Szepessy László nehéz időszakon van túl: súlyos betegség miatt műtötték, intenzív osztályon kezelték, majd az operáció után további három hétig nyomta a kórházi ágyat, de ma már újra a dunaújvárosi labdarúgásért dolgozik.
„Egyelőre csak játékvezető vagyok az öregfiúk közötti kispályás meccseken – mondta a Nemzeti Sportnak a Ferencvárossal és a Rába ETO-val is bajnokságot nyerő Szepessy László. – Többen is hetven fölött járnak a csapatból, olyanok vagyunk, mint a gombfocisták, egy helyben állunk, és közben szidjuk egymást. Most, persze, már nevetek, ám bevallom, nem kímélt a sors. Egyik csapás a másikat követte, kétoldali tüdőgyulladást kaptam, lépni is alig tudtam, járókeret segítségével totyogtam. Sokat köszönhetek az orvosoknak, a családomnak, a barátoknak, a segítőknek, ők tartották bennem a lelket. Tíz kilót fogytam, most már kezdem összeszedni magam, apró megállásokkal száz lépcsőnél tartok, s mint említettem, már visszatértem a pályára is, egyelőre a játékot vezetem, aztán majd a kapuba is beállok, éppen úgy, mint nyolcévesen a grundon, nem szégyen, hiszen a nagyobb gyerekek között mindenki így kezdte.”
A 71 éves korábbi labdarúgó figyelemmel kíséri a labdarúgás eseményeit, különös tekintettel egykori csapatára, az ETO-ra.
„Öröm, hogy Hannich Péter lett az ETO sportigazgatója – folytatta Szepessy László. – Hozzáértése, alázata, elhivatottsága, türelme garancia lehet arra, hogy hamarosan újra régi fényében tündököljön a város labdarúgása. Persze ehhez társak, megfelelő játékosok, no meg anyagi háttér is szükséges. Remélem, három éven belül újjáépül a csapat, s az élvonalba jut. Korábban másfél éven át együtt dolgoztam Hannich Péterrel Gyirmóton, ezért állítom, személye garancia lehet a felemelkedéshez. Nekem most ezt dobta a gép, de vannak még terveim, nemrég hosszabbítottam meg az UEFA pro licences képesítésemet. Tehát a bíráskodás, a kapusposzt után talán még edző is lehet belőlem. Megjártam a poklot, most újra süt rám a nap.”