STADIONAVATÓ-MÉRKŐZÉS
Vasas FC–FC DAC 1904 (Dunaszerdahely, szlovák I. osztály) 2–0 (0–0)
Budapest, Illovszky Rudolf Stadion, 4900 néző. Vezette: Solymosi
VASAS: Rados – Terbe, Szilágyi Z., Tóth B., Lakatos Cs. – Hinora, Kovács M. – Rétyi R., Daróczi, Király B. – Balajti. A második félidőben: Szmola (Bősz, 69.) – Hinora, Tóth D., Viczián, Hajdú Á. – Gál M., Kovács M. (Ferenczi I., 81.) – Tóth L., Szatmári L., Birtalan – Nagy Z. Vezetőedző: Szanyó Károly
DAC: Jedlicka – Kostrna, Kruzliak (Svec, 71.), Satka, Simcák (Blackman, a szünetben) – Vida M., Ronan (Bednár, 71.) – Veselovsky (Bilenkij, a szünetben), Kalmár Zs., Vida K. (Kun B., 71.) – Divkovic. Vezetőedző: Peter Hyballa
Gólszerző: Birtalan (78., 87. – az elsőt 11-esből)
MESTERMÉRLEG
Szanyó Károly: – A DAC sokkal frissebb volt, és ez a frissesség a játékban is megmutatkozott. Nálunk azért akadtak olyan hibák, amelyeket remélhetőleg a jövőben el fogunk kerülni. A felkészülésünkben nagyon jó állomás volt a találkozó, pláne, hogy telt házas meccsen győzelmet arattunk. Sokat tettünk ezért a sikerért, a szívünket beletettük, és a történelemkönyvekbe az fog belekerülni, hogy a stadionavatón kettő nullára megvertük a DAC csapatát. Ferenczi István pályára lépése egy szurkoló által feltett kérdés volt, én pedig elértem, hogy 13-as mezben utoljára játszhatott a Vasas mezében!
Peter Hyballa: – Megérdemelt a Vasas győzelme, jó volt ennyi szurkoló előtt játszani. Örömteli, hogy igazi „stadionkörülmények” között futballozhattunk egy komolyan vehető ellenfél ellen, nem pedig valahol vidéken kellett pályára lépni egy kisebb csapat ellen. Szerencsére sérülés nélkül megúsztuk a találkozót. Hétfőn érkezik hozzánk egy új támadó, aki remélhetőleg javítani fog a helyzetkihasználásunkon. Kun Bertalan teljesítménye a Fehérvár ellen tetszett, ma azonban nem voltam teljes mértékben elégedett vele, az elkövetkező napokban tovább teszteljük, hogy hasznára lehet-e a csapatnak, aztán döntünk a sorsáról.
ÖSSZEFOGLALÓ
Az Illovszky Rudolf Stadion feliratot kiadó hatalmas acélszürke betűkön megcsillant a napfény. Zászlók lobogtak, piros-kék sálak emelkedtek kifeszítve a magasba: 979 nap után, a korábbi stadion 2016. október 29-i búcsúmérkőzését követően jöhettek újra a Vasas hívei a futballcsapatnak szurkolni a Fáy utcába.
„Boldog vagyok, hogy hetvenöt évesen megélhettem, a Vasasnak is legyen egy ilyen csodálatos stadionja. A mérete optimális, csak az szomorít el kicsit, hogy ekkora stadion ma már elég a Vasasnak. Amikor mi a Népstadionban léptünk pályára, és csak harminc-negyvenezer ember jött ki, Ihász Kálmán azt mondta: olyan kevesen vannak, hogy a szünetben mindenkivel kezet kell fogni. Én továbbra is itt leszek minden meccsen, reménykedve jövök, sokszor persze bosszúság ér, de ez nem tántorít el.” Puskás Lajos, a Vasas csatára (1964–1974) |
„Csodás a stadion, nagy élmény volt pályára lépni, mind nagy izgalommal készültünk erre a napra, édesapám is el tudott jönni. Jó látni, hogy a stadion ápolja a dicső múlt és a nagy játékosok emlékét, édesapámnak is láttam itt a mezét, és itt van a Hexagonal-kupa, amelyet annak idején megnyertek Chilében.” Mészöly Géza, a Vasas védője (1985–1990, 1991–1993) |
„Gyönyörű az új aréna, de nekem nem kötődnek hozzá emlékeim, számomra a régi marad az igazi Vasas-stadion, ott értem el szép sikereket. Boldogan léptem pályára a gálameccsen, külön erre az alkalomra vettem egy cipőt, azt most kiteszem otthon a falra emlékül, hogy játszottam a megnyitón, de többé szerintem nem jövök ebbea stadionba.” Váczi Zoltán, a Vasas középpályása (1996–1999, 2002) |
„Hangulatos a stadion, ebben két-háromezer ember is remek hangulatot tud teremteni. Fantasztikus volt pályára lépni a korábbi csapattársaimmal, lőttem két gólt, de nem ez a lényeg, hanem hogy játszottunk egy jót, szórakoztattuk az embereket. Én az Újpestnél dolgozom, mi is itt játszunk majd októberig-novemberig, és nagyon szurkolok, hogy feljusson a Vasas.” Kabát Péter, a Vasas csatára (1999–2001, gólkirály) |
Ünnepnap Angyalföldön – és újabb ünnepnapja a magyar futballnak. Megint egy patinás klub kapott új, a huszonegyedik század követelményeinek megfelelő, korszerű stadiont. Fájó szívvel, negédes nosztalgiával búcsúztak bő két és fél éve a korábbi, már megkopott, lerongyolódott stadionjuktól a Vasas-drukkerek. Azon a bajnoki meccsen az utolsó pillanatban egyenlített a Fáy utcában a Videoton, még az a döntetlen is azt jelentette, hogy tizennégy fordulót követően az angyalföldiek álltak a tabella élén. Az újjáépítés idején újpesti „albérletben” aztán elfogyott az előny, végül bronzérmes lett az együttes, a következő idény végén pedig kiesett, és egyelőre meg is rekedt a másodosztályban a hatszoros bajnokcsapat.
De ahogy az előző stadion búcsúmeccsére is az átlagnézőszám többszörösét jelentő öt-hatezer szurkoló ment ki, az ötezer férőhelyes új Illovszky-stadiont is teljesen megtöltötték a szurkolók, akiknek a hosszúra nyúlt kényszeralbérlet – amely nélkül sokak szerint még mindig élvonalbeli lenne a csapat – után visszatért a szívükbe a remény.
Minden adva volt ahhoz, hogy a Vasas újkori jelmondatának – „A család az első” – megfelelően tartalmas családi nappá váljon ez a péntek. Az este fél kilenckor kezdődő Vasas–DAC hivatalos nyitó mérkőzés előtt már órákkal elkezdődtek a felvezető programok. Négy órától nyitva álltak a kapuk, a szurkolói zónában pedig felpezsdült az élet. A gyerekek célba rúghattak, különböző focis játékokat próbálhattak ki, légváron ugrálhattak, volt csocsó, léghoki, arcfestés, a szurkolók fotózkodhattak a nyitó meccs jegyével, az erre a találkozóra készült speciális sálakkal, illatoztak az ételek a sátrakban, patakzottak az italok.
A Vasas-kötődéséről is ismert népszerű sportújságíró, Hegyi Iván legutóbbi könyveit dedikálta, köztük az angyalföldi klub és a stadion történetét bemutató vaskos kiadványát, a Pályamű címűt. Az újságíró később, a megnyitóünnepségen is szerepet vállalt, amikor bemutatta a közönségnek a klub bajnokcsapatainak játékosait.
Az avatásra váró új gyepszőnyegen korábbi neves labdarúgókat – köztük klublegendákat is – felvonultató gálacsapatok szórakoztatták a közönséget. „Együtt már a tábor, kapaszkodjunk össze// álom és valóság, rajtunk múlik minden” – az Edda Piros-fehér-zöld című futballindulója hívta csatába először a Vasas és a magyar válogatott öregfiúkcsapatát.
A Vasas két korábbi sikeredzője, Genzwein Ferenc és Gellei Imre irányította a kispadról a két együttest, és a kétszer harmincperces találkozón hazai oldalon a klubtörténet olyan kiemelkedő játékosai léptek pályára – a teljesség igénye nélkül –, mint Ladinszky Attila, Komjáti András, Híres Gábor, Lakinger Lajos, Andrusch József, Sáfár Szabolcs, Mészöly Géza, Jean-Claude Mbemba, Juhár Tamás, Váczi Zoltán és Kabát Péter, míg az ellenfelet erősítette mások mellett Gera Zoltán, Kenesei Krisztián, Véber György és Tököli Attila.
A történelmi első gólt Dombi Tibor szerezte az új stadionban, a 77 esztendős Tamás Gyula nagy védése után a kipattanó labdát löbbölte a kapuba. A két csapatban csaknem hetven neves játékos lépett pályára, és bár eleinte óvatoskodtak a felek, a végére potyogni kezdtek a gólok, és szórakoztató, gálameccsekhez tökéletesen illő 6–6-os végeredmény alakult ki.
Rendhagyó, 15 perces harmadokra osztott mérkőzést játszott egymással két legenda, Kiss László és Müller Sándor csapata, amelyekben más sportágak Vasas-sportolói, angyalföldi kötődésű művészek vagy szponzorok képviselői is helyet kaptak (előbbiek nyertek összesítésben 6–1-re).
A megnyitóünnepség művészeti produkciói – köztük a Kocsis Dénes által énekelt Vasas-induló, illetve a vendégszurkolóknak tett gesztusként a DAC-himnuszának, az Ismerős Arcok Nélküled című ikonikus számának előadása vagy a színészválogatott fellépése – már kellőképpen tűzbe hozta a közönséget, így a hivatalos nyitó mérkőzésre, a Vasas–DAC találkozóra már parázs futballhangulat kerekedett, amelynek csúcspontjaként piros-kékbe borult a hosszanti szektor, kiemelkedett a névadó Illovszky Rudolf arcképe, a vezérszurkolók a kapu mögött pedig az egész szektort betöltő molinót feszítettek ki „Drága Angyalföld!” felirattal, majd a Vasas kétszeres olimpiai bajnok kardvívója, Szilágyi Áron nyitotta meg hivatalosan a stadiont.
Parádés élőképpel köszöntötték a szurkolók az új stadiont – videó
A fényes múltú, de az elmúlt évtizedekben sok-sok viszontagságos időszakot megélő, többször a megszűnés szélére is sodródó Vasas hű szurkolóinak kijárt már egy ilyen érzelemdús, ünnepélyes este.
A nyitó meccs első negyedórájának „fogáskeresése” után Vida Kristopher döngette meg a lécet 17 méterről leadott lövéssel. A 25. percben aztán Király Botond révén a Vasas is veszélyeztetett, a szélső közeli lövését Martin Jedlickának kellett védenie bravúrral. Kiegyenlített mérkőzés zajlott, a csapatok keresték egymáson a fogást, és amikor találtak, a kapusok gondoskodtak arról, hogy ne változzon az eredmény.
A második félidőnek szinte teljesen új sorral vágott neki a házigazda, de a játékrész első helyzete megint Vida Kristopher nevéhez fűződött, 13 méterről ballal bombázott fölé. Amikor már úgy tűnt, gól nélküli meccset látunk, Nagy Zoárdot a 77. percben fellökték a tizenhatoson belül, a büntető értékesítésével pedig Birtalan Botond lett az első Vasas-gólszerző az új stadionban. Négy perccel a vége előtt ismét Birtalan volt eredményes, 25 méterről leadott bombájával alakult ki a 2–0-s végeredmény.
„A Fradi-szurkoló ismerőseim szerint is nagyon szép lett a stadion”
PERCRŐL PERCRE
73. perc: BŐSZ, EGYBŐL EGY NAGY HIBA! Magabiztos cselezgetésbe kezd az őt megtámadó csatárral szemben, végül a támadó leütközi, az érkező Kun viszont egy berobbanó védőt talál el a félüres kapu helyett!
ELŐZMÉNYEK
Már a mérkőzés előtt is rengeteg programmal várta az érdeklődőket a Vasas. Mérkőzéseket is játszottak, a Vasas öregfiúk-csapata például 12 gólos döntetlent játszott a magyar válogatott öregfiúk-csapatával, nem sokkal később a Kubala Akadémia fiataljai mérték össze tudásukat először a színészválogatott tagjaival, majd a Vasas SC szakosztályvezetőivel, végül pedig a kisorsolt szurkolókkal egy 3x15 perces meccs keretében – a fiatalok nyertek. Ezt követően felhangzott a Nélküled című dal is Kocsis Dénes előadásában, majd a Vasas indulójának taktusai is felcsendültek. Hegyi Iván is felidézte a pályán a Vasas eredményeit.
A Vasas csütörtökön érkezett haza az ausztriai edzőtárborból, a DAC elleni az első felkészülési mérkőzés a 2019–2020-as idény előtt. A dunaszerdahelyi csapat jövő csütörtökön, július 11-én a KS Kraków ellen Európa-liga-selejtezőt vív hazai pályán, a visszavágó július 18-án lesz Lengyelországban.
Egy tesztmérkőzést már a mai napot megelőzően is tartottak az új stadionban, hiszen június 26-án a Vasas játékosai már egymásnak feszültek – két csapatra osztva. Akkor Domonyai László klubigazgató és Szanyó Károly vezetőedző is elmondta véleményét az új arénáról.
Az angyalföldi stadion 5150 férőhelyes, az elkészült arénát már meg is mutatták a sajtónak a klub képviselői – az akkor készült képeket, illetve videót IDE KATTINTVA tekintheti meg.