Nem volt még ilyen szoros a mezőny Keleten - NB II-es értékelés, II. rész

AZ ÉLMEZŐNY – HÁRMAN IS FEL AKARNAK JUTNI

Nem okozott nagy meglepetést senkinek, hogy a Békéscsaba Előre áll féltávnál a Keleti csoport élén, nem volt ez azonban mindig így. Igencsak nehezen indult be a nyáron elsősorban csatárokkal megerősített csapat gépezete, az első öt fordulóban csupán két győzelmet aratott, és távol állt az első helytől. A nyáron kinevezett új tréner, Dajka László (Pásztor József szakmai igazgatóként maradt a klubnál) végig óvatosságra és türelemre intette a szurkolókat, de még őt is meglepte, hogy a lilák már a 12. fordulóban átvették a vezetést. Ez a szezon utolsó harmadában mutatott játéknak köszönhető, a csabaiak az utolsó öt fordulóban 13 pontot szereztek, és hárompontos előnyre tettek szert az első számú üldöző, a Vasas előtt. A csapat magasan a legtöbb gólt szerezte az ősszel (32), és a csatárok ehhez rendesen hozzátették a magukét: Alekszandar Randjelovics hét, Samuel Obot hat, Dan-Alexandru Leucuta és Majoros Árpád négy-négy gólt szerzett. A legkevesebb vereség (egy) is a Békéscsaba neve mellett áll a tabellán, nem lehet vitás, hogy jogosan listavezető a viharsarki legénység.

A nyáron sokáig a káosz volt az úr a Vasasnál, az első osztályból kiesett csapat tulajdonosváltáson esett át (német tulajdonba került a klub), de a procedúra a vártnál hosszabb ideig tartott, a játékosok pedig szétszéledtek. Elsősorban a Vasashoz kötődő fiatalok maradtak, akikhez az új szakmai stáb vezetője, Joaquim Goncalves Machado vezetőedző külföldről igazolt új labdarúgókat. A csapat nehezen állt össze, ennek megfelelően a rajt nyögvenyelős lett, az újonc Putnokot és a Ceglédet sem tudta legyőzni a gárda. A hetedik forduló után a portugál vezetőedző családi okok miatt felállt a kispadról, és az egy meccsre beugró pályaedző, Tóth András után Szapor Gábor vette át az együttest. Az új tréner érkezése sikereket hozott az angyalföldiek számára, hiszen Szapor stílusosan és gólra törően játszó gárdát rakott össze, amely az utolsó hat őszi meccséből ötöt megnyert, és a Magyar Kupában – a Békéscsaba búcsúztatásával – bejutott a legjobb nyolc közé. Így már a szezon előtti cél teljesítése, az azonnali visszajutás sem tűnik lehetetlen feladatnak.

Lehengerlően kezdte a szezont a Mezőkövesdi SE, Véber György együttese az első hat bajnokiját kivétel nélkül megnyerte, és sokan már bajnoknak kiáltották ki az együttest! Korai volt az öröm, hiszen ezután hét mérkőzésen keresztül nyeretlen maradt a gárda (ezeken a találkozókon mindössze két pontot gyűjtött), a rossz sorozat végül a 14. fordulóban, az FTC II elleni hazai győzelemmel ért véget. Érdekesség, hogy a kirívóan rossz széria közepette sem rendült meg a vezetők bizalma Véber Györgyben, aki nyugodtan dolgozhatott, azonban a tréner néhány játékosának mentális állapota miatt többször is „ki(f)akadt", és kilátásba helyezte, hogy a télen változások lesznek a keretben. A góllistát 9 találattal – hármas holtversenyben – Hamar Ádám vezeti, de a kövesdi csatár jobb koncentrációval több találatig eljuthatott volna, hiszen büntetőket is hibázott az ősz folyamán. Összességében a csapat a célt, az első öt hely valamelyikének elérését teljesítette az ősz végére, de a tavaszi szezonban stabilabb szereplésre lesz szükség ahhoz, hogy ezt meg is tartsa.

AZ ELSŐ ÖT KÖZÉ JUTÁSRA ŐK IS PÁLYÁZNAK

A tavalyi sikertréner, Major László munkája ősszel is sikerre vezette az Orosháza FC-t, amely talán az egyetlen csapat, amelyet nem vártak a szakértők az első öt közé. A jó rajt (négy mérkőzésből három győzelem) mindenesetre kellő lendületet adott a Békés megyeiknek, ez végig kitartott, és a hagyományosan remek hazai szereplést idegenbeli bravúrgyőzelmek egészítették ki (Vácon, illetve Mezőkövesden). Igaz, az orosháziak kétszer is beleszaladtak a késbe, a Cegléd otthonában öt, míg a Fáy utcában hat gólt kaptak, de a botlásokat mindig sikerült a következő mérkőzésen kijavítani. A csapatban futballozik a Keleti csoport egyik legeredményesebb játékosa, a másodvirágzását élő, villámgyors csatár, Bernáth Péter, és feltűnt egy nagy tehetség, a 18 esztendős támadó, Tóth Dániel, aki öt gólt szerzett az őszi szezonban.

A szezon nagy részében sérülések, elsősorban védőgondok gyötörték Ványi Zsoltot, a Ceglédi VSE mesterét, a tréner sokszor kényszerűségből azt játszatta, aki éppen egészséges volt. A fogadási botrányba belekeveredő balhátvéd, V. Zoltán szolgálatairól már a 3. forduló után kénytelen volt lemondani az edző, majd további öt hátvéd, Miklósvári János, Ladiszlai Krisztián, Szalai Botond, Balogh Pál és Farkas István is kidőlt a sorból. Utóbbi ráadásul jogosulatlanul játszott a DVSC-DEAC elleni mérkőzésen (először profi szerződést kötött a klub a játékossal, majd ezt amatőr szerződésre változtatták, de ez azt jelentette, hogy 30 napig nem léphet pályára a labdarúgó), ezért a szövetség – még nem jogerősen! – két pontot levont a ceglédiektől. Volt egy olyan találkozó is, amelyen játék nélkül szerezte meg a három pontot a csapat: az Újpest FC B nem lépett pályára a ceglédiek ellen, így az MLSZ a CVSE-nek ítélte a találkozó pontjait. Eközben persze a pályán is próbált bizonyítani a gárda, és az utolsó három fordulóban szerzett hét ponttal – éppen az erősebb ellenfeleket (Mezőkövesd, Nyíregyháza) legyőzve – remek pozícióba küzdötte fel magát.

Új edzővel és új tulajdonossal vágott neki a bajnokságnak a Dunakanyar-Vác. A nyáron a tulajdonosváltás körül sokáig gondok voltak, végül hosszas huzavona után a volt Fradi-vezér, Berki Krisztián által képviselt angol cég, az Aspire & Associates Group vette meg a klubot. Az angol cégvezető, John Marshall szép jövőképet rajzolt fel, és hosszú távra tervez a klubbal, de a tulajdonos döntése értelmében ebben már nem működhet közre Berki. A csapat magját az elmúlt évekhez hasonlóan most is váci kötődésű, rutinos és fiatal játékosok alkotják, és ez az egyveleg az idén is sikert hozott. A váciak az őszi idény után az élmezőny tagjai, és a bajnokikon több tehetség is megmutatta tudását: Király Patrik, Dombó Dávid és az MTK-ból már ismert Kákonyi Dániel is erőssége a csapatnak, amely a remek bajnoki szereplés mellett a Magyar Kupában – többek között a tavalyi döntős MTK Budapest legyőzésével – bejutott a legjobb nyolc közé.

Többet várt a közvélemény a Nyíregyháza Spartacustól, a szabolcsi piros-kékek erős kerettel és a Faragó Attila fémjelezte Híd Zrt. tulajdonosi időszakának lezárulta után végre nyugodt körülmények között vágtak neki a bajnokságnak, mégis csak osztályozós helyen állnak az őszt követően. Különösen a csatársor muzsikált gyengén, a 18 szerzett gól a második legkevesebb a mezőnyben (igaz, az együttes a második legkevesebb gólt kapta, ebben szerepe van a Skóciából hazaigazolt Balogh János kapusnak is), pedig a keretben olyan támadók vannak, mint Csorba Szabolcs, Germán Tamás és Montvai Tibor. Utóbbi kettő összesen négy gólra volt képes, így legfőképp ez, és az idegenbeli gyengélkedés (mindössze egy győzelem házon kívül) az oka annak, hogy a csapat nem tudta a várt eredményt hozni. Bár hazai pályán veretlen maradt Brekk János együttese, a gyengébbnek vélt gárdák ellen (Putnok, Szolnok, Szeged) csak döntetlenre volt képes.

Bár egyszer sem játszott rosszul, első öt bajnokiján mindössze három pontot szerzett a Balmazújváros, emiatt a vezetők hamar az edzőváltás mellett döntöttek. Arany László helyét egy mérkőzésre megbízott edzőként Pajkos János vette át, irányításával a csapat az FTC II elleni találkozót kétgólos hátrányból is hozni tudta. A 7. fordulóra aztán már megtalálták a végleges megoldást az elöljárók, a tavaly a Dunakanyar-Vácot edző Híres Gábort ültették a kispadra, aki a Mezőkövesd elleni győzelemmel nyitott. Irányításával a hajdúsági csapat kilenc meccsen csupán kétszer kapott ki, így osztályozós helyen zárta a félévet, ami a klub anyagi helyzetét, lehetőségeit és a nyugodt körülményeket figyelembe véve a minimális elvárás teljesítésének felel meg. Egyébként Balmazújvárosban szerepel a csoport egyik leggólerősebb labdarúgója: az ismét régi önmagát idéző Urbin Péter holtversenyben 9 találattal vezeti a góllövőlistát.

A KÖZÉPMEZŐNY – NAGYOT UGRÓ MÁSODIK CSAPATOK

A 9. forduló után öt vereséggel még sereghajtó volt az FTC II, és úgy tűnt, idén a zöld-fehérek lesznek a bajnokság leggyengébbjei. A 10. forduló, a Vác legyőzése azonban olyan feszültséget szabadított fel a labdarúgókból, hogy az utolsó hat őszi találkozójukból ötöt megnyertek, és végül a kilencedik helyre kapaszkodtak fel! Lipcsei Péter edző sohasem tűri, ha játékosai nem a megfelelő, a Ferencvároshoz méltó mentalitással lépnek pályára, és a lelkesedés mellett az ősz végére az is bebizonyosodott, hogy a fradisták játéktudásban sem maradnak el az ellenfelek többségétől. Ezt több tehetség is remek játékkal bizonyította, ha Holman Dávid, Nehéz Máté, Vass Máté és a Sheffieldből visszatérő Gárdos András fejlődése töretlen marad, hamarosan a nagy csapat ajtaján kopogtathatnak. Érdekesség még, hogy a másodosztályban ebben a szezonban rendeztek először derbit, ezt a 13. fordulóban Újpesten 2–1-re a „kis" Fradi nyerte meg. Más kérdés, hogy a két csapat szurkolói inkább az NB I-es együttesek meccsére emlékeznek, amelyen 2–1-re az Újpest győzött...

Általános megdöbbenésre a 11. forduló után a Bp. Honvéd-MFA állt a Keleti csoport élén, a kispesti akadémisták minden várakozást megcáfolva vezették a bajnokságot! A fiatal együttes addig hat győzelmet ért el, hétmeccses veretlenségi sorozatot épített, és Pári Sándor edző mérkőzések utáni nyilatkozataiban nem győzte dicsérni játékosait, akik rá is szolgáltak az elismerő szavakra. A szakember az elmúlt években folyamatosan kiesőjelölt csapatból markánsan futballozó együttest rakott össze, és az sem elhanyagolható tényező, hogy mindezt (szintén az előző szezonokkal ellentétben) fiatal magyar labdarúgókkal érte el. A tréner a bajnokság hajrájában számíthatott az első keretből kitett Debreceni András játékára is, azonban éppen ez az időszak nem sikerült jól, a kispestiek az utóbbi négy mérkőzésüket elveszítették, így az elsőről a tizedik helyre csúsztak vissza.

Az NB III Mátra-csoportját tavaly nagy fölénnyel megnyerő, így az NB II-ben újoncként induló Putnok VSE a várakozásokhoz képest jobban teljesített, és csak két pont választja el az osztályozót érő nyolcadik helytől. A rajt nem sikerült jól a Koszta Péter által edzett együttesnek, azonban az első három forduló nyeretlensége után zsinórban három győzelmet aratott a gárda. Emellett bravúrnak számít, hogy ikszelt a Vasas, a Mezőkövesd és a Nyíregyháza otthonában is, azonban az FTC II elleni hazai vereséget nagyon bánhatja játékos, edző és szurkoló egyaránt. Ráadásul sokáig úgy nézett ki, hogy az MLSZ Fegyelmi Bizottsága Szabó Ádám három alkalommal történő jogosulatlan szerepeltetése miatt négy pontot levon a putnokiaktól (a fogadási ügyben érintett játékos nem jelezte a vezetőségnek, hogy nem léphet pályára hivatalos mérkőzésen), azonban a szövetség ezt a határozatát kedden megváltoztatta, és végül megszüntette az eljárást, így megúszta a pontlevonást a Putnok.

Jól kezdte a bajnokságot a Szeged 2011, első három meccsén hét pontot szerzett, ezt azonban egy olyan hullámvölgy követte, amely végül Tóth Bálint vezetőedző állásába került. Hét mérkőzésen át képtelen volt győzni a gárda (a legcsúfosabb vereség az akkor még sereghajtó FTC II elleni hazai 1–5 volt), ennek hatására Adem Kapic sportigazgató úgy döntött, leváltja Tóthot, mivel a labdarúgóknak új impulzusra van szükségük. Lóczi István, az addigi másodedző végül megbízott trénerként végigvitte az őszt, és munkáját az edzősködésbe első ízben belekóstoló, de emellett futballozó Lisztes Krisztián segítette. A vártnál gyengébb szereplés oka elsősorban az, hogy a nyári igazolások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, Jovánczai Zoltántól, Varga Bencétől, de legfőképp Daniel Gomeztől vártak sokkal többet a vezetők és a szurkolók.

A HÁTSÓ RÉGIÓ – NEM EZT VÁRTÁK BARCIKÁN ÉS SZOLNOKON

Tengernyi légióssal és merész célokkal vágott neki a szezonnak a tavaly épphogy csak bent maradó Kazincbarcikai SC. Nem kellett sokat várni azonban arra, hogy kiderüljön, a légiósok jó része – minő véletlen – nem üti meg még a magyar másodosztály szintjét sem. A hazánkba újonnan érkezők közül csak Enguene Messi (természetesen nem rokona Lionelnek), Maicon Douglas (ő sincs kapcsolatban a brazil válogatott jobbhátvédjével) és José Luiz lépett pályára rendszeresen a csapatban, de sokat mondó adat, hogy a sok tucatlégiós között egy magyar, Tátrai Gergő lett az együttes házi gólkirálya 4 találattal. Egyébként az őszt még Szabó Jánossal a kispadon kezdte a Barcika, de az eredménytelenség miatt (hat mérkőzésen egy győzelem) a szakember lemondott. Helyére Kiprich József került, a szekér azonban nagyon nehezen indult be, hiszen a csapat Kiprichhel a kispadon a következő hét meccséből ötöt elveszített. Az őszt valamelyest az utolsó két mérkőzés mentette meg, amelyet hoztak a borsodiak (a DVSC-DEAC és a Bp. Honvéd-MFA ellen), így a mezőny szorossága miatt csak négy pont a hátrányuk az osztályozót érő 8. pozíciós csapattal szemben.

Nem tudta megismételni az elmúlt években látott stabil játékát az Újpest FC B. A lila-fehérek rapszodikusan szerepeltek, nem voltak képesek kiegyensúlyozott teljesítményre, és Víg Péter edző is a tudatosabb gondolkodást hiányolta játékosaiból: a szakember szerint néhány játékos több mérkőzés előtt sem volt megfelelő mentális állapotban. Volt azonban egy meccs, amelyet nem a pályán, hanem a zöld asztalnál veszítettek el a lilák: a Ceglédi VSE elleni, október 28-i találkozón Roderick Duchatalet tulajdonos döntése értelmében nem léptek pályára (a belga üzletember ezzel a lépéssel kívánta megőrizni a Szusza Ferenc Stadion – saját pénzén felújított – gyepszőnyegének minőségét a következő heti NB I-es rangadóra), így az MLSZ a találkozó három pontját 3-0-s gólkülönbséggel a ceglédieknek ítélte, míg az Újpestet pénzbüntetésben részesítette – az utóbbi ítéletet azonban három nappal ezelőtt visszavonta...

Jól kezdte a szezont a DVSC-DEAC, a hajdúságiak az első négy meccsükből kettőt megnyertek, de az ezután következő kilenc bajnokijukból csak egyet hoztak, így a hátsó régióba szorultak. Szalánczi Tamás edző az ősz folyamán viszonylag állandó összetételű kerettel dolgozhatott, azonban a rendkívül fiatal átlagéletkorú társaság – éppen a rutintalanság miatt – hullámzó teljesítményt nyújtott. Voltak azért szép eredmények, a Nyíregyháza, a Vasas és az Orosháza legyőzése (különösen a Vasas elleni háromgólos siker) nagy fegyverténynek számít.

A tavaly még ezüstérmet szerző Szolnoki MÁV FC számára tragikusan sikerült az őszi szezon, a csapat az első hat fordulóban nyeretlen maradt, és ez Romanek János vezetőedző állásába került (érdekesség, hogy a Kazincbarcika elleni 2–2 után nemcsak Romanek, hanem az ellenfél trénere is felállt a kispadról). A Tisza-partiaknál a szakmai munkát az addigi másodedző, Bontovics Ferenc vette át, ezután volt egy fellángolás, de tartósan képtelenek voltak jó teljesítményt nyújtani: utolsó öt meccsükön ismét nyeretlenek maradtak, amelynek következtében sereghajtóként várják a tavaszt (igaz, a szoros mezőny miatt hátrányuk ledolgozható)! Pedig a keret a tavalyihoz képest nem változott sokat, mégsem sikerült megismételni az előző évi teljesítményt. Sőt, a Magyar Kupában a legjobb nyolc közé jutásért zajló párharcban az NB III-as Létavértes is erősnek bizonyult a szolnokiak számára, akik így mérleget vonva totális bukásként értékelhetik az őszt...

Az NB II 2012–2013-as szezonjának végén a bajnokságban résztvevő NB I-es sportszervezetek tartalék együttesei a csapatuk elért eredményétől függetlenül kiesnek az NB III-ba.