– Amikor a lefújás után elhagyta a játékteret, sírt. Elérzékenyült a vasárnapi sikertől?
– Nagyon – felelte a Nemzeti Sportnak Pintér Attila , az NB I-be vasárnap feljutó Mezőkövesd Zsóry vezetőedzője.
– Mi volt az oka, hogy ennyire megrohanták az érzelmek?
– Egyfelől hatalmas áldozatot hozott a családom azért, hogy Mezőkövesden dolgozhassak. Emellett úgy érzem, nem érdemeltem meg azt a bánásmódot, amit a magyar labdarúgás közegétől kaptam, azt gondolom, sikerült bizonyítanom, hiszen edzői pályafutásom tizenötödik érmét szereztem vasárnap. Érdemes megnézni, hogy a jelenleg magyar első és másodosztályban dolgozó kollégák közül kinek hány érme van, és mennyi idő alatt szerezték. Mindent el lehet követni Pintér Attila ellen, mindennek el lehet mondani, mindezt úgy, hogy szinte senki sem ismeri, egyet viszont nem lehet elvenni tőle: a statisztikáját.
– A kritikák után kételkedett magában?
– Nem csak a külső kritikákról beszélek, a magyar labdarúgásban dolgozó emberektől sem érdemeltem meg, amit kaptam. Mindig a futballunk felemelkedéséért dolgoztam. Egyesek sokszor hangoztatják, mit tettek helyre a hazai futballban, mit tereltek jó irányba, de azt nem teszik hozzá, hogy előtte felhívtak engem, és a segítségemet kérték.
– Említene konkrét esetet?
– Eljön az idő, amikor majd nyíltabban beszélek erről.