Nem tudták megszorongatni az MTK-t - NB II-es értékelés, II. rész

AZ ÉLMEZŐNY – HAMAR BIZTOSSÁ VÁLT AZ MTK BAJNOKI CÍME

Hatalmas fölénnyel, tizennégy ponttal nyerte meg a bajnokságot az MTK Budapest, a kék-fehérek elsőségét egy pillanatig sem fenyegette veszély. A fővárosiak sikeréhez kétség sem férhet, az NB II legjobb játékosának választott Kanta József vezérletével már négy fordulóval a bajnokság zárása előtt biztosították elsőségüket. Még talán a vezetőség sem gondolta volna, hogy az azonnali visszajutás ilyen simán fog menni, de a tények önmagukért beszélnek: a legtöbb győzelmet, a legkevesebb vereséget, a legtöbb szerzett és a legkevesebb kapott gólt is az MTK mutathatja fel – nem mellékesen bejutott a Magyar Kupa-döntőjébe, és csak tizenegyesekkel maradt alul az NB I-es bajnok Debreceni VSC-vel szemben. Garami József szakmai igazgató még azt is megtehette, hogy kulcsjátékosait hetekkel a bajnokság vége előtt elküldje szabadságra. Bár a hajrában becsúszott két vereség, ez már csak azt befolyásolta, hogy a csapat nem még nagyobb fölénnyel győzött a Nyugati csoportban.

Fennállása legnagyobb sikerét érte el a második helyen végző Kozármisleny SE. A baranyaiak teljesítménye azért is megsüvegelendő, mert a mezőnyben az egyik legkisebb költségvetéssel dolgoztak, de a sok helyi kötődésű és megyebeli játékos egységes csapatot alkotott, és a tavasz folyamán még egy lapáttal rátett az őszi teljesítményre. A maximalista szakvezető, Márton Gábor ezt el is várta fiaitól, a csapat a legnagyobb riválisait, a Gyirmótot és a Tatabányát is legyőzte tavasszal, persze a Rácz Ferenc, Wittrédi Dávid páros huszonegy gólja is kellett az ezüsthöz.

Az „örök másodikként" elkönyvelt Gyirmótnak idén csak a bronzérem jutott, ez a téli erősítések fényében csalódásnak tekinthető. Már a tavaszi idény sem úgy indul, ahogy azt a gyirmótiak elképzelték, a 17. fordulóban kikaptak Kozármislenyben, majd nem tudták legyőzni otthon az akkor még sereghajtó Dunaújváros-Pálhalmát, így a vezetők a tréner, Soós Imre menesztése mellett döntöttek. Helyét Csank János foglalta el, aki az MTK otthonában döntetlennel debütált, de a gárdának a bajnoki címre így sem volt reális esélye, sőt Szigetszentmiklóson és Budaörsön arcpirító vereséget szenvedett, és végül még a harmadik hely megszerzése miatt is izgulnia kellett.

A KÖZÉPMEZŐNY – SOKAT JELENTETT A STABILITÁS

Évek óta a stabilitásáról híres az FC Ajka, igaz ez erre az idényre is; a bakonyiak harmadik alkalommal végeztek a bajnokság negyedik helyén. Artner Tamás téli, Szombathelyre való távozása után addigi másodedzője, Jákli Péter vette át a marsallbotot, hiszen a cél az volt, hogy az évek óta együtt játszó gárdát olyan szakember vegye át, aki ismeri a keretet. Nos, az új tréner a kezdeti botladozások után ott folytatta a csapattal, ahol elődje abbahagyta. Az ötven szerzett pont ajkai rekordot jelent, ez azonban mégsem tartja a kispadon Jákli Pétert, aki saját elhatározásából nem folytatja a munkát az együttesnél.

Kétpontos levonása miatt csak az ötödik helyen végzett az FC Tatabánya (a levonás nélkül a negyedik pozícióban zártak volna a kék-fehérek), és ez Kiprich József állásába került. A csapat jól rajtolt, de a tavasz derekán hullámvölgybe került, és a dobogóért folytatott küzdelme is reménytelenné vált, így meg kellett elégednie a középmezőny elejével. A vezetőség jövőre bajnokesélyes együttest szeretne építeni, ennek érdekében vérfrissítést hajt végre a keretben és a szakmai stábban egyaránt, de a tatabányai legendától, Kiprich Józseftől nem válik meg, a szakember a jövőben az utánpótlásban kap munkát.

Már Novothny Soma nélkül volt kénytelen futballozni tavasszal a Veszprém FC, a nagy tehetségnek tartott fiatal játékos télen az olasz Napolihoz szerződött. Ennek ellenére nem romlott Vágó Attila csapatának teljesítménye, sőt, az őszi hetedik hely után a bajnokság végén hatodikként zárt. Az együttes minden poszton rendelkezett kulcsjátékosokkal: a hátvédsorban a 19 éves Lang Ádám igazolta tehetségét (el is vitte a Győri ETO), a középpályán az elnyűhetetlen Molnár Zoltán vitte a primet, míg elöl Novothnyt a brazil Thiago pótolta, aki ugyanúgy kilenc gólt szerzett, mint távozó elődje. Az idény hajrájában pedig bemutatkozott egy újabb tehetség, a 16 éves Osváth Attila, aki egyszer be is talált a kapuba – a BKV Előre volt a szenvedő fél. A srác az U17-es bajnokságban az idén húsz mérkőzésen 75 gólig jutott!

A tavaszi tabellán második helyezést ért el a Szigetszentmiklósi TK együttese, igaz, a téli erősítések láttán a szakemberek az előrelépést el is várták a Pest megyeiektől. A klub szinte NB I-es kerettel dolgozhatott, a télen érkező Márkus Tibor, Hullám Attila, Urbán Gábor hármas tizenhét gólt szerzett a tavaszi idényben. Az őszi rapszodikus játék után tehát sokkal eredményesebbé vált a gárda, és ha az első félév jobban sikerült volna, akkor a dobogós helyezésekért is harcban lett volna a Horváth Ferenc által irányított együttes. Az elért hetedik hely így is a zöld-fehérek történetének legjobb eredményét jelenti.

Megtartotta őszi nyolcadik helyét a Videoton II-PFLA. Hartyáni Gábor együttese tavaszra sokkal stabilabb lett, és bravúrokra is képes volt: ikszelt az MTK otthonában, hazai környezetben legyőzte a Gyirmótót. A csoport legjobb góllövőjét is a „kis Vidi" adta, Máté János tizenhét találata gólkirályi címet ért. A miniszterelnök egyre sűrűbb látogatója a második csapat mérkőzéseinek, hiszen a csapat vezetőedzője tavasszal több lehetőséget ad a kományfő fiának, Orbán Gáspárnak.

A télen történtek fényében a csoda kategóriájába tartozik a Bajai LSE kilencedik helyezése. Az idény kezdete előtt a főtámogató önkormányzat bejelentette, hogy ettől az évtől kezdve megszünteti a klub támogatását, így már a tavaszi idény lejátszása is bizonytalanná vált. A nehéz gazdasági körülmények közepette mégis jól teljesített a klub, ebben nagy szerepe van Bognár Györgynek: a szakvezető mentálisan hatni tudott a futballistákra, a gárdának így nemhogy kiesési gondjai nem voltak, hanem az első hét tavaszi mérkőzését veretlenül vívta meg! Bár az idény befejezése előtt biztossá vált, hogy a klub jövőre nem tudja vállalni az NB II-es indulással járó terheket, néhány napja fordult a kocka: a televíziós jogdíjakból befolyó összegekre alapozva (a szövetség az új megállapodás révén ily módon jövőre huszonöt millió forinttal támogatja a másodosztályú klubokat) a BLSE mégis vállalja az indulást!

Nem tudott kiegyensúlyozott játékot nyújtani az idényben a Ferencváros II. A zöld-fehérek az őszt az előkelő hatodik helyen zárták, tavaszra azonban teljesen kiszámíthatatlanná, rapszodikussá vált a teljesítményük; ennek bizonyítéka, hogy a BKV Előre kiütése (5–0) után zsinórban hat találkozót elveszítettek! A ferencvárosi fiatalok ennek következtében csak a tizedik helyen zártak, Lipcsei Péter edző ezért több mérkőzés után is azt nyilatkozta lapunknak, hogy sokan nem méltóak a Fradi-dressz viselésére, és a nyáron többektől megválik a klub.

A szezonkezdet előtt derült égből a villámcsapásként érte a BKV Előrét az anyacég bejelentése, amely szerint a főtulajdonos BKV a továbbiakban minden anyagi támogatást megvon a sportegyesülettől. Ez természetesen a labdarúgókra is vonatkozott, Mátyás Tibor szakosztályelnök mégis rábírta a játékosokat a folytatásra, akik becsülettel küzdöttek a bennmaradásért. A közepes idénykezdet után az edzővel, Szapor Gáborral mégis szerződést bontott a vezetőség, mivel megromlott a viszony a tréner és a csapat között. Az addig a közlekedésiek utánpótlásában dolgozó Menczeles Iván vette át az irányítást, és gyorsan megtalálta a közös hangot a játékosokkal: tíz meccsen tizenhat pontot szerezve könnyedén érte el a hőn áhított célt.

A körülmények ismeretében bravúrnak tekinthető a Paksi FC II sima bentmaradása. Bár az idény eleje nem sikerült rosszul, egy négy mérkőzésből álló vereségsorozat miatt egy ideig aggódniuk kellett a zöld-fehéreknek. Lengyel Ferenc együttese a tavasszal több olyan mérkőzést is játszott, amelyen többet érdemelt volna, egyéni hibák miatt mégis több pontot veszített. Végül az Eppel Márton, Montvai Tibor duó által megerősített gárda három körrel a befejezés előtt biztosította jövő évi NB II-es tagságát.

Egyetlen alkalommal sem állt kieső helyen a tavasszal a Győri ETO II, a zöld-fehérek számára mégis azzal telt az idény, hogy azt nézték, hány pont távolságra vannak a búcsút érő helyektől. Az őszi bátor támadójáték tavaszra elillant, az új edző, Sándor István által irányított együttes nyolc mérkőzésen nem tudott gólt szerezni, a tavaszi gólok csaknem felét egy találkozón, az Ajka ellen lőtte (5–2), és csak egyszer sikerült még legalább két alkalommal betalálnia. Mégis egy bravúr, az utolsó fordulóban az MTK ellen elért 0–0-s döntetlen jelentette a megmenekülést (a bajnok Hungária körútiak persze ekkor már nem a legerősebb csapatukkal álltak fel), igaz, az ETO II csak jobb gólkülönbségének köszönhetően maradt bent.

A KIESŐK – HATALMAS CSALÓDÁS A SOPRON ÉS A BUDAÖRS SZEREPLÉSE

Csak magának köszönheti a Soproni VSE, hogy a 14., kieső helyen zárta a bajnokságot. Az őszi idény után a legjobb újoncként, viszonylag biztonságos pozícióból hat új labdarúgóval vágott neki a tavasznak, hogy aztán egy tizenhat (!) mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozatot produkáljon (ennek kezdete még az őszre nyúlik vissza). A győzelem nélküli széria miatt az edzőt, Végh Tibort a Gyirmótról éppen akkor távozó Soós Imre váltotta, de az új tréner is csak a kilencedik meccsén tudott nyerni a csapattal. A bennmaradás érdekében a véghajrában három külföldi játékost is igazolt a klub (Ahmet Delicet, Alekosz Alekut ésDominikBernsjakot), de ez csak ahhoz volt elég, hogy pontszámban beérje a gárda a Győr II-t, sokkal rosszabb gólkülönbsége miatt azonban megelőzni nem tudta.

Szinte reménytelen helyzetből, kilenc ponttal vágott neki a tavasznak a Dunaújváros-Pálhalma ASE, amely új edzőtől, Jakab Elektől várta a csodát, a bennmaradást. A Kocsis Gáborral, Disztl Dáviddal és Egujuru Godslove-val megerősített csapat el is ért néhány figyelemreméltó eredményt – ikszelt Gyirmóton, legyőzte az Ajkát – de saját árnyékán nem tudott átlépni, a bennmaradáshoz a 29. fordulóban a Győr második csapata ellen kellett volna nyernie, de erre nem volt képes. Így csak a tisztes helytállásnak örülhetnek az újvárosiak, akik az utolsó meccsen aratott sikerrel legalább nem az utolsó helyen végeztek.

Tragikus szezonon van túl a Budaörsi SC együttese. Már az ősz sem jósolt túl sok jót a Pest megyeiek számára (kieső helyen teleltek a zöld-fehérek), a tavasszal megszerzett tizenegy pont viszont a minimális elvárásokat is jócskán alulmúlta. A többek között Tüske Rolanddal, Lattenstein Norberttel, Lászka Balázzsal és Kollega Krisztiánnal felálló társulat mindegyik ki-ki meccsét elbukta, bravúrokra pedig csak elvétve volt képes. Riasztó adat, hogy idegenben az egész bajnokság során mindössze egyetlen pontot szerzett! Meglepő fejlemény ilyen eredménysor mellett, hogy az NB II-es szinten erős játékosállománnyal dolgozó, a gárdát 2005 óta gardírozó Lucsánszky Tamás mellett a bajnokság végéig kitartottak a vezetők; igaz a következő évadot már nem vele kezdi meg a társaság, az új szakvezető a Videotonnál korábban Mezey György, majd Paulo Sousa mellett másodedzőként dolgozó Bekő Balázs lesz.