Mészöly Géza: Úgy érzem, dolgom van Budafokon!

– Édesapja, Mészöly Kálmán a hetvenes években Budafokon kezdte edzői karrierjét. Gyerekként kijárt a Promontor utcába?
– De még mennyire! – vágta rá Mészöly Géza, korábbi 18-szoros válogatott labdarúgó, a Budafok vezetőedzője. – Édesanyámmal és bátyámmal minden Budafok-meccsen kint voltunk, szerettünk kijárni a stadionba, családias hangulat volt, a mérkőzések után a feleségek készítették a zsíros kenyeret, rendre együtt maradt a társaság. Édesapám imádott itt dolgozni, és nyugodtan mondhatom, a labdarúgás szeretete számomra kicsit Budafokról is származik…

– Az édesapjáról készült régi képek kint vannak még a létesítmény falain?
– Nem is egy! Jó ezeket látni, hiszen aki a múltat nem becsüli, a jövőjét nem érdemli. Annak idején edzésekre is rendszeresen kijártam, fel is tudnám sorolni az akkori összeállítást, Jakab Jánossal, Vizi Sándorral, Kapitány Sándorral, Noskó Ernővel, Tóth Kálmánnal, Zöldi Gyurival… Apu azt is megengedte, hogy olykor bemenjek az öltözőbe, figyelhettem a játékosok hétköznapjait, nyugodtan mondhatom, klasszis csapat volt az, Kisteleki Istvánnal, Esterházy Marcival és a többiekkel. A Promontor utcában most is többször belefutottam apu fotójába, és nagyon jó érzés volt látni, hogy a mai napig emlékeznek rá, és nem tagadom, ez is szerepet játszott abban, hogy gondolkodás nélkül elvállaltam a munkát. Úgy érzem, dolgom van Budafokon!

– Első meccsén balszerencsés kettő egyes vereséget szenvedtek az Ajkától. A lelkekre kell leginkább hatnia az öltözőben?
– Azért is bánom a vereséget, mert a bajnoki szünet két hetében magabiztosak voltunk, remekül összehangolódtunk, úgy éreztem, az első meccsünkön csakis a győzelem jöhet szóba. Lengyel Patrik kollégámmal érkeztünk Budafokra, de nagy segítségünkre van Vezér Ádám kapusedző és Göblyös Dávid erőnléti edző is. Így négyen alkotjuk a szakmai stábot, fölöttünk pedig ott van Filkor Attila sportigazgató, aki jól látja a futballt. Hétfőn Jakab Jánossal, a klub tiszteletbeli elnökével is volt egy megbeszélésünk, megnyugtató, hogy ő is reálisan látja a dolgokat. Jó állapotban van a csapat, az erőnlétünk napról napra jobb. De visszatérve a meccsünkre, az Ajka ellen jól kezdtünk, nagy helyzeteket hagytunk ki, két kapufánk is volt, de jött egy olyan hiba, ami az ilyen nehéz helyzetben különösen érzékenyen érinti a csapatot. Ráadásul az egyik legrutinosabb játékosunktól. Nyilván nem a csatárnak akarta passzolni a labdát, de fájó hiba volt. Arról nem is beszélve, hogy a hátrapasszt különösen utálom. A második góljuknál pedig úgy eltalálta a csatár a labdát, hogy alighanem a bajnokság legnagyobb gólját szerezte. Százból egyszer találják el így a labdát ebben a bajnokságban. Annyira törékeny egyelőre a csapatunk, hogy ez most még sokkolt bennünket.

– Nem csoda, hiszen sorozatban hatodik veresége volt az együttesnek. Mivel lehet kirántani a játékosokat egy ilyen hullámvölgyből?
– Hitet, önbizalmat próbálok beléjük pumpálni. Vallom, amilyen az edző, olyan a csapat. Mentálisan legalábbis biztosan. Márpedig én bízom magamban! A játékosok átérzik a klub helyzetét, fontos hetek előtt állunk, sorsdöntő mérkőzések várnak ránk. Kulcskérdés lehet, hogy a támadóink ne féljenek megcsinálni a cselt, a fegyelmezetlenséget viszont próbálom minél gyorsabban kiölni a futballistákból.

– A hétvégén a közvetlen rivális Soroksár otthonában játszanak. Mi kell a győzelemhez?
– Az NB II különös osztály, az élcsapatok sem mehetnek biztosra senki ellen, nemhogy a hasonló játékerőt képviselő együttesek. Nagy harc lesz a kiesés elkerüléséért, a Tatabánya, a Soroksár, a Honvéd, a Békéscsaba és a többi csapat is mindent megtesz majd, hogy valahogyan bent maradjon a másodosztályban. Szeretném, ha a bajnokság utolsó néhány fordulójában már nem kellene izgulnunk, és azt is, hogy a szurkolók lássák, ez a Budafok más, mint a korábbi.