Az Újpest játékosa 25 évesen felhagyott a profi futballal – magyar tehetségeket segítene külföldi szerződéshez

– 2024-ben került Újpestről kölcsönbe a BVSC-hez, amelynél a jelenlegi idényt is elkezdte, de pályára már nem lépett az NB II-ben, a télen pedig felhagyott a profi futballal, a BLSZ III. osztályába igazolt a Palota SE-be. Miért döntött így 25 évesen, 11 NB II-es és hat NB I-es meccsel a háta mögött?
– Amikor gyerekként elkezdtem futballozni, három álmom volt – nyilatkozta a Nemzeti Sport megkeresésére Kovács Dominik. – Szerettem volna Újpesten NB I-es játékos lenni, és egyszer egy derbin szerepelni a Ferencváros ellen – ezek megadattak. A harmadik a válogatottság lett volna, de attól messze voltam. A nyáron abban a hitben hosszabbítottam a BVSC-vel, hogy számolnak velem az NB II-ben, de igazoltak a posztomra, és nem kaptam lehetőséget. Az elmúlt másfél évben egyre inkább már csak munkaként tekintettem a futballra, kezdett kiveszni belőlem a játék iránti szeretet, így pedig nem láttam értelmét a folyatásnak. Sérülések is hátráltattak, és a fiatalszabályból is rosszul jöttem ki, az edzők éppen a jobbhátvédposzton szeretik „eldugni” a fiatalokat, emiatt is gyakran kerültem a kispadra, de nincs bennem tüske vagy elégedetlenség, ebben a pályafutásban ennyi volt.
– Futballista családból jön, hiszen édesapja a hússzoros válogatott Kovács Zoltán, öccse pedig a Videoton korosztályos válogatott csatára, Kovács Patrik. lyen háttér mellett természetesnek tűnik, hogy a profi futball után sem távolodik el a labdarúgástól.
– Igen, és ebben nagy szerepe van a testvérem ügynökének, Hussein Algaaodnak is, akivel most együtt dolgozom a londoni székhelyű SA33 Sports Group menedzserirodánál. Ő egy fiatal ügynök, de már több éve a szakmában van. Patrik révén jó barátok lettünk, és mivel én abban nőttem fel, hogy a családi asztalunknál édesapámnak köszönhetően állandó vendégek voltak labdarúgók, edzők, tehát nagyon jól ismerem a közeget, adta magát, hogy segítsek neki a magyarországi kapcsolatok kiépítésében. Ennek az együttműködésnek is volt köszönhető Csongvai Áron tavalyi svédországi szerződése az AIK-nál, mi képviseljük a DAC-nál az U21-es válogatott Tuboly Mátét, és néhány hete megegyeztünk Bárány Donát képviseletéről is.
– Hogyan látja most a magyar labdarúgók külföldi megítélését?
– Azt tapasztalom, hogy egyre több klub figyel magyar játékosokat külföldi piacokról, de fontos, hogy itthon olyan szerződéseket kössenek a fiatalok, melyek biztosítják a továbblépési lehetőséget, tehát rögzítik a feltételeit egy jövőbeli külföldi átigazolásnak. Ha ez előre tisztázott, akkor nem fordulhat elő az a helyzet, hogy külföldi érdeklődés esetén irreális magasságokba ugrik egy játékos vételára. Emellett fontos a reális helyzetértékelés, annak felmérése, hogy adott játékos számára, ha külföldről kap ajánlatot, az mennyire jelent megugorható akadályt, tud-e annál a csapatnál tovább fejlődni és fokozatosan egyre magasabb szintre jutni. Erre is jó példa Csongvai esete, aki Svédországban rögtön kulcsemberré tudott válni, bemutatkozhatott a válogatottban is, és ha a most kezdődött új idényben is hasonló formát mutat, akár már a nyáron lehet esélye erősebb bajnokságba igazolni, hiszen már a télen is érdeklődtek iránta. Mi alapvetően nem sok játékossal dolgozunk együtt, de csak olyanokat választunk, akikben látjuk annak a lehetőségét, hogy néhány év alatt eljussanak a hat-nyolc legerősebb európai bajnokság valamelyikébe.

– Bárány és Tuboly esetében, figyelembe véve az eddigi érdeklődéseket, melyik lehet az a bajnokság, amelyet reálisnak tart következő lépcsőfokként?
– Az angol másodosztályból a huszonegy éves Tuboly Máté iránt nagyon élénk az érdeklődés. Ő ebben az idényben abszolút meghatározó játékossá vált a DAC-ban, és megérett arra, hogy a szlovák élvonalnál erősebb bajnokságban is kipróbálhassa magát. A testfelépítése, az, hogy a 185 centiméteres magassága erős fizikummal párosul, abszolút alkalmassá teszik arra, hogy Angliában futballozzon, ; bár kimondottan védekező középpályás, képes építeni hátulról a játékot, elindítani a támadásokat, és az ő posztján kimondottan keresik az ilyen típusú futballistákat. Bárány Donáttal most kezdődött a közös munka, a Championship neki is lehetőséget jelenthet, de persze más bajnokság is szóba jöhet. Az ő esetében folyamatban vannak az egyeztetések a DVSC-vel, hogy megismerjük a klub elképzeléseit, mivel nekünk is az az érdekünk, hogy a klubhoz is megfelelő ajánlat érkezzen. Donát a válogatottban bizonyította, nemzetközi meccseken is lehet rá számítani, ugyanaz a mentalitás jellemezte, mint a Debrecenben. Nyilván szerencsétlen helyzet, hogy megsérült, de a bokasérülése addigra rendbe fog jönni, mire az esetében konkrét átigazolásról beszélhetünk. Ezen a nyáron a világbajnokság miatt a nemzetközi piacok amúgy is várhatóan lassabban indulnak majd be, mint máskor, és nem is szeretnénk semmit elkapkodni. Minden esetben az a cél, hogy a játékos hosszú távú fejlődése érdekében a lehető legjobb megoldást megtaláljuk.
– Több fiatal, a felnőttek között még rutintalanabbnak számító játékost is képviselnek. Náluk mi lehet a következő cél? Gondolok például a tizennyolc éves öccsére, Patrikra vagy éppen a húszéves Mucsányi Mironra.
– Patrik ősszel combsérüléssel bajlódott, legutóbb pedig betegség miatt kellett korán lecserélni, de a sérülése szerencsére már a múlté. Fontos lenne, hogy fokozatosan újra játékba tudjon lendülni. Ugyanez a helyzet Mucsányi Miron esetében is, aki ősszel a DVTK kölcsönjátékosaként már megmutatta magát hét mérkőzésen az NB I-ben, gólpasszt is adott, viszont a tavaszi szezonra visszarendelte az Újpest, és idén még nem lépett pályára az élvonalban. Patrik és Miron esetében is az lehet a fő cél, hogy először itthon tudjon a lehető legmagasabb szinten bizonyítani, utána lesz érdemes beszélgetni a külföldi folytatásról.








