az érzésem, hogy saját magunk nehezítjük meg a dolgunkat.

–  Kívülről úgy tűnt, csapata játéka és mentalitása is dicsérhető.     
– Ezt én is így láttam, és gratuláltam is a srácoknak. A szünetben arról beszéltünk, hogy direktebb játékra van szükség, ha túl sok érintéssel építgetjük az akciót, és labdát veszítünk, bajba kerülhetünk, mert az Újpest legveszélyesebb fegyvere a gyors megindulás. Erre mi történik? Beadás helyett passzolgatunk, labdát veszítünk, szabálytalankodunk és piros lap…

– A mezőnyfölény ellenére gólt kaptak, kimaradt a büntető, és a mérkőzés utolsó harmadában kevesebben voltak – ezek mind megtörhették volna a csapatot, de ez nem történt meg. Ennek tükrében elégedett az egy ponttal?     
– Alapvetően az lehetnék, mert egy jól támadó Újpest volt az ellenfél, amely  a kispadról is olyan játékosokat tudott beküldeni, akikkel sebességben nehéz felvenni a versenyt. Az erőnlét rendben volt, és úgy cseréltünk, hogy nyerjünk, hiszen minden pontra szükségünk van, hogy elkerüljük a kiesést. Így viszont nem túl sok az egy pont.
 

SZÉLESI Zoltán, az Újpest FC vezetőedzője

–  Megtörtént a bemutatkozás: az Újpest vezetőedzőjeként először ült bajnokin a kispadon.     
– Nagyon izgatott voltam, talán akkor éreztem magam legutóbb így, amikor játékosként mutatkoztam be az Újpestben. Nagy különbség, hogy akkor csak magamra kellett figyelni, most viszont húsz-harminc emberre, sőt, magamra a legkevésbé. Tudtuk, hogy húsz nap közös munka után egyáltalán nem vagyunk még készen, ráadásul voltak változások a keretben, és sérültjeink, betegeink hiányoztak, de a legfontosabb célunk az volt, hogy az Újpest újra egységes csapattá kovácsolódjon, szervezett legyen – ezt pedig megkaptam a csapattól.

– Félig üres vagy félig tele van a pohár – elégedett a döntetlennel?     
– Nagyon összetett kérdés ez. A Nyíregyháza a tabellán mögöttünk van, de lehet, hogy sok tekintetben mégis előrébb jár: hosszabb ideje dolgoznak együtt, ráadásul fizikailag kimondottan erős együttes, nagyon nehéz ellenfél, így egyenlő létszámban igazán csak a kontrákban bízhattunk. A piros lap után mezőnyfölénybe kerültünk, de hogy ebből nem lett győzelem… Varázsütésre nem változhat meg minden, a munkában hiszünk, s rengeteget kell még dolgoznunk.

– Mi miatt van hiányérzete?     
– Bíztunk abban, hogy létszámfölényben meg tudjuk szerezni a győztes gólt, a befejezések nem voltak tökéletesek, ezt sajnálom. Akkor sem lett volna okunk elégedetten hátradőlni, ha megszerezzük mindhárom pontot. Így látjuk a hiányosságainkat, tudjuk, mennyit kell még dolgoznunk, hogy fejlődjünk és jobbak legyünk, és megmaradjon a játékosok összpontosítása is, nem gondolhatja senki azt, hogy máris minden remekül működik. A hozzáállás rendben volt, egységes volt a csapat – így kell folytatnunk.

KISVÁRDA–MTK 2–3

RÉVÉSZ Attila, a Kisvárda Master Good vezetőedzője

– Mi vezetett a vereséghez?     
– A mostani játékrendszerünkből adódó, a felkészülés során is jelentkező hibákat követtünk el. Nagyobb felelősség hárul a szélső védőkre, akik nem mindig tudták megoldani a feladatot, a középpályás labdabirtoklásunk pedig a gyengébb egyéni teljesítmények miatt nem működött. Érezhető volt, hogy nem mindenki egészségesen lépett pályára. Az első félidőben kényelmesen játszottunk, szünet után már megfelelő harcmodorban léptünk fel, de elöl hiányzott a minőség.     

– A kétszeri egyenlítés a hátrányból érkező csapatot szokta feldobni.     
– Igen, de talán az is közrejátszott, hogy az ősszel megszerzett huszonhét pontunk mintha túlzottan nyugtatólag hatott volna. Az első két gólt nagyon könnyen odaajándékoztuk az MTK-nak, ezt nem lehet megengedni, a harmadik pedig a személyiségjegyekből adódott. Az egyenlítések után fontos lett volna a kispadról érkező segítség, de ezt nem mindenki esetében mondhattuk el.     

– Az ősszel többször is talpra állt váratlan vereségek után a csapata, mi kell ahhoz, hogy ez a jövőben is így legyen?     
– Azért láttam biztató jeleket a játékunkban, de ez kevés volt ahhoz, hogy nyerjünk. Aktívabbak és kezdeményezők voltunk, mint a korábbiakban, a harcosság és a játékosság közötti utat kell megtalálnunk a lehető legrövidebb idő alatt.

PINEZITS Máté, az MTK Budapest vezetőedzője

– Első NB I-es meccs, első győzelem – álomszerű bemutatkozás volt?     
– Azért nem rólam szól a történet... Annak örülök, hogy nagyon karakteresen és nagyon jó felfogásban futballozott a csapat. Természetesen látjuk, hogy min kell még csiszolni, de azok az értékek, amelyeket az elmúlt hetekben meghatároztunk az öltözőben, jelen voltak, vagyis valóban csapatot alkotunk, a játékosok mindig kisegítették a másikat. Ez a mentalitás sokat jelentett ezen a mérkőzésen.

– Az első idei meccsen aratott győzelem arra is választ ad, hogy jól sikerült az itthoni felkészülés?     
– Itthon készültünk, de nem azon keseregtünk, hogy milyen nehezek a körülmények, hanem azt mondtuk, megyünk előre, pozitívan gondolkodva. Elindult egy folyamat az elmúlt hetekben, Kisvárdára is győzni jöttünk, és a következőkben is a saját értékrendünknek akarunk megfelelni.     

– Mi a véleménye Molnár Ádin játékáról, mindhárom MTK-gólban szerepet vállalt, mondhatni, szinte egymaga döntötte el a mérkőzést?     
– Sok jó egyéni teljesítmény volt, de nagyon igazságtalan lennék, ha bárkit is kiemelnék. Ahogyan azt már mondtam, csapatként egységesek voltunk, de kellettek a jó teljesítmények, még azokéi is, akik ezen a mérkőzésen a kispadról szálltak be.