NB II: az FTC korábbi kapusa tavaly 53 könyvet olvasott el

A 33 éves kapus az óév utolsó napján a privát közösségi oldalán számolt be az ismerőseinek róla, hogy tavaly összesen 53 könyvet olvasott el. A Magyar Nemzet arról faggatta a rutinos labdarúgót, honnan ered a könyvimádata.

„Az iskolai kötelezőkkel meggyűlt a bajom, de közben Karl May Winnetou-történetein, James Cooper indiánregényein, a Bőrharisnya-sorozaton nőttem fel. Nem tudom megmondani, mikor kaptam rá az olvasásra, mert egész életemben olvastam. Ebben nagy szerepe volt az anyai nagypapámnak, aki nagyon szerette a könyveket, tőle már az első karácsonyomra is könyvet kaptam, amikor még csak kilenc hónapos voltam. Középiskolás koromban már sokat olvastam, persze voltak megingásaim, amikor inkább videojátékoztam. Az elmúlt tíz-tizenkét évre jellemző, hogy tudatosabban olvasok, bepótlom az elmaradt klasszikusokat, és a kortárs irodalomban is elmerülök. Hobbi, de komolyan veszem – felelte Holczer. – Hallgatok irodalmi témájú podcasteket, követem a könyves oldalakat. Ha találkozom olyan ajánlással, akár egy érdekes recenzióval, amely megragadja a figyelmemet, utána olvasok a szerzőnek, aztán választok. Nem témafüggő, hogy mit olvasok, sokféle irányba kalandozom.”

A Ferencvárossal 2019-ben magyar bajnoki címet nyerő kapus tisztában van vele, szabadidős szenvedélyével alaposan rácáfol a futballistákhoz kötött előítéletekre.

„Sajnos ezek a sztereotípiák valamilyen szinten igazak, azért is alakulhattak ki. Van rá példa, hogy egy labdarúgó olvasott és tanult ember, de ha az arányokat nézzük, akkor a többség abszolút nem foglalkozik a szellemi önképzéssel, megvonja magától ezt az élményt, és másfajta örömforrásokat keres. Én csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani, az olvasás nekem rengeteget segít. Folyamatosan bővül a fantáziavilágom, a saját életem bizonyos helyzeteit látom viszont a történetekben, vagy elképzelem, mit tennék egy-egy karakter helyében” – elmélkedett Holczer.

És vajon mit szólnak a csapattársak a hobbijához?

„Megesett, hogy furán néztek rám a könyveim miatt, de minden csoda három napig tart. Sokszor a csapattársaknak is mesélek arról, hogy mit olvasok, és az például kifejezetten jó érzés volt, amikor Pakson több srác is azért olvasott el egy könyvet, mert tőlem hallottak róla. Most Tiszakécskén pedig az egyik kapustárssal edzésen fogadást kötöttünk, és egy könyv volt a nyeremény.”

Holczer elmondta, gondol már a profi futball utáni életre is, de egyelőre nem tudja, milyen irányba szeretne elindulni.

„Sok függ a tavasztól, sikerül-e kiharcolni a bennmaradást. Bár úgy érzem, fizikailag még sok van bennem, már a határon táncolok, erősen gondolkodom, mi lesz a futball után. Több mint húsz éve a sportvilágban élek, ezt a területet ismerem a legjobban, kézenfekvő lenne a labdarúgásban maradva átlépni a civil életbe. Az edzősködés nem vonz, de más felelősségteljes sportvezetői feladat érdekelne. Persze van más út is. Az elmúlt években elvégeztem a Borkollégium képzését, mert nagyapámnak van egy szőlője egy kis présházzal Somlón, amelyet nyolc-kilenc éve az öcsémmel együtt megkaptunk. Ahogy csinosítgattuk a házat, úgy éreztem, illene elméleti tudást is szerezni, hogy jobban megértsem a borászat világát. Ez is érdekel, ahogy a pénzügyek is, ezért megcsináltam a Magyar Nemzeti Bank hatósági vizsgáját. Ugyanúgy, mint a könyvekben, sokféle irányba nézelődöm, és előbb-utóbb biztos megtalálom azt, ami nekem való.”

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el!