Nyugaton a papírforma érvényesült - NB II-es értékelés, I. rész

AZ ÉLMEZŐNY – NAGY LÉPÉSELŐNYBEN AZ MTK

A szakemberek jóslata már ősszel is beigazolódott: az MTK Budapestnek nem a másodosztályban lenne a helye; a kék-fehérek ezt kitűnő játékkal és meggyőző eredményekkel igazolták, hiszen mindössze hét pontot veszítettek az ősz folyamán. Közönségszórakoztató futballal értek el gólzáporos győzelmeket, ráadásul az utolsó néhány mérkőzésen ismét soraikban tudhatták a hazatérő Németh Krisztiánt, aki gólokkal segítette a gárdát (többek között a Pécsi MFC elleni Magyar Kupa-visszavágón is, találata továbbjutást ért csapatának). Garami József együttese úgy vezeti a tabellát kilenc pont előnnyel, hogy utolsó két mérkőzésén csak két döntetlent ért el. Óriási meglepetés lenne, ha nem a kék-fehérek futnának be aranyérmesként a bajnokság végén.

Úgy tűnik, az „örök második” szerepre kárhoztatott Gyirmót FC-nek az idén is csak az ezüstérem megszerzése lehet a célja. A szezonnak új edzővel, Soós Imrével nekivágó gyirmótiak célja a bajnoki cím megszerzése volt – a rajt előtt a szakember szerint az elsőségre három csapat is azonos eséllyel pályázott –, de a 4. fordulóban 3–1-re kikaptak a nagy rivális MTK-tól, és olyan lépéshátrányba kerültek, amit már nem tudtak ledolgozni (sőt sokáig még a Kozármisleny mögött haladtak). A hajrára aztán felszívták magukat, és elfoglalták a „szokásos” második pozíciójukat, mindenesetre tény, hogy ez a helyezés továbbra sem jelent osztályváltást.

A szezon meglepetéscsapata egyértelműen a Kozármisleny. A másodosztályban az egyik legkisebb költségvetéssel dolgozó együttes kerete a nyáron sokat változott, a klub a helyi kötődésű labdarúgók mellé pécsi kölcsönjátékosokat hozott. Az „egyveleg” nagyszerűen működött, a mislenyiek a kiváló szezon során a „nagyokat” is megszorongatták, a Tatabányát például legyőzték. A siker elsősorban a csapategység eredménye, de a jó teljesítményben jelentős szerepe van Márton Gábor vezetőedzőnek is, aki még csak a második évét tölti a gárda élén, mégis kiugró eredményt ér el a csapattal.

Új szakmai stábbal (Kiprich József és Vincze István vezetésével), megújuló játékoskerettel és biztos anyagi háttérrel vágott neki az idénynek a Duna FC Tatabánya. Ezért sokan a klubot bajnokesélyesnek kiáltották ki, ami az első négy meccs százszázalékos teljesítménye után nem is tűnt túlzásnak, ezután viszont hatból négyszer kikapott az együttes, ez pedig visszavetette a Bányászt. Igaz, legalább pénzügyileg minden rendben, a tavaly mindent beígérő, aztán eltűnő „szponzor” helyébe lépő, Mészáros Lőrinc vezette cégcsoport betartja ígéreteit. A Sitku Illés, Farkas János párosra elöl nem lehetett panasz, mindketten hat gólt szereztek.

Egyedüliként az FC Ajka tudta megverni az ősz során az MTK-t, Artner Tamás együttese ráadásul a Hungária körúton győzte le a bajnokjelöltet. A bakonyiak emellett hozzák a már évek óta megszokott megbízható formájukat, a gólzsák Mihalecz Péterrel az élen, aki 8 találatot szerzett. Az előrelépéshez viszont kellett, hogy a hajrában az együttes egy hatmeccses veretlenségi sorozatot építsen, amivel felkapaszkodott a közvetlen élmezőnybe.

A KÖZÉPMEZŐNY – ITT VITÉZKEDNEK AZ NB I-ES KLUBOK TARTALÉKCSAPATAI

Lipcsei Péter keze alatt sokat javult a tavalyi szezonhoz képest az FTC II, a zöld-fehéreknek idén egyáltalán nem kell kiesési gondokkal küszködniük. A bajnokság kezdete előtt egy rendkívül kínos, 3-0-s vereségbe szaladt bele az együttes a Magyar Kupában Csákváron, amely kijózanítólag hatott rájuk, és ezután remek rajtot vettek a másodosztályban. A lendület végig kitartott, a Stuttgartból egy éve hazatérő Varga Bence tolta főképp a kis Fradi szekerét a maga 8 góljával.

Az idei szezonban stabil csapattá nőtte ki magát a Veszprém FC. Vágó Attila együttese tavaly végig a kiesés ellen küzdött, de az idei erősítéseknek köszönhetően stabilizálta helyét a középmezőnyben. Na meg persze egy ragyogó tehetségnek: a 17 éves Novothny Somára a hazai első osztályú klubok mellett már a Napoli is felfigyelt. A fiatal játékos 9 bajnoki góllal segítette ősszel a bakonyiakat, nagy kérdés, hogy a tavaszi szezonban is a veszprémiek piros-kék mezét húzza-e fel.

Merészek voltak azok, akik azt mondták, hogy a Videoton Puskás-Akadémia meg tudja ismételni tavalyi remek szereplését (akkor a 3. helyen végeztek a fehérvári fiatalok), hiszen az előző évi csapat gerince távozott, és az U19-es együttesből töltötték fel a keretet. Igaz, nem sokan gondoltak arra sem, hogy a csapat a kiesés ellen fog harcolni, pedig a szezon első felében ez tűnt reálisnak. Az erőltetett fiatalítás sokáig meglátszott a teljesítményen, a 9. forduló után az egyik kieső helyen szerénykedtek, de az utóbbi hat mérkőzésen elért három győzelem és három döntetlen felhozta a fiatal együttest, amely végül a nyolcadik helyen telelhet.

A Bajai-LSE a tavalyi remek újoncév után (amelynek végén a 4. helyen végzett) mérsékeltebben teljesít, ebben a kiírásban be kell érnie a szerény középmezőnybeli tagsággal. Ennek fő oka, hogy nyolc hazai mérkőzéséből csak hármat nyert meg Bognár György együttese. A bajaiak azonban más fronton „robbantottak”: a Kozármisleny búcsúztatása révén történetük során először bejutottak a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata közé, és a negyeddöntőben az Újpesttel találkoznak.

A Soproni VSE-GYSEV a tabella alapján a legjobb újonc a mezőnyben, de a Micso Szmiljanics, Bojan Lazics és Csordás Csaba fémjelezte együttes félszezonja még jobb is lehetett volna, ha a Paks II és Dunaújváros Pálhalma ASE elleni hazai mérkőzéseiken (amelyeket elvileg hozniuk kellett volna) nem szenvednek vereséget, és ha a rutinos támadó, Csordás Csaba nem zárja góltalanul a félévet.

Nagyon akarták a tartalékok NB II-es szereplését a tavalyi NB I-es bajnokságban ezüstérmesként záró Paksi FC vezetői, és a második garnitúra magabiztosan meg is nyerte az NB III Dráva-csoportjának küzdelmeit. A másodosztály azonban más kávéház, így a friss feljutó a bajnokság kezdeti szakaszában még ismerkedett a légkörrel, és a paksi fiatalok csak elvétve tudtak pontot szerezni, első győzelmükre a 8. fordulóig kellett várni. A hajrában aztán – nem kis részben a visszajátszóknak köszönhetően – zsinórban három mérkőzést is megnyert Lengyel Ferenc csapata.

A Győri ETO II a tavalyi szezonhoz képest kissé mérsékeltebben teljesít, de Klement István legénysége az utolsó őszi fordulóban éppen az MTK-tól csent el pontot, így nem tölti kieső helyen a telet. A győriek gólokban gazdag meccseket játszottak, az ötödik legtöbb gólt szerezték a mezőnyben, igaz, a harmadik legtöbbet kapták. A hatalmas bedobásairól ismert Varga Tamás szerezte az együttesben a legtöbb találatot, a fiatal csatár összesen 9-szer volt eredményes.

A 9. forduló után történt edzőváltás a Szigetszentmiklósi TKcsapatánál, Várhidi Pétert Horváth Ferenc váltotta a kispadon. A jó nevekből (Szamosi Tamás, Szamosszegi Gábor, Somorjai Tamás, Haman Sadjo, Joseph Ngalle, Fekete László) álló csapat sem addig, sem azután nem tudott a várakozásoknak megfelelően szerepelni, a mezőnyben a legkevesebb győzelmet és a legtöbb döntetlent tudja felmutatni. Igaz, többször is fölényes sikert aratott, és a góllövőlista éllovasát is az SZTK adja (holtversenyben) Fekete Ádám személyében, aki 10 találatot szerzett – de az összteljesítmény így is csalódást keltő.

AKIK JELENLEG A VONAL ALATT VANNAK – KI MENEKÜL MEG A KIESÉSTŐL?

A BKV Előrétől a nyári átigazolási időszakban három alapember távozott Gyirmótra, ráadásul kettős edzőcsere történt, miután Gálhidi György szóbeli ígérete ellenére a szezonkezdet előtt elhagyta a gárdát, és Nyíregyházára szerződött. Helyét Szapor Gábor vette át, akinek 12 napja volt csapatot építeni, és az első hat fordulóban úgy tűnt, ez sikerül is, hiszen jöttek az eredmények. A folytatásban a kulcsjátékosok sorra dőltek ki sérülés miatt; Csikós Sándor, Berki Péter, Selei András, Vezér Ádám és Varga Endre hiánya érzékeny veszteségnek számított. A hajrában a gárdát tovább sújtották a kiállítások és a sárga lapok, így volt olyan találkozó, amelyen nyolc-kilenc alapember hiányzott az alapcsapatból, így zömében ifisták játszottak. Végül ennek tudható be, hogy az együttes visszacsúszott a 14. helyre a tabellán.

Várakozáson alul teljesített az évek óta stabilan a középmezőnyben szereplő Budaörsi SC is. Lucsánszky Tamás együttese a nyáron meggyengült, a rutinos távozók helyett a keretet fiatalokkal erősítették meg. A Pest megyeiek a mérkőzéseik többségén az egyéni hibáknak és a motiválatlanságnak köszönhetően hullajtottak el pontokat, az idegenben megszerzett egyetlen pontocska pedig azt mutatja, hogy a házon kívüli produkció taszította a kieső helyek egyikére a budaörsieket. Lucsánszky mester tavaszra a védelmet erősítené meg, ami a 32 kapott gól fényében nem is meglepő.

Az őszi szezon után a legkilátástalanabb helyzetben az újonc Dunaújváros Pálhalma ASE van, amely rendkívül rosszul rajtolt, első kilenc mérkőzését elveszítette, a hátralévő hat meccséből viszont hármat nyert meg. A csapat nehezen vette fel a másodosztály ritmusát, pedig a „nagy” Dunaferr játékosai közül a keretben szerepel Salamon Miklós és Kóczián Ferenc, és a több helyen megforduló Vaskó József is. A bajnokság legnagyobb különbségű két vereségét is ők szenvedték el, az Ajkától és a Szigetszentmiklóstól egyaránt 7–0-ra kaptak ki.