Nikitscher Tamás: Semmit sem kaptam ingyen – felvettem a kesztyűt

– Úgy sejtem, az elmúlt hetekben jobb volt a hangulata…
– Persze, hiszen újra játszom, az utóbbi négy bajnokin háromszor is a kezdőcsapat tagja lehettem – mondta lapunknak Nikitscher Tamás, a Rio Ave 26 éves, kilencszeres válogatott középpályása. – Tisztában voltam azzal, hogy a rengeteg munkának előbb-utóbb meglesz a gyümölcse. Semmit sem kaptam ingyen a karrieremben, így felvettem a kesztyűt. Amikor tavaly nyáron a Valladolidból a Rio Avéba szerződtem, sérüléssel bajlódtam és nehezen kerültem be a csapatba, csereként jutottam szóhoz. Bár természetesen dühös voltam, hiszen mindenki futballozni akar, a helyzetet elfogadtam, megértettem, s ugyanolyan keményen melóztam, mint korábban. Elsőként érkeztem az edzésekre, különmunkát végeztem, hittem magamban. Még nem tapasztaltam a pályafutásom során, hogy ilyen hosszú ideig csak elvétve játszom, de ezt is megtanultam kezelni, ezzel is több lettem: nem az a lényeg, mi történik, hanem az, hogy miként reagálsz. Örülök, hogy újra a pályán lehetek, egyre jobban élvezem a futballt, ám a boldogságom nem lehet teljes, hiszen a csapat, sajnos, botladozik.

– Nos, igen... A Rio Ave jelenleg a tizenötödik, három pontra az osztályozós helytől, míg ötre a kieséstől. Végig kiélezett csatára számít?
– Benne van a pakliban, de nagyon szoros a mezőny, néhány győzelemmel feljebb kerülhetünk a tabellán, s erre képesnek is érzem a csapatot. A Rio Ave általában a középmezőnyben végez, remélem, ez újra megtörténik és nem kell az utolsó pillanatig izgulnunk a kiesés miatt. 

– Vasárnap az éllovas Portóhoz látogat a csapat, amely nem a legkönnyebb út ahhoz, hogy kimásszanak a gödörből…
– Úgy tekintünk erre a lehetőségre, lehet, ez a meccs lesz számunkra a fordulópont. Ki tudja? Persze, az esélyek nem mellettünk szólnak, ám láttunk már csodákat a futballban. Tudjuk, erről nem beszélni kell, hanem tenni érte, és szeretnénk is meglepetést szerezni.

– Megérte a portugál első osztályba szerződnie?
– Még korai erre válaszolni, hiszen fél év telt el, de mégsem a spanyol második ligában, hanem a portugál élvonalban játszhatom, nagyon erős bajnokságban s jó csapatban. Itt is rengeteget lehet fejlődni, benne van az előrelépés lehetősége, az ember fel tudja hívni magára a figyelmet, ha kiegyensúlyozottan, jól futballozik. Sohasem bánom meg a döntéseimet, mindig, mindenből lehet tanulni. Úgy érzem, jó helyen vagyok!

–  Miként halad a portugál nyelvvel?
– Tanulgatom, ám az öltözőben az angol a hivatalos nyelv, hiszen a keret zöme légiós. Valladolidban elkezdtem spanyolul tanulni, ez megmaradt, a nyelvtanárom Kolumbiában és Venezuelában él, heti szinten tart órákat. Van spanyol csapattársam, vele így beszélek, de az angolnyelv-tudásom is sokat fejlődött.

– Továbbra is kiegyensúlyozott az élete.
– Persze... Csodaszép helyen élhetek és futballozhatok, nyugodt a város, bár ahogy hallom, a nyár közeledtével beindul az élet, jönnek a turisták. Ha kinézek az ablakon, az óceánt látom, a levegő tiszta, megnyugtató hely. A hőmérséklet is kellemes, ilyenkor tizenegy, tizenkét Celsius-fok van, igaz, négy hete nem láttuk a napot, sok eső esett. Az óceán, persze, mindig hideg, ám olykor bemerészkedek… A párommal remekül érezzük magunkat!

–  A válogatottban legutóbb tavaly júniusban, a svédek elleni felkészülési mérkőzésen lépett pályára csereként, az utóbbi hét mérkőzésen nem, s az utóbbi hat összecsapásra meghívó sem érkezett. Most, hogy újra játszik, számít arra, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány behívja a március végi, szlovénok és görögök elleni edzőmérkőzésekre?
– Jelenleg csak magamra szeretnék figyelni, arra, hogy minél többet és jól futballozzak. Ősszel, ugye, sérüléssel is bajlódtam, nem játszottam a klubcsapatomban, teljesen érthető volt, hogy nem kaptam meghívót. Marco Rossi arra számít, aki ezt megérdemli, így nincs mit tennem, tovább kell dolgoznom és szépen venni a lépcsőfokokat. A karrierem lényege eddig a küzdés volt, így a válogatottságért is ugyanígy harcolok majd!