Mim Gergely: Sajnálom, hogy nem fejlődhettem együtt a ZTE-vel

Múlt héten szerdán jelentette be a ZTE FC, hogy Mim Gergely távozik a klubtól: a szélső 2022 nyarán került a klubhoz, ott lett NB I-es labdarúgó, és minden túlzás nélkül állítható, a szurkolók egyik kedvencének számított. Négy idényében 75 bajnokin lépett pályára, 15 gólt szerzett, ám az előző évadot térdsérülése miatt teljes egészében ki kellett hagynia, és továbbra is azon dolgozik, hogy a lehető leghamarabb újra százszázalékos edzésmunkát végezhessen.

„A ZTE-nek volt opciója arra, hogy egy évvel meghosszabbítsa a szerződésemet, a vezetők azonban úgy döntöttek, nem élnek vele. Elfogadom a döntésüket, hiszen nem láttak játszani, még mindig nem tudni, mikor futballozhatok ismét, bizonytalan a közeljövő számomra – mondta érdeklődésünkre Mim Gergely. – Az sokkal inkább megviselt, hogy a csapat előző idényének nem tudtam a részese lenni, kívülállónak éreztem magam, ez tagadhatatlanul nehéz része volt az életemnek. Amikor négy évvel ezelőtt Zalaegerszegre kerültem, ott volt a fejemben, hogy szeretném a következő lépcsőfokot elérni a pályafutásomban. Az NB II-ből érkeztem az első osztályba, meghatározó játékossá akartam válni, és bár az első idényben kevesebbet játszottam, sikeres volt az is. Emlékszem, a bennmaradásért küzdöttünk, néhány fordulóval a befejezés előtt győztes gólt szereztem az ugyancsak nehéz helyzetben lévő Mezőkövesd otthonában, és akkor kezdtem érezni: jó helyen vagyok, felszabadulttá váltam, nagyobb az önbizalmam."

Mim Gergely 2022. július 29-én a Honvéd ellen idegenben 1–0-ra megnyert meccsen mutatkozott be az élvonalban – Ricardo Moniz vezetőedző a 64. percben Szalay Szabolcs cseréjeként küldte pályára. Abban az idényben 18 bajnokin kapott lehetőséget, ám csak négyszer kezdett, két gólig jutott, nem mellékesen Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett. A következő évadban egyértelműen szintet lépett, meghatározó futballistává avanzsálva csak négy meccset hagyott ki az NB I-ben, és ez a helyzet megmaradt a 2024–2025-es kiírás végéig, pontosabban a 2025. április 27-én játszott, KTE elleni 0–0-s mérkőzésig.

„Az első idény után egyre jobb lett a teljesítményem, jöttek a gólok, és ez tulajdonképpen egészen a sérülésemig tartott – folytatta a pécsi születésű futballista. – Korábban nem tapasztaltam, amit Zalaegerszegen igen, vagyis hogy milyen érzés lehet sok szurkoló előtt játszani, hogy az emberek megismernek a városban és beszélgetni akarnak velem. Megtisztelő volt a meccseken hallani, hogy a közönség kórusban kiabálja a nevem, a régebb óta a klubnál szereplő labdarúgók mondták is, korábban ilyet nem tapasztaltak. Tavaly tavasszal sajnos elkezdett fájni a térdem, és bár két mérkőzést még úgy is játszottam, elkerülhetetlenné vált a tisztító műtét. Azt gondoltuk, ez megoldja a problémát, a nyáron végeztem a rehabilitációt, de mivel nem múlt el a fájdalom, októberben pótolni kellett a porcot. Nem volt konkrét időpont arra, mikorra épülhetek fel, a teljes beépülés akár egy év is lehet, de öt-hat hónap elteltével általában vissza szokták engedni a játékosokat a »harcmezőre«. A legborzasztóbb az egészben az, hogy úgy indult, az első műtétet követően hat héttel már ismét a pályán dolgozhatok, azt hittem, az idény elejére teljesen rendben leszek. Nem így alakult, mindig tolódott a visszatérés időpontja, jött a második operáció, és mert öt hónap környékére lett meghatározva a felépülés, reméltem, az idén tavasszal már lesz néhány meccsem a csapatban. Ez sem így történt… Most már inkább nem mondok semmit, nem tervezgetek, kérdés számomra is, mikor lehetek újra a pályán. Korábban többször is gyulladásban volt a lábam, mindig vissza kellett lépni a munkában, szerencsére most már nincs ilyen problémám. Az egész nyarat végigdolgozom, egy bizonyos szintet el akarok érni, mielőtt elkerülök valamelyik klubhoz. Érdeklődők vannak, remélem, nem vagyok ettől messze…"

Hogy a 76. NB I-es meccsét melyik klub színeiben játssza, egyelőre nem tudni, de az biztos, hogy egészségesen, a korábban látott formáját visszanyerve bármelyik együttes erőssége lehet. Aki volt hozzá hasonló helyzetben, tisztában lehet vele, ilyenkor türelemre, kitartásra, támogatásra van szükség, szerencsére nála egyikből sincs hiány.

„A magunk mögött hagyott idényben a csapattársaim valamennyien fejlődtek, nem tudom, ez Nuno Campos vezetőedzőnek, a rendszernek vagy az újonnan érkezett labdarúgóknak köszönhető-e, jó lett volna ennek részese lenni. Ebben a nehéz időszakban nemcsak a család, a barátok álltak és állnak mellettem, hanem a klubtól is sok segítséget kaptam, ebbe végig tudtam kapaszkodni. A lelátón ülve folyamatosan gondolkodtam, elképzeltem magam a csapatban, szerettem volna játszani. Felesleges idegeskedni azon, mi miért történt, de túlzottan előretekinteni sem szabad: a gondolataim akörül járnak, miként tudok a lehető leghamarabb visszatérni. Nincs bennem rossz érzés a Zalaegerszeg kapcsán, a klubnál kaptam lehetőséget, ott lettem NB I-es játékos, tudtam fejlődni emberként és labdarúgóként is, nagyszerű embereket ismertem meg, életre szóló barátságokat kötöttem. Sokat kaptam a ZTE-től, a várostól, és bár csak egy telefonos alkalmazásban tudtam elköszönni a srácoktól, bízom benne, hogy hamarosan újra találkozunk!"