Letámadás és gólzápor ígéretes fiatallal: így törte meg rossz hazai sorozatát a Fradi

2026.10.27. 12:36

Címkék

A Ferencváros több mint öt hónap után ünnepelhetett ismét hazai bajnoki győzelmet, és bár az MTK Budapest elleni 5–0-s siker a statisztikai adatok és a látottak alapján is bizakodásra adhat okot, a zöld-fehéreknek legközelebb a Paks ellen kell bizonyítaniuk, hogy valóban jó úton járnak.

162 napot kellett várnia a Ferencvárosnak az újabb hazai győzelemre a bajnokságban. A május 16-i, Zalaegerszeg elleni 3–0 után az új idényben három döntetlen következett, a Vasas, az Újpest és a Debrecen is ponttal távozott az Üllői útról. A sorozatos botlások különösen szembetűnők voltak az FTC eredményes nemzetközi szereplése mellett, Borbély Balázs vezetőedző együttese az MTK Budapest ellen azonban megtörte a rossz szériát, nem is akárhogyan: az 5–0-s siker a mutatott játék alapján is az idény eddigi leginkább meggyőző bajnokija.

Óriási szükségük volt a zöld-fehéreknek erre a győzelemre, hiszen a Groupama Aréna az elmúlt években fokozatosan veszített oroszlánbarlang-jellegéből – amit a Ferencváros vezetőedzőinek hazai bajnoki pontátlagai is jól szemléltetnek. Szerhij Rebrov irányításával mérkőzésenként átlagosan 2.64 pontot szereztek saját közönségük előtt, Peter Stögerrel viszont ez a mutató 1.75-re csökkent. Sztanyiszlav Csercseszov vezetésével 2.08-ra, Dejan Sztankovicséval 2.21-re emelkedett az átlag, Pascal Jansen idején pedig ismét kifejezetten eredményes volt hazai pályán a Ferencváros, 2.50 pontot gyűjtve találkozónként. Robbie Keane-nel ugyanakkor drasztikus visszaesés következett, mindössze 1.83 pontot átlagolt az együttes az Üllői úton. Borbély Balázs a megnyert örökrangadóval másfél pontosra tornázta fel hazai bajnoki átlagát, és úgy tűnik, a vasárnapi parádéval átszakadhatott a gát.

Hogy mi vezethetett a nagy különbségű győzelemhez, azt a mérkőzés után a Ferencváros szakvezetője sem tudta megmondani, mindenesetre rengeteg pozitívumot talált együttese játékában, és kulcsfontosságú volt, hogy már húsz perc alatt háromgólos előnyre tett szert. A csapat 24 lövésből 3.74-es várhatógól-értéket (xG) dolgozott ki, miközben az MTK mindössze 0.14-ig jutott – tulajdonképpen egykapuzott a Fradi. A hazai kísérletek közül 17 a büntetőterületen belülről érkezett, a lövések háromnegyedét pedig a pálya középső sávjából adta le, tehát rendszeresen eljutott a veszélyes befejezési zónákba. A kilenc ferencvárosi szöglet, a 32 beadás és a 37 tizenhatoson belüli labdaérintés szintén tartós hazai nyomásról árulkodik. A vendégek erejét leginkább a védekezés emésztette fel, ám nem túl hízelgő, hogy 46 szerelési kísérletükből csak 18 volt sikeres.

Borbély Balázs nem véletlenül emelte ki a találkozó után csapata intenzív letámadását, hiszen az MTK támadásépítését jellemzően az ellenfél térfelén igyekezett megakasztani. A 63 százalékos labdabirtoklás mellé 6.9-es PPDA társult, szemben a vendégek 10.6-es értékével – a PPDA (Passes Per Defensive Action) azt mutatja meg, hogy egy csapat átlagosan hány passzt engedélyez ellenfelének, mielőtt védekező akcióval, például szereléssel, labdaszerzési kísérlettel vagy szabálytalansággal avatkozik közbe; minél alacsonyabb tehát ez a szám, annál intenzívebb letámadásra utal. A Ferencváros összesen 96-szor szerzett labdát (ebből 51-szer a vendégek térfelén), ami jócskán meghaladja a 77.5-ös idényátlagát. Azon túl, hogy a zöld-fehérek sokszor jutottak el a kapuig, labdavesztéseik után gyorsan visszaszerezték a kezdeményezést, ezért az MTK alig tudott tartósan kibújni a szorításból.

A sok jó egyéni teljesítmény közül Madarász Ádámét érdemes górcső alá venni. A sérüléséből visszatérő, 2007-es születésű középpályást a meccs után Borbély Balázs is kiemelte, a számok pedig indokolják az elismerést. A pályán töltött 73 perc alatt 58 passzából ötven célba ért, 12 labdaszerzésével csapata legjobbja volt, emellett 11 progresszív passzt adott és öt párharcot nyert meg – labdabiztos, fegyelmezett játékával fontos szerepet vállalt a középpályás fölény kialakításában.

Teljesítménye a fiatalszabály szempontjából különösen érdekes. Borbély Balázs rajta kívül eddig öt saját nevelésű játékosnak (Bagi Ádám, Varga Zétény, Radnóti Dániel, Szabó Szilárd, Lakatos Csongor) szavazott bizalmat a bajnokságban, ám egyelőre egyikük sem tudta megszilárdítani a helyét. Madarász Ádám játékát látva nem elrugaszkodott a gondolat, hogy ha egészséges marad és a támadások segítését is bátrabban felvállalja, hosszabb távon ő lesz az a fiatalszabálynak megfelelő labdarúgó, akit a Ferencváros a legtöbbet szerepeltet.

Visszatérve a kiindulóponthoz: hogy az MTK elleni győzelemmel valóban átszakadt-e a gát, az már a Ferencváros következő hazai bajnokiján kiderülhet, november 1-jén ugyanis a Paks érkezik a Groupama Arénába. Bognár György vezetőedző csapata jellemzően direkt támadásokkal, hosszú indításokkal és beadásokkal igyekszik veszélyeztetni az ellenfél kilététől függetlenül, és emlékezhetünk, hogy ez a harcmodor júliusban a paksiak 4–2-es sikerét hozta a felforgatott FTC ellen. Az MTK ellen látott fölény megismétlése nehéznek ígérkezik, elvárásként nem is megfogalmazható, a mérkőzés képe és kimenetele azonban választ adhat arra, vajon az 5–0-s gálaelőadás egyszeri felszabadulás volt-e, vagy akár tartós hazai fordulat kezdetének tekinthetjük.