Rekordbevételek és bérnyomás: így teljesítettek anyagilag a magyar klubok

Negyedik alkalommal jelentkezett a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) Professzionális futballkörkép című kiadványával, amely hiteles és informatív képet nyújt a hazai hivatásos labdarúgás gazdasági és sportszakmai működéséről. Az elemzés elsődleges forrásait a klubokat működtető gazdasági társaságok nyilvánosan elérhető éves beszámolói, valamint az MLSZ és az UEFA Intelligence Centre által gyűjtött és konszolidált adatok képezték.

Ezek alapján a magyar élvonal gazdasági mérete jelentősen bővült a 2024-es pénzügyi évben: az NB I-es klubok átlagos működési bevétele 23 százalékkal nőtt, elérve a 13.5 millió eurót. Ez az európai középmezőnybe, az UEFA-rangsor 21. helyére tette a hazai ligát, szorosan együtt mozogva a lengyel és a horvát mutatókkal. A bevételi szerkezet azonban jelentős strukturális sajátosságokat mutatott. Amíg nemzetközi szinten a jegyértékesítés és a közvetítési jogdíjak a nagy források, Magyarországon a jegyárbevétel aránya elenyésző, mindössze öt százalék volt – ez a 14 országot alapul vevő minta egy nézőre jutó legalacsonyabb átlagát jelentette (7.46 euró) annak ellenére, hogy az átlagos nézőszám 4567-re emelkedett. Ezzel szemben az egyéb működési bevételek, köztük a támogatások aránya kiugróan magas, 35 százalékos volt. A bajnokságon belüli pénzügyi egyenlőtlenség nemzetközi viszonylatban mérsékeltnek bizonyult: a legnagyobb és legkisebb bevételű klub között 13-szoros volt a különbség. A hazai modellt ugyanakkor a Ferencváros abszolút dominanciája jellemezte, amely csaknem húszmilliárd forintos bevételével egymaga többet könyvelhetett el, mint a rangsorban mögötte álló három csapat – DVTK (7.6 milliárd forint), Puskás Akadémia (5.8), MTK (5) – együttvéve.

A bevételek emelkedését még gyorsabb ütemben követte a kiadások növekedése. Az összesített működési ráfordítások tíz százalékkal, 146.5 millió euróra emelkedtek, ami klubonként átlagosan 12.2 millió eurós történelmi csúcsot jelentett. A költségszerkezetet szinte teljesen a humán erőforrás határozta meg: a személyi jellegű ráfordítások a működési költségek hetven százalékát tették ki, miközben az anyagjellegű kiadások részaránya csupán egy százalék volt. Ez a bérteher a működési bevételekhez viszonyítva elérte a 76 százalékot, amivel meghaladta az UEFA által javasolt hetvenszázalékos fenntarthatósági küszöbértéket.

A klubok vagyonát mutató átlagos mérlegfőösszeg 11 millió eurón stagnált – ez a tétel a nemzetközi minta átlagának még a felét sem érte el. Az NB I-es csapatok papíron (könyv szerinti értéken) összesen 23 millió euróra értékelték a futballistáik játékjogát, ezzel szemben a Transfermarkt szerint a labdarúgók valós, együttes piaci értéke jóval magasabb, csaknem 147 millió eurót tett ki. A több mint hatszoros különbségnek az az oka, hogy a saját nevelésű vagy ingyen megszerzett játékosok piaci értéke bár magas, mivel nem fizettek értük átigazolási díjat, a klubok hivatalos pénzügyi kimutatásaiban egyáltalán nem szerepelhetnek vagyoni értékként. Ennek ellenére az egyesületek átlagos tőkeértéke még mindig biztonsággal az MLSZ által előírt háromszázmillió forintos minimumszint felett állt. A bajnokság versenyképességét a Ferencváros rendszeres európai főtáblás szereplése húzta fel – a zöld-fehérek a teljes magyar UEFA-bevétel 68 százalékát kapták meg –, miközben a nemzetközi elithez közeledés érdekében több klub tartós és sikeres európai szereplésére lett volna szükség.

A magyar klubok játékosforgalmát továbbra is a szorosan vett regionális kapcsolatok és a kelet-közép-európai áramlás határozta meg. A vizsgált időszakban az NB I-es csapatok a kiadvány fennállása során először realizáltak pozitív játékostranszfer-egyenleget, ami klubonként átlagosan 623 ezer eurós nyereséget jelentett, bár ezzel az eredménnyel a nemzetközi mintában így is csak néhány régiós bajnokságot sikerült megelőzni. Az igazolások irányát tekintve a beáramló oldalon Szerbia (25 játékos), Horvátország (23) és Szlovákia (21) jelentette a fő forrást. A távozó futballisták elsősorban Romániában (28), Szlovákiában (22), valamint Szerbiában és Szlovéniában (21-21) folytatták pályafutásukat. Ami a nyugat-európai topligák felé átjárást illeti: a vizsgált öt idényben (2020–2025) értékesített 27 játékosból mindössze kilenc került élvonalbeli együtteshez, a többiek alacsonyabb osztályokban kaptak lehetőséget. Általános piaci trend volt, hogy a labdarúgók többsége átigazolási díj nélkül, szabadon igazolhatóként váltott csapatot.