(Cipő)orrhossznyi előny – Borbola Bence jegyzete

Vasárnap este fél tíz táján először írhattuk le az idén, hogy az NB I-es idénynek nem a Ferencváros az első számú esélyese. Alighanem sokunk úgy volt vele, szorongat a Győr, tapad a bajnokra, húzogatja az oroszlán bajszát, ijesztgeti, de Robbie Keane együttese a végén úgyis behúzza a(z újabb) bajnoki címet. Talán csak az ETO öltözőjében hitték el, ezt a „magyarszabályt” követő Fradit igenis a víz alá lehet nyomni. Merthogy semmi kétség, ha az összes légiós játszhat a Ferencvárosban, hat-nyolc ponttal nyeri meg az újabb aranyérmet. No de a húszesztendős Bánáti Kevin különös gólja után a győriek immár favorittá léptek elő, az esélyesség terhe őket nyomja, három körrel a vége előtt három ponttal vezetik a tabellát, ha innen elbukják az aranyat, az maga lesz a dráma.

Beszédes, hogy a bajnoki versenyfutást végül ez a cipőorrnyi különbség döntheti el. Merthogy van abban valami sor­s­szerű, hogy a VAR-rendszer sem tudta hirtelen eldönteni, Nfansu Njie reflexből el tudta-e húzni a cipőorrát a labda elől, vagy ha csak hajszálnyit is, de hozzáért. Nagyon úgy tűnik, egy ilyen alig látható lábelhúzás billenti a győriek felé az aranycsatát. De nem érdemtelenül, mert az ETO hazai pályán igenis meg akarta nyerni ezt a mérkőzést. Nem alibizett, nem próbálta tartani a nulla nullát, mondván, a hátralévő három fordulóban majd eldől a csata, futballozott, erőltette a saját játékát, és csak kicsikarta a győzelmet.

Már a meccs elején látszott, egyik csapat sem gyáva futballra készült, az első negyvenöt percben mindent láthattunk, csak éppen gólt nem. Ám színvonalában, egyéni megoldásaiban alighanem az NB I tavaszi szezonjának legjobb negyvenöt percét játszotta a két (él)csapat, a két kapusnak, Samuel Petrásnak és Dibusz Dénesnek elképesztő bravúrokat kellett bemutatnia, senki sem akart elbújni a tét elől. A tét nagysága, a feszültség nem ölte meg a meccset, és végül a Győrnek volt egy olyan momentuma, ami döntött. És hogy a dráma fokozódjon, nem valamelyik előre kijelölt főszereplőé, hanem a kispadról érkező Bánáti Keviné volt az az egyetlen villanás, amely után talán már a győri szurkolók is elhiszik, ebből tényleg bajnoki cím lehet!

Emlékezetes csata volt, lesz miről beszélni, a győriek kikövezték maguknak az aranyérem felé vezető utat. De három lépés még hátravan.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!