Füttyre futball – Borbola Bence jegyzete

A GYŐRIEK NEM FELEJTETTEK, füttykoncerttel fogadták Borbély Balázst. Akadt, aki árulót látott benne, más talán csak azért szívta tele a tüdejét levegővel, mert ezen az estén ez volt a közös program a lelátón. A szurkolók nem felejtik, hogy az edző hosszú évek után végre bajnokot faragott az ETO-ból, azt pedig még kevésbé, hogy a sikerek után a nyáron fogta a kalapját, és a Népligetbe költözött.

A sértettség érthető. A gyűlölködés kevésbé.

A futballban egyébként is különös természetű a hála. Gyakran addig tart, amíg valaki ugyanazt a címert viseli a mellkasán. Borbély Balázs Győrben visszaadta az emberek hitét, örömöt és büszkeséget hozott a városba, ám mindez egyetlen aláírással mintha semmissé vált volna. Pedig nem lopott el bajnoki címet, nem vitt magával pontokat, nem tett tönkre semmit abból, amit felépített. Döntött a saját pályafutásáról, és igent mondott az ország legsikeresebb klubjának. Lehet rá haragudni, csalódottnak lenni, de a múltat kifütyülni nem érdemes.

Ő mindenesetre a lehető legjobb választ adta: futballt.

A Ferencváros 3–0-s győzelme nem csupán az eredmény miatt volt meggyőző. A zöld-fehérek játékában sebesség, bátorság és modern gondolkodás jelent meg, a csapat nem óvatoskodott, hanem kezdeményezett, területet nyitott, ütemet váltott, és amikor kellett, könyörtelen volt. Miközben a lelátóról a múltat kérték számon az edzőn, a pályán már a jövő futballja rajzolódott ki.

Borbély Balázs egyik legnagyobb erénye, hogy nemcsak beszél a fiatalokról, hanem bátran mély vízbe is dobja őket. A varázscilinderéből előhúzta Nagy Olivért, aki a Trabzonspor elleni párharcban szinte egyik napról a másikra találta magát szembe a világsztárokkal, mégsem úgy futballozott, mint aki véletlenül tévedt oda. Győrben aztán Bagi Ádám következett, a fiatal középpályás számára idegen poszton, középcsatárként megszerezte élete első NB I-es gólját, most lehet igazán hálás, hogy annak idején odahaza, Jászberényben nem a jégkorongot választotta. Gyerekkorában szülei nap mint nap autóval fuvarozták a Népligetbe, ő pedig miközben elöl falták a kilométereket, hátul gubbasztva írta a leckét, hogy aztán este úgy terüljön ki az ágyában, mintha a Himaláját mászta volna meg. Akkor még legfeljebb álmodhatott arról, hogy a felnőttcsapat kapuját már akkoriban is őrző Dibusz Dénes egyszer az ő vállát veregeti a lefújás után. A győri találat mögött rengeteg út, lemondás, szülői áldozat és hátsó ülésen görnyedve megírt házi feladat áll. És talán ez a történet mutatja meg leginkább, mi lenne a futball lényege. Nem a gyűlölet, nem az, kit fütyülünk ki azért, mert továbblépett, hanem az, ki hogyan jutott el odáig, hogy megtapsolhassák.

Győrben sokan Borbély Balázs múltját akarták számonkérni. Ő közben már a Ferencváros jövőjét építette.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!