Urblík József: Szeretem akár 35 méterről is ellőni a labdát

– Rúgott már néhány nagy gólt távolról, de ekkorát…
– Szerintem ekkorát is, méghozzá a Puskás Akadémia színeiben a Vidi ellen. Az volt az első magyarországi gólom, és meglehet, nagyobb volt, mint az ETO elleni – mondta lapunknak adott interjújában Urblík József, a Vasas 29 éves középpályása. Huszonnyolc méterről lőtte a labdát a bajnok győriek kapujának bal felső sarkába a Fáy utcában, a meccs 2–2-vel ért véget azután, hogy a piros-kékek a 29. percben emberhátrányba kerültek.

– Akkor a vasárnapi bomba csak a második a szépségdíjas találatai sorában?
– Nehéz különbséget tenni, ám úgy vagyok ezzel, bárcsak rúgtam volna csúnyábbakat, ha lenne belőlük ötvennel több.

– A Vasas-szurkolók az elmúlt idényekből is fel tudnak idézni néhány szép lövést.
– Igen, piros-kékben is elsült már néhányszor a lábam, szeretem, amikor van időm rákészülni a lövésre, és húsz, huszonöt, harminc méterről rúghatom el a labdát. Örülök, hogy ezúttal ennyire jól sikerült.

VÉLEMÉNY

Erős Gábor, a Vasas vezetőedzője: – Urblík József az elmúlt idényben is vezére volt az együttesnek, örülök, hogy személyében megtaláltuk azt a csapatkapitányt, aki a teljesítményével, valamint a mentalitásával a pályán és azon kívül is hat a társaságra. Én persze mindig csapatban gondolkodom, nem szeretek senkit kiemelni, ettől még minden együttesnek kell vezér. Játékban is remek, nagyszerű rúgótechnikája pedig nemcsak az átlövéseknél, hanem a passzainál, a megoldásainál is megmutatkozik. Nem telik el nálam hét úgy, hogy ne fordítanánk kiemelt figyelmet az átlövésekre, az edzések szerves részét képezik azok a gyakorlatok, amikor érkezni kell a kapu elé, vagy távolról befejezni az akciót. Fontosnak tartom, hogy felépített futball, illetve a kontratámadások után is legyen vége a játékunknak, legyen befejezés. Az előző idényben nekünk volt a legtöbb kapura lövésünk, valamint kaput eltaláló lövésünk.

– Egyebek mellett a rúgótechnikája, ami kiemelkedő. Szoboszlai Dominik édesapja említi meg a könyvében, hogy ha tizennyolc éves korodig beleteszel tízezer órát a szakterület gyakorlásába, mesterévé válsz. Mennyit gyakorolta gyerekként a távoli lövéseket, és mennyit manapság?
– A futballpályán nőttem fel, az iskola után rögtön mentem focizni. Apu is futballozott, profi labdarúgóvá vált, játszott Szlovákiában, Csehországban és Izraelben is, nyilván valamennyi képességet örököltem tőle, de manapság már nem gyakorlom különösebben a lövéseket. Nem nagyon maradok már kint, legfeljebb heti egyszer. Közel a harminchoz abban a korban vagyok, amikor nem lehet túlzásba esni, lényeges, hogy friss és egészséges maradjak.

– Gyerekként tehát csak a futball létezett önnek?
– Egyértelműen. Amikor apu befejezte az élsportot, hazajöttünk Ipolyságra, ő ott a keresztapámmal egyszerre töltötte be a klubvezetői és edzői posztot, sőt, eleinte még játszott is a csapatban, és ma is együtt vezetik a klubot. Gyerekként az iskola után mindjárt mentem ki a pályára mindennap, és egész addig ott töltöttem az időmet, mígnem tizenkét évesen Nyitrára igazoltam. Mindig tudtam, hogy futballista akarok lenni, és azt szeretném, ha a fiam is az lenne. Szerencsére nem kell noszogatni, ötéves lesz csak decemberben, de imád focizni, előszeretettel kergeti a labdát.

– Ön milyen álmokat kergetett?
– Nyitrára kerülve még azt reméltem, nagy karriert futok be, jegyzett nyugat-európai bajnokságban szerepelek. Ahogyan mindenki más, a spanyol és az angol bajnokságról álmodtam, a lehető legmagasabb szintre akartam eljutni – nem jött össze. Lehet, csak ennyi volt bennem, ám az is lehet, hogy a számos sérülés az oka. Csehországban fél év után elszakadt a keresztszalagom, hat hónap kihagyás követte, Felcsúton aztán átestem újabb három műtéten; ismét keresztszalag-sérülés, és eltört mindkét lábközépcsontom.

– Ez azért nem kevés, de saját magának nem tehet semmiért szemrehányást? Mert ha a lelkiismerete rendben van, hogy mindig mindent megtett, akkor nincs miért bánkódni.
– Nem is teszem. Világéletemben sokat dolgoztam, igyekeztem a lehető legjobb lenni, Nyitrán és később is. Nehéz arra válaszolni, csak a sérüléseken múlt-e, hogy nem lett fényesebb a pályafutásom. A szerencse meghatározó, ám az is lehet, hogy valójában nem vagyok különösebben jó játékos.

– Ha ez valamit számít, megnyugtatom, az. Különleges képességekkel van megáldva, másoknak kevesebből is sikerült a külföldi karrier. Kérdés: lemondott-e már róla?
– Szívesen kipróbálnám magam, ez csak természetes, de attól, hogy valaki egyszer eltalálja a labdát, még nem érkeznek ajánlatok.

– Önnek azért annál többször sikerült.
– Valóban, ám az NB II-t nyilván nem követik a külföldi megfigyelők. Valahogy ez nálam már nincs napirenden. Nagyon jól érzem magam a Vasasban, örülök, hogy Magyarországon futballozhatok. Csehországból el akartam jönni, de Fehérváron nem sikerült átmennem az orvosin, ma sem tudom, miért. A Puskás Akadémia leigazolt, onnan később megint csak én akartam távozni. Örülök, hogy Angyalföldre kerültem, a családdal nagyon jól érezzük magunkat Magyarországon. Az bánt, hogy három évet kellett eltöltenem a másodosztályban, ezt nem hittem volna, amikor 2023-ban búcsúztunk az élvonaltól.

– A visszatérés viszont emlékezetesre sikerült, önnek bizonyosan. Századik bajnokiján a Vasasban bombagóllal és gólpasszal jelentkezett, gólöröme pedig babavárásról árulkodott.
– Decemberben érkezik a második fiunk, neki ajánlottam a gólomat.

– Jövőre is első osztályú Vasast lát a kicsi?
– Ha így játszunk, igen. Egy meccsből nem szabad persze kiindulni, de tudom, hogy a képesség benne van a csapatban, nagyszerű az edzői stáb, szerintem most már megragadunk az NB I-ben.

– Miben más ez a csapat, mint a korábbi évek inkább csak szenvedő együttesei?
– Azt szokás mondani, a csapategység rendkívül fontos, nálunk az most nagyon rendben van. Nem mindig volt így, lehet, hogy azt hittük időnként, elég a mezt kiküldeni a pályára. A küzdés, odaadás, egység olykor hiányzott, nem mindig álltunk bele annyira a meccsekbe, ahogyan kellett volna. Ám ez most már egy másik Vasas, kiváló az öltöző, ezért aztán az újaknak pofonegyszerű beilleszkedniük. És most, hogy végre első osztályúak vagyunk, nem is kell senkit külön motiválni, mindenki meg akarja mutatni, mit tud.

– Önnek lehet azért személyes motivációja, a válogatott.
– Nem gondolok rá. Természetesen hatalmas megtiszteltetést jelentene, de vannak olyan fiatalok, akik jobbak nálam. Persze dolgozom a legjobb tudásom szerint. Nem motoszkál a fejemben a válogatottság gondolata, ahhoz huzamosabb ideig kell ragyogóan teljesíteni. Harminc leszek, nem tudom, ez például számít-e.

– A válogatottban mindig a jelen legjobbjainak kell játszaniuk.
– A szövetségi kapitány eldönti, közéjük tartozom-e. Én már annak is örülök, hogy az egész országnak megmutathatom magam, az NB II-t nyilván kevesebben kísérték figyelemmel.

– A hétvégén a Ferencvároshoz látogatnak, s az lesz a századik NB I-es mérkőzése – mit vár a következő bajnokitól?
– Nem tudtam, hogy kerek számhoz közeledem, örülnék, ha hasonlóan sikerülne a meccs, mint az első bajnoki. Tudjuk, mennyire erős csapat a Fradi, de mi mindig a saját futballunkat igyekszünk játszani, és szeretnénk mindig győzni.

Bártfai sportcsaládból Felcsúton át Angyalföldre

Sportcsaládba született a szlovákiai Bártfán Urblík József, édesapja ugyancsak profi labdarúgó volt, édesanyja versenyszerűen röplabdázott. Tizenkét éves korában igazolta le az FC Nitra, utánpótláséveit a nyitrai korosztályos együttesekben töltötte, az első csapatban 17 évesen mutatkozott be. Az idény végén az első osztálytól búcsúzó klubot követte a második vonalba, ám mivel néhány tapasztaltabb futballista nem, a fiatal saját nevelés egyre fontosabb szerepet kapott, ő pedig meghálálta a bizalmat: hat góllal és 12 gólpasszal jelezte, nagy reményű középpályás bontogatja szárnyait a Felvidéken. Csehországban is így gondolták, 2016 nyarán az élvonalbeli Jihlava szerezte meg a játékjogát. Nyitrán ennek annyira nem örültek, az utolsó fél évében, miután nem volt hajlandó meghosszabbítani a megállapodását, száműzték az első csapatból, egyedül kellett azután edzenie. Két csehországi évaddal és 48 tétmérkőzéssel a lábában igazolta át a Puskás Akadémia az akkor 22 éves fedezetet. Felcsúton bajnoki ezüst- és bronzérmet is ünnepelhetett a csapattal, ám Hornyák Zsolt vezetőedzővel nem alakult felhőtlenül a viszonya. 2023 februárjában egyetlen mérkőzéssel a századik felcsúti fellépése előtt szerződött Angyalföldre, a kiesés elől menekülő együttesbe, három gólja kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megmentse a piros-kékeket. Az NB II-be zuhanás ellenére is maradt a Fáy utcában, nyilván azért, mert úgy gondolta, egy idény elteltével visszatér a klub az elitbe – ebből lett három. Jelentős mértékben hozzájárult a visszakapaszkodáshoz, 13 góllal és nyolc gólpasszal segítette NB II-es aranyéremhez társait. Az NB I-ben aztán ugyanott folytatta: góllal és gólpasszal jelentkezett az ETO elleni nyitányon.

LABDARÚGÓ NB I
1. FORDULÓ
Július 24., péntek
Nyíregyháza Spartacus FC–Újpest FC 2–1
Július 25., szombat
Kisvárda Master Good–Kispest-Honvéd FC 1–1
Július 26., vasárnap
Vasas FC–ETO FC 2–2
Debreceni VSC–Puskás Akadémia FC 0–2
Paksi FC–Ferencvárosi TC 4–2
Július 27., hétfő
MTK Budapest–ZTE FC 3–0