Nebojsa Vignjevics: Legközelebb kétszer is meggondolom, mit vállalok el
Szombaton a DVTK hazai pályán súlyos, 5–0-s vereséget szenvedett a DVSC-től, de már előtte, az MTK Kisvárda elleni 2–1-es győzelmével eldőlt, hogy a miskolci csapat nem harcolhatja ki a bennmaradást.
„Szombaton mindennek vége lett – mondta Nebojsa Vignjevics a csakfoci.hu-nak. – Már a mérkőzés előtt láttuk az MTK eredményét, ami nagy hatással volt a játékosokra, sokkolta őket és mindenkit. Ez a pályán is érződött. A meccs után röviden beszéltünk egymással.”
A szerb szakember arra is választ adott, hogy a kiesés automatikusan eredményezte-e a menesztését: „Nem. Ez egy természetes következmény volt. Senki nem számított arra, hogy így alakulnak a dolgok.”
Mint az edző elmondta, hamar érzékelte, milyen problémákkal küzd a csapat: „Már az első meccsemen, az MTK ellen láttam, hogy nem mindenki harcol a végsőkig. Nem tudtam, fizikai vagy mentális gondról van-e szó. A Kazincbarcika ellen is kevés idő volt felkészülni. Ott koncentrációhiány és fókuszvesztés jelentkezett, az első gól és a kiállítás után szétestünk. Egy már kiesett csapattól elszenvedett négy nullás vereség azt mutatta, hogy sok minden nincs rendben, és ez elfogadhatatlan.”
Aztán a DVTK futballistáiról is szót ejtett: „Olyan csapatot próbáltam összerakni, amely az utolsó pillanatig harcol. Volt egy játékoscsoport, amely ezt próbálta megtenni, és meg is tette. De ahogy mondtam: ha nem vagyunk olyan csapat, amely »11 emberrel hal meg a pályán«, akkor ilyen helyzetben lehetetlen eredményt elérni. Futballszempontból ez rendben van, de ebben a helyzetben többet kell adni. Sok játékossal beszéltem, különösen olyanokkal, akikről láttam, hogy megvan a futballtudásuk, de többet kellene nyújtaniuk bizonyos pillanatokban – és ezt ők is megértették. Viszont a meccseken ezt nem láttam viszont. Ez volt a fő probléma. Ezért volt az, hogy amikor gólt kaptunk, sok minden megváltozott: már nem néztünk ki igazi csapatnak. Amikor jöttek a nehézségek, szétestünk. Egyfajta komfortzónába kerültek egyes futballisták, és nem a csapatért játszottak. Ez ellen küzdöttem végig.”
Vignjevics elmondta, nem a többi csapat volt sokkal erősebb, egyszerűen ők nem voltak elég jók, tehát nem sikerült kihozni a diósgyőri együttesből a benne rejlő potenciált. Hozzátette, nem bánja, hogy elvállalta ezt a munkát, csak a kiesést sajnálja.
Voltak, akik figyelmeztették, hogy ebben a pillanatban nem jó döntés leülni a DVTK kispadjára, de ő hitt abban, hogy sikerülhet elérni a célt. Felmerül a kérdés, ezek után visszatér-e még Magyarországra: „Nem tudom, mit hoz a jövő, de az biztos, legközelebb kétszer is meggondolom, mit és milyen helyzetet vállalok el.”
Emellett kifejtette arról is a véleményét, mennyire lesz nehéz dolguk a piros-fehéreknek, ha vissza akarnak jutni: „A klubnak jó akadémiája és infrastruktúrája van. Több lehetőséget kell adni a fiataloknak, és ki kell alakítani a klub identitását, tudatosabb, takarékosabb klubpolitikára van szükség. Nem lesz könnyű visszajutni, de megvannak hozzá az alapok. Néhány dolgot már elkezdtünk megváltoztatni, és ezt az irányt folytatni kell. A Diósgyőrnek saját identitással kell rendelkeznie: hogyan játszik, mit akar, legyen egy jól látható koncepció. Úgy gondolom, képesek lesznek jól felkészülni. Vincze Richárd sportigazgató érti a futballt, és a működtetést is, hiszen korábban akadémiai igazgató volt. Jó elképzelései vannak, csak teljes támogatásra és egy kis szerencsére van szüksége. Nem lesz könnyű a következő idény, hiszen csak egy csapat jut fel egyenes ágon. Nehéz helyzet lesz, de úgy gondolom, minden adott a visszajutáshoz. Amit belülről láttam, és amit már a szombati meccs után is mondtam: ez a klub és ez a város, amely a csapatért él, megérdemli, hogy az első osztályban szerepeljen.”
