Az alkalmazkodókészség tűnik Efraín Juárez legfőbb erényének

Védekező stílusú, nehéz vele együtt dolgozni, balhés. A világbajnokságról Mexikóból tudósító kollégánknak, Borsos Lászlónak nagyjából így jellemezték Efraín Juárezt az edzői pályafutását közelebbről ismerő helyi szakírók, újságírók. 

Vajon mi az igazság? 

Ha ránézünk a rövid vezetőedzői szerepvállalására, azt láthatjuk, hogy Kolumbiában az Atlético Nacionallal néhány hónap alatt aranyérmes lett a bajnokságban és a kupában, majd a rendkívül erős mexikói bajnokságban is jól szerepelt az UNAM Pumasszal, hiszen a tavaszi idényben, a Clausurában megnyerte az alapszakaszt, s csak a bajnoki döntőben maradt alul a Cruz Azullal szemben. Kiváló ajánlólevél, főleg úgy, hogy a győriek előző mestere, Borbély Balázs majdhogynem „nullkilométeres" vezetőedzőként érte el a sikereit. 

Ezek után lássuk, mit mondanak szakmai partnerünk, a Cube adatai.

A Global Football Rankings 2026-os felmérése szerint a kolumbiai Serie A a 28., a mexikói Liga MX a 19., az NB I pedig a 31. legerősebb bajnokság a világon. Az edző az Atlético Nacional kispadján huszonhét mérkőzésen ült, ezalatt a várható gólkülönbsége pozitív volt, +0.35-ös. Mindezt kifejezetten jó védekezéssel érte el, hiszen a csapat meccsenként várható kapottgól-száma az egyet sem érte el (0.97). Ekkor a viszonylag agresszív letámadásra és sok légi párharcra támaszkodott Efraín Juárez. A letámadás használata és ismerete az ETO-nál is hasznos lehet, hiszen Borbély Balázsnál is fontos szerepet kapott ez a játékelem, a labdarúgók alkalmasak rá, eléggé intelligensek ahhoz, hogy végrehajtsák. A támadójáték semmiképp sem volt elsöprő, hiszen 1.32 várható gólt termelt a helyzeteiből a csapat, de az nem kérdés, hogy igyekezett uralni a játékot, és egyáltalán nem nevezhető védekező stílusúnak a megközelítés. A labdabirtoklási statisztikákat illetően a széleken, középen és a támadóharmadban, valamint a labda előrejuttatásában is az élbolyhoz tartozott. Kolumbiában a kapu előtti és a középről érkező veszélyteremtés, valamint a rögzített játékhelyzetek tekintetében lehet kiemelkedőnek jellemezni a csapatot, amely sokszor próbálkozott beadásokkal.

Mexikóban kétszer annyi meccsen ült a kispadon, így a minta is nagyobb: a negatív várható gólkülönbség intő jel (-0.06 xG), de a gyengébb őszi szereplést követte a remek tavaszi, tehát tény, hogy hosszabb idő alatt javult a csapat teljesítménye. A kolumbiai 0.97 várható kapott gól 1.5-re duzzadt, viszont a támadójáték is javult, 1.32-ről 1.44 várható gólra. A csapat stílusa is máshogy nézett ki, jóval több labdajáratás jellemezte a védősorban és a középpályán, viszont a támadójátékot inkább hosszú labdákkal, gyors akciókkal valósította meg a Pumas, a liga felső negyedébe tartozott e tekintetben, a letámadás pedig szinte teljesen eltűnt. Továbbra is inkább középről veszélyeztetett a mexikói edző csapata, viszont a gólhelyzetek számában a liga alsó harmadába tartozott. A fő hasonlóságot a kapus bevonása a játékba és a labdabirtoklásra törekvés jelenti, amelyhez minden adva van Győrben is. Jó hír, hogy játékoskerettől, környezettől és az őt körülvevő ügyektől függetlenül mindkét állomáshelyén sikeres volt, címekért küzdött, ami az alkalmazkodókészségét is bizonyítja. Magyarország és a Bajnokok Ligája-selejtező egészen más futballkultúra, de ha főtáblára szeretne jutni az ETO valamelyik sorozatban, éppen olyan edzőre van szüksége, aki rugalmas, az erős kerettel többféle játékot is képes megvalósítani. 

Adatokkal nem lehet kimutatni, mennyit jelenthet a Borbély Balázs távozása miatt bosszús, feltüzelt játékosoknak, hogy revansvágyukat, győzni akarásukat valaki tudja kezelni. Az elsöprő győzni akarásból és szenvedélyből Efraín Juárez esetében nem lesz hiány. A múlt pénteki, Grazer AK elleni tesztmeccs (2–2) után szerda délután a Vojvodina ellen már tisztább képet kaphatunk a mexikói szakember elképzeléseiről.