Feczkó Tamás: Fáj, hogy nem maradhattam Kispesten

– Milyen érzés dolgozik önben? Csalódottság? Düh? Harag?
– Csalódottság, mert az elmúlt másfél évben reggeltől éjszakáig azért dolgoztunk, hogy a Honvéd sikeres legyen, s bár ez megtörtént, a munkát idő előtt abba kellett hagynunk – mondta lapunknak adott interjújában Feczkó Tamás, a Bp. Honvéd immár korábbi vezetőedzője, aki 2024 decemberében vette át a csapatot Laczkó Zsolttól az NB II utolsó helyén, s bár a célt elérve idén visszajuttatta az együttest az NB I-be, a klubvezérkar mással képzeli el a jövőt, így az automatikusan egy évvel meghosszabbodó szerződését közös megegyezéssel felbontották. – Az első fél évben, amikor Kispesten voltam, azért dolgoztunk, hogy minél hamarabb mozduljunk el az utolsó pozícióból, ezt a csapat megoldotta: a tavaszi tabellán harmadikként, összességében pedig a nyolcadik helyen végeztünk. Úgy vágtunk neki az előző idénynek, hogy az öltözőben azt fogalmaztuk meg, nem lehet más célunk, mint a feljutás, bár a keretünk piaci értéke csak a negyedik volt az NB II-ben a Transfermarkt szerint. De bizonyítottuk, ez nem minden, csapategységgel, hittel, szurkolókkal a hátunk mögött sokra vihetjük, s végül be is futottunk a második helyre úgy, hogy az utolsó két fordulónak ebből a szempontból már nem volt tétje.

– Mikor fordult meg először a fejében, hogy a Honvéd nem önnel kezdi el a nyári felkészülést?
– Amikor a klub sportigazgatója, Fórizs Sándor a televízióban azt mondta május elején a feljutás után, hogy még nem biztos a jövőm – ekkor már sejtettem, itt a vége.

– Örökre tüske lesz önben, hogy nem mutathatta meg magát a Honvéd kispadján az NB I-ben?
– Osztálytól függetlenül óriási büszkeség, hogy a Honvéd vezetőedzője lehettem, ezt sohasem feledem. Van hiányérzetem, nem is kevés, hiszen hat pontot magában foglaló tervet tűztem ki magam elé másfél éve: az első az volt, hogy maradjunk bent, ez sikerült, majd legyen meg a feljutás, ez is. A harmadik, hogy mindenképpen legyen telt házas hazai meccsünk, ez is megvalósult, hiszen a Vasas ellen három egyre megnyert bajnokin majdnem hétezren ültek a lelátón. A negyedik, a kupa megnyerése nem sikerült: nyolcvan másodpercre voltunk a döntőbe jutástól, sajnos a ZTE tizenegyesekkel legyőzött minket. A maradék kettő? Az már mindegy, mert már nem én vagyok a vezetőedző…

– Mi volt az oka a váltásnak? Hiszen előbb magabiztosan benn tartotta a csapatot az NB II-ben, majd visszakormányozta az élvonalba. A hírek szerint nem volt felhőtlen a viszonya Fórizs Sándor sportigazgatóval, hogy finoman fogalmazzunk.
– Bár közös célért dolgoztunk, azért szép sport a labdarúgás, mert mindenki másképpen látja.

– A Balmazújváros és az MTK Budapest után a harmadik klubbal jutott fel az élvonalba. Balmazújvárosban a csatárok tizennyolc, az MTK-ban harmincnégy, míg a Honvédban összesen nyolc gólt jegyeztek, Nyers Ádám négyet, Kántor Kevin hármat, Pinte Patrik pedig csupán egyet. Hallani lehetett, hogy a télen mindenképpen szeretett volna új csatárt látni a keretben, de ez nem történt meg, Varga Kevin írt alá, aki szélső. Ennek ellenére feljutott a Honvéddal, ami így még nagyobb bravúrnak számít.
– Megpróbáltuk a keretből kihozni a maximumot, örülök, hogy sikerült… Amúgy a Balmazújvárost is az utolsó helyen vettem át, akkor két és fél év kellett az élvonalba jutáshoz – a Honvéddal másfél év alatt sikerült, úgy tűnik, fejlődöm.

– A csapat hogyan fogadta távozása hírét?
– Az utolsó hetekben, amikor már szinte biztossá vált, hogy mennem kell, azt mondtam a srácoknak: másfél évig mosolyogva jöttünk edzésre, jó hangulatban dolgoztunk együtt, ezt tartsuk meg, ne szomorkodjon senki. Belül, a lelkem mélyén persze őrlődtem, és fájt, hogy nem maradhatok, de ezt nem akartam kivetíteni a csapatra. Sokat köszönhetek az egész keretnek, a csapatkapitányoknak, így Hangya Szilveszternek, Kesztyűs Barnának, Szabó Alexnek és Baki Ákosnak, de le a kalappal Tomás Tujvel és Sigér Ákos előtt is – bár utóbbi sérüléssel bajlódott, az együttes összetartásában fontos szerep jutott neki. Elköszönni nem tudtam az öltözőben, ezt azért sajnálom. Lehet, a tavasszal nem volt annyira látványos a játékunk, mint az ősszel, harminc meccsen nem lehet mindig kiemelkedően futballozni – az azért jelzésértékű, hogy szereztünk ötvenkilenc pontot, míg 2025-ben a Kisvárda ötvennyolccal lehetett bajnok…

– Különleges volt a viszonya a szurkolókkal, akik kiálltak ön mellett. Marco Rossi kapott hasonlóan sok szeretetet, aki megnyerte az NB I-et a csapattal 2017-ben, a drukkerek azt skandálták neki, hogy „Marco Rossi uno di noi”, vagyis „Marco Rossi egy közülünk”. Milyen érzés volt azt hallani, hogy „Feczkó Tamás uno di noi”? Így egyetlen edzőt sem éltettek a fanatikusok az olasz tréner óta.
– Még ma is meghatódom, amilyen szeretetet a csapattal együtt kaptunk a kispesti tábortól az elmúlt másfél évben, ami a Vasas elleni hazai meccsen csúcsosodott ki, amikor drapériákkal és szóban is kiálltak mellettem, támogattak úgy, mint csaknem tíz éve senkit sem. Elcsuklik a hangom… Nem tudom, hogyan tudnám ezt meghálálni nekik, örökké hálás leszek. A mai napig megállítanak a szurkolók az utcán, megölelnek, gratulálnak, ez simogatja a lelkemet. A Vasas legyőzése után kimondva-kimondatlanul a búcsú pillanatait éltük át együtt. A feljutás is örök élmény, mint ahogyan az is, hogy három-négy hét alatt megváltoztattuk a klubon belül azt a rossz felfogást, hogy a Honvéd-mezt viselni micsoda teher, hogy az akadémia téglái szinte összenyomják a játékosokat, hogy a sok szurkoló miatt nehéz pályára lépni és bizonyítani. Sohasem értettem ezt a hozzá­állást, ezért hamar megfordítottuk, s erőt kovácsoltunk belőle: légy büszke rá, hogy felveheted a tizennégyszeres bajnokcsapat mezét, légy példa a fiatalok előtt, akiket ott segíts, ahol csak tudsz, és tedd össze a két kezed, hogy az NB II-ben ennyi fanatikus előtt futballozhatsz, akik ráadásul rendre megtöltik a vendégszektort, járjunk bármerre az országban! Ez az erő is kellett ahhoz, hogy visszakerüljön a Honvéd oda, ahová való: az NB I-be. Sajnálom, hogy a klub ezt a történetet már nélkülem írja tovább…

– Merre viszi az útja?
– Egyelőre egy konkrét ajánlatot sem kaptam, így az energiámat a családomra, a két lányomra, a fiamra és a szeretteimre fordítom, megpróbálom pótolni azt a kieső időt, amelyet a futball miatt nem tölthettem velük. Nyugodt lelkiismerettel, nagy motivációval vágok bele majd az új munkába, bárhol is találjon meg – a Kispestet pedig örökre a szívembe zártam.

A stáb is távozhat a klubtól

Információnk szerint Feczkó Tamás mellett három edző is búcsút inthet a Bp. Honvédnak: Márton István másodedző, Tepliczky Péter erőnléti tréner és Hegedüs Lajos kapusedző. Úgy tudjuk, adott esetben a négy szakember a jövőben is együtt dolgozhat. Értesülésünk szerint Paulik István segédedző a kispesti első csapatnál marad.