Erdélyi Benedek: Aláírnám, ha olyan pályafutást futnék be Debrecenben, mint Bódi, Ferenczi vagy Varga

– Egyértelmű volt, hogy kapus lesz?
– Miután édesapám, Erdélyi Miklós is kapus volt, esély kínálkozott rá, igen… – mondta lapunknak Erdélyi Benedek, a debreceniek húszéves kapusa, aki mindhárom idei bajnokin végig védett csapatában. Erdélyi Miklós 12 NB I-es mérkőzésen szerepelt, játszott többek között a DVSC-ben, a Honvédban és a Nyíregyházában is. – De apukám egyáltalán nem erőltette, hogy én is álljak a kapuba, egyszerűen csak nagy hatással volt rám a minket körülvevő világ: odahaza kapuskesztyűk és mezek lógtak a szárítón, apukámat minden héten láttam a csapatában, gyerekként labdát szedtünk a debreceni Oláh Gábor utcai stadionban, tényleg hangsúlyos volt a futball.
– Édesapja a mai napig ellátja tanácsokkal?
– Rengeteget köszönhetek neki, mert miután egyértelművé vált, hogy kapus lehet belőlem, sok időt szánt arra, hogy külön foglalkozzon velem – az ő tiszteletére védek én is a tizenkettes mezben. Természetesen tudta, éppen abban a korosztályban mire van szükségem, mit kell leginkább fejleszteni. Igen, sokat beszélgetünk manapság is, ráadásul a debreceni utánpótlásban dolgozik kapusedzőként, még együtt is lakunk – a nyáron költözöm el. De nyilván nem szól bele abba, mit hogyan csinálunk, tudja, Balogh János kapusedzőnél tökéletes helyen vagyok.
– Belegondolt abba, mennyi mindennek kellett úgy alakulnia, hogy az idei első bajnokin, a Diósgyőr ellen a kapuban állhasson?
– Persze. Hihetetlen, mennyi szerencse is kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán lehetőséget kapjon – és akkor még nem beszéltünk arról, hogy bizonyítani is kell… A téli felkészülés idején egyértelmű volt, hogy az ősszel kitűnően védő Varga Ádám nevével kezdődik az összeállítás a tavasszal is, de aztán érkezett a hír, hogy a Ferencváros visszarendeli. Felgyorsultak az események, egyre több lehetőséget kaptam az edzőmeccseken, majd miután nem érkezett kapus, én védhettem a Diósgyőr ellen – elmondhatatlan, milyen boldogságot éreztem, amikor ott álltam a kapuban, életemben először kezdőként. Ezért dolgoztam sok-sok éven át! Még 2024 májusában, tizennyolc évesen Felcsúton mutatkoztam be az NB I-ben, akkor körülbelül tíz percet kaptam a hajrában csereként, ez jelzés volt nekem, hogy hosszú távon számolnak velem.
– Ezután került a BVSC-Zuglóhoz, amelyben a 2024–2025-ös idényt kölcsönben töltötte – az az időszak kellett ahhoz, hogy most itt tartson?
– Egyértelmű, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is: elkerültem otthonról, s bár debreceni csapattársam, Batai Tamás velem együtt érkezett, sőt a többiekre is bármikor számíthattam, mégiscsak egyedül voltunk Budapesten. Nagyon élveztem, szerettem a várost, Újpestről jártam Zuglóba. Sokat fejlődtem, tizenkilenc bajnokin védtem az NB II-ben, amelyben a harc, a küzdelem és a párharcok kiemelkedően fontosak, az eredménykényszer mindig nyomta a vállunkat. Mielőtt Zuglóba kerültem, a DVSC három évvel hosszabbított velem, s a megállapodás szerint az első évemet kölcsönben kellett töltenem: ez jó lépés volt, hiszen a Lokiban Megyeri Balázs mögött a kispadon ültem volna.
– A Diósgyőr ellen magabiztosan teljesített, de miután a klub megszerezte Demjén Patrikot az MTK-tól, arra lehetett számítani, az ETO elleni idegenbeli rangadón már a rutinos játékos áll a kapuban. Mégsem így történt…
– Demjén Patrikot senkinek sem kell bemutatni, kétszáznégy NB I-es mérkőzésen védett, ez nem a véletlen műve, sokat tanulhatok tőle. Hihetetlen, micsoda erőt és önbizalmat adott, hogy nem vettek ki a kapuból a DVTK elleni meccsem után, hanem lehetőséget adtak egy ilyen rangadón. Az is örömmel töltött el, amikor másnap kinyitottam a Nemzeti Sportot és azt láttam, nyolcas osztályzattal engem választottak a lap tudósítói a mérkőzés emberének. Lehet, ez valakinek nem olyan fontos, de nekem ezek a visszajelzések pluszenergiát adnak. A Diósgyőr ellen ötöst, míg legutóbb a Paks ellen hatost kaptam, mindegyiket reálisnak tartom.
– Miben kell még leginkább előrelépnie?
– Még csak húszéves vagyok, tehát mindenben. Jó alapokat hoztam, de például döntéshozatalban, a támadásépítésben még van mit tanulnom. Biztos vagyok benne, hogy ezekben az elemekben a meccsekkel, a rutinnal automatikusan fejlődöm.
– Van példaképe?
– Kimondott példaképem nincs, minden kapustársamat szeretem. Ha valakit mégis ki kell emelnem: kedvelem Gianluigi Donnarummát, már fiatalon magas szinten védett, a Manchester Cityben is kiemelkedően teljesít.
– Szoboszlai Dominik szabadrúgását az olasz sem védhette a hétvégi angol bajnokin.
– Azt senki sem védte volna…
– Hol látja magát úgy három év múlva?
– Akkor még csak huszonhárom leszek, vagyis valószínűleg idehaza játszom, remélhetőleg a Lokiban. Nem tervezek nagyon előre, a lényeg, hogy azt hozzam ki a karrieremből, amit csak tudok: ha ez négyszáz meccset jelent a Lokiban vagy néhányat az angol Premier League-ben, esetleg több százat az NB II-ben, akkor azt. De most aláírnám, ha olyan pályafutást futnék be a Debrecenben, mint például korábban Bódi Ádám, Ferenczi János vagy Varga József.
NB I
22. FORDULÓ
Február 13., péntek, 20.00: Újpest FC–Debreceni VSC (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!
| AZ ÁLLÁS | M | Gy | D | V | L–K | Gk | P |
| 1. Ferencvárosi TC | 21 | 12 | 4 | 5 | 40–21 | +19 | 40 |
| 2. ETO FC Győr | 21 | 11 | 7 | 3 | 42–21 | +21 | 40 |
| 3. Debreceni VSC | 21 | 11 | 5 | 5 | 32–25 | +7 | 38 |
| 4. Paksi FC | 21 | 10 | 6 | 5 | 41–29 | +12 | 36 |
| 5. Puskás Akadémia | 21 | 9 | 4 | 8 | 26–26 | 0 | 31 |
| 6. Kisvárda | 21 | 9 | 4 | 8 | 26–33 | –7 | 31 |
| 7. Zalaegerszegi TE | 21 | 8 | 6 | 7 | 31–27 | +4 | 30 |
| 8. MTK Budapest | 21 | 7 | 3 | 11 | 39–46 | –7 | 24 |
| 9. Újpest FC | 21 | 6 | 5 | 10 | 28–37 | –9 | 23 |
| 10. Nyíregyháza Spartacus | 21 | 5 | 6 | 10 | 25–37 | –12 | 21 |
| 11. Diósgyőri VTK | 21 | 4 | 8 | 9 | 28–35 | –7 | 20 |
| 12. Kazincbarcika | 21 | 4 | 2 | 15 | 20–41 | –21 | 14 |








