Fischer Pál: 1990 októberében 10-est kapott – ma már hatvanéves

Rohan az idő.... „Nem is olyan régen még futballoztam, most meg itt a hatvanadik" – mondta lapunknak Fischer Pál, aki – aligha túlzás ezt leríni – a nyolcvanas években a ferencvárosi szurkolók egyik, ha nem a legnagyobb kedvence volt. Sok gólt szerzett, a drukkerek leginkább a fejjátékáért voltak oda, a klub történetében anno Nyilasi Tibor, míg mostanság Varga Barnabás  emelkedett úgy a beadásoknál a labda felé, mint ő.

„Általános iskolában elvittek minket atlétikai versenyre – emlékezett lapunk kérésére Fischer Pál. – A magasugrást addig még nem próbáltam, és amit láttunk a tévében, az alapján próbáltam valahogy átvergődni a léc felett. Olyan száznyolcvan centiméter így is összejött, teljesen kezdőként. Emlékszem, jöttek a testnevelők, és mondták, gyere atletizálni, nagyon magasra ugrasz, ebben a sportágban sikeres lehetsz. Szó sem lehet róla, mondtam, mert akkor már szerelmes voltam a futballba, reméltem, a gyepen is elérhetek valamit.”

Éppen tizennyolc volt, amikor a pilisvörösvári tehetség 1984. áprilisában Szombathelyen, a Haladás ellen bemutatkozott az élvonalban a Ferencváros játékosaként. 

„Vincze Géza volt az edző, és a fiatalítás volt a jelszó. Kikaptunk egy nullára, emlékszem, Ebedli Zoltán állt be helyettem, el sem hittem. Azon a tavaszon még egyszer, a Szeged ellen játszottam, a következő idényben sem voltam még alapember. Nyolcvanöt tavaszán, az ötödik meccsemen a Zalaegerszeg jött az Üllői útra, s akkor már egyre közelebb sodródott a csapat a kiesőzónához, fütyültek a nézők, nem sikerült gólt szerezni, pedig már hetvenöt perce ment a játék. Vincze Géza a tragikusan korán elhunyt Pusztai Lászlót kérdezte: mit csináljak? Laci bácsi pedig azt mondta, küldd be Palit – beálltam, két perc múlva megszereztem az első élvonalbeli gólomat, azzal nyertünk. Még a következő bajnokság sem volt az igazi, kevés meccset játszottam végig, igazán a nyolcvanhat–nyolcvanhetes bajnokságban indultam be, akkor hét gólt szereztem.”

A következő idényben már tizenötöt, és gyakran zengett az Üllői úti stadion: „Fischer Pali, Fischer Pali!”

„Átemelős gólt szereztem Újpesten ballal, pedig azt a lábamat csak támaszkodásra használtam – válaszolt nevetve, amikor a legemlékezetesebb gólokról, mérkőzésekről faggattuk. – Nyilván jó emlék az a mérkőzés is, amelyen az volt az eredményjelzőn: FTC–Videoton 4–0, Fischer, Fischer, Fischer, Fischer – utólag az egyik gólt öngólként könyvelték el, mert valaki beleért, de az önök lapjától – még azt is tudom, hogy Pajor-Gyulai Lászlótól – megkaptam a tízes osztályzatot. Én voltam a negyedik fradista, aki a legmagasabb értékelést kiérdemelte: Páncsics Miklós, Szabó Ferenc és Nyilasi Tibor kapta meg előttem. Aztán itt van előttem a nyolcvankilences kupadöntő, kikaptunk a Honvédtól, de a meccs után szerződtetett az Ajax. A svéd válogatott Stefan Pettersson megsérült, nem is titkolták, őt kell helyettesítenem, az első két meccsemen rögtön gólt lőttem, gólpasszokat adtam, minden jónak tűnt, tizenöt bajnokin hét gól és néhány assziszt, de Stefan meggyógyult, és a kispadra kerültem; mondták, hogy ő az első számú center. Sokat tettem azért, hogy több esélyt kapjak, aztán a Roda hívott, maradhattam volna Hollandiában, de kilencven nyarán gyerekkori példaképem, Nyilasi Tibor lett a Fradi edzője, hívott, haza akartam jönni. Megint kupadöntőbe kerültünk, de azt már megnyertük Diósgyőrben a Vác ellen.”

Ferencvárosi játékos azóta (1990. október) egyszer érdemelt ki 10-es osztályzatot (Varga Barnabás, 2024. február). Fischer Pál ezt követően Siófokra szerződött, később volt a Honvéd és a Sopron játékosa is, utóbbi együttes tagjaként gólt szerzett az Üllői úton – a ferencvárosi drukkerek megtapsolták korábbi kedvencüket.

„Mások voltak a körülmények, a pályafutásomra visszatekintve azt mondom, lehetett volna sikeresebb, de sokkal rosszabb is – mondja válaszképpen arra, hogy 271 élvonalbeli bajnokin száz gólt szerzett. – Évekig kedvenc csapatom középcsatára voltam, rengeteg a szép emlék, a nagy mérkőzés, a fontos gól, a telt házas stadion, erre mind jó visszagondolni, ahogy a tízes osztályzatra és a tizenkilenc válogatott mérkőzésre is, s az is büszkeséggel tölt el, hogy az Ajax játékosa voltam. Hogy több volt benne? Nem vagyok elégedetlen, főleg, hogy manapság is a Ferencváros tagja vagyok, az U19-es csapatot irányító Jovánczai Zoltán és Lisztes Krisztián munkáját segítem, jól érzem magam a srácok között, a futballpálya mellett. Hatvan év? Nehéz elhinni, de jó, hogy van mire visszaemlékezni.”

FISCHER PÁL NÉVJEGYE
Született: 1966. január 29., Budapest
Sportága: labdarúgás
Posztja: csatár
Válogatottság/gól: 19/–
Klubjai: Ferencváros (1984–1989; 1990–1991), Ajax (1989–1990), Siófoki Bányász (1991–1992; 1993–1994), Kispest Honvéd (1992–1993), EMDSZ-Soproni LC (1994–1995), Vasas (1995–1997), NK Osijek (1997), Pilisvörösvár (1998), BKV Előre (1999), III. Kerületi TVE (2000), Csepel SC (2000), Ercsi Kinizsi (2001), Magyargéc (2002–2005)
Eredményei: magyar bajnok (1993), NB I-es gólkirály (1992), Magyar Kupa-győztes (1991), holland bajnok (1990)