Szalai József: Szerény srác vagyok, az is maradok

– A hétfő esti, Ukrajna elleni Nemzetek Ligája-mérkőzés után nem sokat pihent, kedden már Pakson jelentkezett edzésre: a klub újabb válogatott labdarúgóját miként fogadták a játékostársak?
– Kedden hajnal háromra értem Paksra, aludtam egy nagyot, így a délelőtti gyakorlást kihagytam, délután viszont már ott voltam a pályán, edzeni akartam, hiszen tudtam, szombaton fontos bajnoki vár ránk – válaszolta lapunk érdeklődésére Szalai József, aki Szabó János, Heffler Tibor, Fiola Attila, Hahn János, Ádám Martin, Varga Barnabás, Osváth Attila és Tóth Barna után kilencedikként lett válogatott a Paksi FC-ből (a klubikonnak számító, Éger László a DVSC-ből, Böde Dániel pedig a Ferencvárosból mutatkozott be a nemzeti együttesben). – Mindenki örült és gratulált, de telefonon is rengeteg üzenetet, jó kívánságot kaptam. A legjobban az esett, amikor a családom, a szeretteim gratuláltak, a szüleim, a testvérem, a párom és az ő szülei is velem együtt örültek, s a volt csapattársaim, edzőim és barátaim sem feledkeztek meg rólam.

– Feldolgozta már, hogy az egyik legnagyobb vágya vált valóra?
– Őszintén? Még nem… Az egyik fő álmom volt, hogy képviselhessem az országot, büszkeség és megtisztelő is egyben, hogy megadatott. Azon leszek, azért dolgozom napról napra, hogy ez minél többször összejöjjön, a számláló ne egynél álljon meg. 

– Pörgessük vissza az idő kerekét nagyjából három héttel, amikor megtudta, tagja lett Marco Rossi válogatott keretének! Miként élte meg az azóta eltelt időszakot?
– Amikor telefonon kerestek a válogatottól, hatalmas örömöt éreztem, akkor még nagyjából egy hét volt a találkozóig. Nem tagadom, volt bennem kis izgatottság, milyen lesz majd, hiszen mégsem klubcsapathoz érkezem, de amit már addig is hallottam, vagyis hogy a válogatott nagy család, a közeg befogadó, már az első pillanattól éreztem. A mester, Marco Rossi elmondta, miben vagyok jó, miben kell fejlődnöm, aztán sajnos az első selejtező után megsérültem. Márpedig a sérülés sohasem jön jókor, s amikor szeretnéd magad a válogatottnál megmutatni, pláne nem, de szerencsére az utolsó két meccsünkön, Grúzia és Ukrajna ellen már a kapitány rendelkezésére álltam. 

– Nagyszombatban a 72. percben küldte a pályára a szövetségi kapitány, és bár a győztes gólt Csinger Márk szerezte, a mozgásával sokat tett azért, hogy a csapattársát teljesen üresen találja meg Tóth Rajmund beadása. Emlékszik a gólt megelőző támadásra?
– A félidőben szóltak, melegítsünk, aztán a hatvanötödik percben jelezték, hamarosan beállunk Tóth Rajmunddal. Mielőtt pályára léptem, Szalai Ádám mondta, megdolgoztam a lehetőségért, élvezzem minden pillanatát. Egy nullára vezettünk, aztán jött az ukránok egyenlítése, szerencsére szinte azonnal tudtunk válaszolni. Itt van a fejemben a támadásunk, tisztában voltam vele, jó helyen kell lennem, és mert előzetesen elemeztük az ellenfelet, azt is tudtam, a belső védő Illja Zabarnij miként helyezkedik, hogyan reagálhat a beadásnál. Próbáltam a mozgásommal megtéveszteni, majd a rövid sarokra érkezni, elvinni magammal az embert – hatalmas boldogság volt látni, hogy Csinger Márk lövése után a labda a hálóban köt ki! 

– Nem volt még tizennyolc éves, amikor Kecskeméten lejátszotta első NB III-as meccsét, kilenc hónappal később bemutatkozott az NB II-ben, és nem volt még húsz, amikor először lépett pályára az élvonalban. Nem tudom, mennyire emlékszik ezekre a mérkőzésekre, ugyanis bármennyire hihetetlen, mindhárom kapcsolható a jelenlegi válogatotthoz…
– Az NB III-ban nagyjából hat évvel ezelőtt, a Honvéd kettő ellen játszottam először, az NB II-ben a bemutatkozásom alkalmával az ETO volt az ellenfél, az első osztályban pedig a DVSC, méghozzá idegenben. Az első kettőt megnyertük, a Honvéd ellen gólt is szereztem, Debrecenben egy pontot szereztünk a Vasassal, egy egy lett az eredmény. S hogyan kapcsolódnak ezek a bajnokik a válogatotthoz?

– A Honvéd II elleni 4–1-es találkozón az ellenfélnél többek között Lukács Dániel is kezdett, a Vasas–ETO 3–0-s meccsen a vendégeket erősítette Vitális Milán, a DVSC–Vasas összecsapáson pedig Bárány Donát volt ott a rivális kezdő tizenegyében. A meccsek idején még nagyon messze voltak a válogatottól, most pedig együtt küzdötték végig a Nemzetek Ligája-összecsapásokat.
– Ezt nem tudtam, de ez is mutatja, az élet, a futball mennyire kiszámíthatatlan. Az biztos, hogy akkor is azért küzdöttem, arra áldoztam a gyerekkoromat, hogy eljussak a válogatottig!

– Mit gondol, válogatott labdarúgóként nagyobb lesz a felelőssége?
– Biztos, hogy ugyanaz a szerény srác maradok, aki eddig is voltam, igyekszem mindent megtenni a klubomért, fejlődni a mezőnyjátékban, a befejezésekben. Persze egy válogatott játékostól többet lehet várni, ilyen tekintetben nagyobb lehet rajtam a felelősség, de én szeretem ezt a fajta nyomást.

– A hétvégén folytatódik a bajnokság, hazai pályán játszanak az MTK Budapesttel. Nyolc bajnoki után hat gólja van, ezt alighanem mindenki aláírta volna az indulásnál, ugyanakkor az utóbbi három mérkőzésen nem talált be. Zavarja?
– Nincs ott a fejemben. Az első öt meccs jobban alakult, de Nyíregyházán és a Debrecen ellen is betalálhattam volna, egyedül a Kisvárda elleni bajnokin nem kerültem helyzetbe. Az MTK jó csapat kiváló játékosokkal, de otthon akarjuk tartani a három pontot: bízom benne, a játékommal segíteni tudok ebben.