A piramis aljáról is az irányítás az elsődleges célja Vincze Ottónak

– Szépen, csendben távozott az Üllői útról és a magyar futballból. Elfáradt?
– Először is eszemben sincs távozni a magyar futballból, jelenleg is fontos, érdekes feladatom van – válaszolta Vincze Ottó. – A Győr-Moson-Sopron Megyei Labdarúgó-szövetség menedzsereként tevékenykedem. Másodszor: nem fáradtam el fizikailag, egészen jó állapotban vagyok, nem fáj a korábban sérült lábam, úgyhogy akár még futballozhatnék is.

– Akkor miért nem teszi?
– Hol kellene játszanom?

– Mondjuk kedvenc csapatában, a feljutásért küzdő Ferencvárosban. Elnézve a Fradi idegenlégiósait, a jó formában lévő Vincze Ottónak a cipőjét sem vihetnék. Azt akarom ezzel mondani, hogy helye lenne a zöld-fehér csapatban.
– Magam is részese voltam a tavaszi kudarcnak, amikor nem sikerült feljutnunk. Nehezen emésztettem meg, és nagyon fájt, hogy nem tudtam segíteni. Voltak jó meccseim, olykor talán hasznosan futballoztam, de be kellett látnom, már nem megy úgy a játék, ahogy szeretném. Ez van. Nincs ezen mit szépíteni, a sérülések miatti sok-sok kihagyás meglátszik rajtam. Képtelen voltam ugyanúgy felpörögni. Sokat gondolkodtam ezen, hogy szabad-e még profi csapatnál játszanom, de azt mondtam magamban: a Fradinál elköszöntek tőlem, máshol már nem próbálkozom. Nekem ne kiabálja be senki, hogy öreg vagy, Vincze. Öreg és kényelmes. Abban persze igaza van, hogy talán még lenne helyem néhány csapatban, esetleg a Fradiban is. Nézem a Ferencváros és a Győr meccseit, s olyankor hiányzik a játék. Aztán megnyugtatom magam, hogy jól döntöttem.

– Nem hiszem el, hogy a nyáron nem keresték egyetlen csapattól sem.
– De. Kaptam ajánlatokat. Lisztes Krisztián barátom például azt mondta, nem vagy normális, Ottó, ha abbahagyod. Mutasd meg a világnak, hogy tudsz még futballozni. Ő más utat választott. De ez a nyár bizonyította nekem, hogy mennyien szeretnek. Hihetetlen felkéréseket kaptam. S nem mint labdarúgó. Hívtak például műfüves pályát gyártó céghez reklámarcnak, másodosztályú csapathoz edzőnek, futballakadémiára igazgatónak – talán csak filmfőszerepet nem ajánlottak.


– Nem akar edző lenni? Profi csapatnál.
– Még az sem zárható ki. Abban biztos vagyok, hogy eljön még az én időm. Beszélek franciául, spanyolul, németül és angolul. Tudom, hogy szükség van rám a magyar futballban. Lassan teljesen kiöregszik a korosztályom, s néhány éven belül talán átvesszük az irányítást. De addig még rengeteget kell tanulnom. Most a piramis alján vagyok, szép fokozatosan kell feljebb, egyre feljebb jutnom. Tavaly már majdnem megegyeztem Tarsoly Csabával, az ETO tulajdonosával, aki azt mondta, legyek Győrben klubmenedzser. Valamiért mégsem jött össze. De ennél a klubnál boldogan dolgoznék, hiszen csoda, ami ott épül.

A TELJES INTERJÚT A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!