A 10 éves magyar Ronaldo Portugália után a Chelsea-hez készül

Itt a magyar Ronaldo, 1. részItt a magyar Ronaldo, 1. rész

2. rész…

ÚGY KEZDŐDÖTT, HOGY LERÚGTA A CSILLÁRT…

„Mindenért megküzdünk nap mint nap, ezért értékelnünk kell az egyszerű dolgokat, de ezt elfelejtjük" – örök érvényű igazság, amit nemrég Király Gábor fogalmazott meg a Nemzeti Sport Online-nak adott exkluzív interjúban. Ez ugrott be, amikor a napokban megismerkedtünk Mendiékkel.

Mosolygós, rokonszenves család. A szülők, Norbert és felesége, Renáta egy héten a hét napból hetet dolgoznak, takarításból tartják el a négy fiúgyermeküket (Rikardót, Ronaldót, Carlitót és Gattusót), akik mind a négyen futballoznak. „Nem egyszerű az élet” – mondják, de nem panaszkodnak. Boldogok, mert látják maguk előtt a célt, hogy felneveljék a fiúkat, és lehetőségeikhez mérten mindent megadjanak nekik tehetségük kibontakoztatásához. És vannak álmaik is…

Ám ne szaladjunk ennyire előre. Ismerkedjünk meg közelebbről is a 2006-os születésű, tízéves, Zuglóban élő Mendi Ronaldóval, akit edzői korosztálya kiemelkedő tehetségének tartanak.

„Nekem ez a sportág tetszik, főleg a gólrúgás” – indokolta egy sanda kacsintás kíséretében a kis Ronaldo (aki a nevét még a brazil világklasszisról kapta), hogy miért a futballt választotta, és miért nem mondjuk édesapja nyomdokaiba lépve az ökölvívást.

Mindez mikor dőlt el? „Amikor lerúgta otthon a csillárt, majd az ablakot is kitörte egy lövéssel, aztán meg az öccsére fogta: »De hát Gattuso mondta, hogy focizzunk«” – mesélte nevetve az édesanya, Bartucz Renáta, aki azt is hozzátette, hogy Roninak (ahogy a családban hívják) még labda sem kell a játékhoz, megteszi egy kupak, egy zokni, szinte bármi, amivel dekázni lehet, amibe bele lehet rúgni. A cipője viszont féltett kincs, még azt sem szereti, ha ki akarják mosni, mert attól tart, hogy a szerencséjét is lemossák.

Mendi Ronaldo a zuglói Liszt Ferenc Általános Iskolában ismerkedett meg a labdarúgással, a Zugló-kupákon számtalanszor nyaggatta Tóth Péter edzőt, hogy mikor állhat be játszani. A bodros hajú kisfiú már ekkor is gyakran az idősebbek között focizott – nem is rosszul.

Első edzésein a Csakacsel Focisuliban vett részt, majd miután egy évvel fiatalabb öccse, Carlito edzője, Evanics Martin közreműködésével a Ferencvároshoz került, Roni is lehetőséget kapott ott, s a népligetieknél lett igazolt labdarúgó. A Fradi után az MTK Mészöly Focisuli következett, ahonnan egy évvel később a Honvédhoz igazolt, mert a kispestieknél a nála egy évvel idősebb, 2005-ös korosztállyal készülhet, és ezt előrelépésnek érezte a család.

„ELŐBB A GUIMARAESBEN KELL JÁTSZANOD, UTÁNA JÖHET A REAL MADRID”

„Azt szeretnénk, hogy minél több helyen kipróbálja magát, legyen összehasonlítási alapja, hogy aztán tudjon választani a lehetőségek közül, közösen meg tudjuk beszélni a tapasztalatokat” – mondja a klubváltások, illetve a külföldi lehetőségek kapcsán az édesanya.

Az ifjú tehetség ugyanis tanácsadója, Soós Kálmán közreműködésével idén már járt a portugál Guimaraesnél, amelynél a közeljövőben visszavárják, és amely klub az elmúlt években már két utánpótlás-válogatott labdarúgót is szerződtetett a Honvédtól, Bíró Bencét és Horváth Csanádot. Ronaldót korábban egy másik nyugat-európai lehetőséggel is ámították, ami tavaly végül nem jött össze, ezért nagyon csalódott volt, viszont most örül, hogy megmutathatta magát Portugáliában, és a tanácsadó révén már a Chelsea-nél is hallottak róla, november első hetében a londoniakhoz utazik ismerkedésre. A portugáliai tapasztalatokról az anyuka mesélt, aki fiával tartott a Guimaraeshez.

„Egy hetet voltunk a portugál csapatnál, edzések szerepeltek a programban a saját korosztályában. Nagyon gyorsak voltak a tréningek, ott már nem tűnt ki Roni a többiek közül, hozzá hasonló képességű gyerekek alkották a csapatot. Huszonöten edzettek, hat edzővel! Igen, jól hallják, hat edzővel, és ebben a kapusedző még nincs is benne. A kapusokkal egy külön edző és egy segítő dolgozik, aki például összegyűjti a labdákat a foglalkozás közben, nem a gyerekeknek kell szaladgálniuk érte. Ők folyamatosan intenzív mozgásban, játékban vannak, nem volt pálya széli kocogás vagy hasonlók. A kétórás edzés úgy nézett ki, hogy kiszórtak ötven labdát, és folyamatosan labdás gyakorlatokat végeztek a fiúk, labdatartás, labdavezetések, cselezések, egy a három elleni játékhelyzetek, satöbbi. A gyakorlatok végére láthatóan mindenki elfáradt. Azért is van ennyi segítő, hogy folyamatosan fenntartsák az edzések ritmusát, közben meg egyfolytában jegyzeteltek, különböző statisztikákat készítettek. A gyerekek pedig annak ellenére nagyon segítőkészen, kedvesen álltak Ronihoz, hogy nem egy nyelvet beszéltek (Ronaldo eddig németül tanult az iskolában, ám most vált át angolra). David Luiznak nevezték a frizurája miatt.”

Jelzésértékű lehet, hogy a kint eltöltött egy hét alatt a klub vezetői is megnézték a fiút edzés közben, s külön is leültek beszélgetni vele és az édesanyjával.

„Kérdezték, tetszik-e a város, meg azt is, hogy melyik Ronaldo kedvenc csapata. Majd amikor megérkezett a válasz, hogy a Real Madrid, akkor annyit mondtak viccesen, hogy rendben van, de előbb a Guimaraesben kell játszanod, aztán innen mehetsz a Realhoz – mesélte Renáta. – Az egyik nagy élmény egyébként az volt, amikor a portugál reptéren az egyik korábbi klubtárs anyukája felismerte és felkiáltott: »Ott a Ronaldo! – Cristiano? Az nem lehet – hitetlenkedett a férje. – Mire ő: dehogyis a portugál, hát a magyar!«”

Az ifjú tehetség és szülei tudják, hogy 16 éves kor alatt csak úgy szerződhet külföldre, ha a család is költözik, ám erre fel vannak készülve, csupán egy kikötésük van.

„Szeretnénk megmérettetni külföldön, de csak akkor költözünk, ha Ronaldo testvérei is lehetőséget kapnak, hogy futballozhassanak. Mi nem teszünk különbséget. Olyan nincs, hogy Roni focizik, a többiek pedig otthon ülnek. Egyformán mindenkinek a lehető legjobbat szeretnénk” – mondta az édesapa. Norbert szerint Ronaldo a különböző nemzetközi tornákon már szerzett annyi rutint – játszott többek között az Atlético Madrid, a Benfica, a Juventus, és a Sevilla ellen is –, hogy külföldön is megállná a helyét.

„HALLGATNÁNK A HIMNUSZT, POTYOGNÁNAK A KÖNNYEINK”

Persze azzal a szülők is tisztában vannak, most még nem lehet megjósolni, mire viszi majd a fiú, lesz-e belőle profi labdarúgó, ezért is tartják fontosnak, hogy az iskolában is minél jobban teljesítsen. A matematika a kedvenc tantárgya – természetesen csak a testnevelés után.

„Mozgalmasak a napjai, mert a suli után általában edzése van, a klubtréningek mellett Evanics Martinhoz még külön egyéni képzésre is jár – fogalmazott Mendi Norbert. – Utána az esték tanulással telnek, illetve átbeszéli a család közösen, hogy kinek hogyan telt a napja. A legkisebbnek, Gattusónak például már most ő a példaképe. Nem könnyű szülőként átlátni, hogy Ronaldo mire is viheti a futballpályán a jelenlegi képességeivel. Ezért is van tanácsadónk, Soós Kálmán személyében, aki segít egyengetni a pályafutását. A Honvédnál jó helyen van, megfelelő képzést kap, és a klub partner abban, hogy elengedik külföldi tesztekre, ha jön egy olyan lehetőség, mint a Guimaraes volt, vagy amilyen a Chelsea lesz – az angol klubnál már látták a videóit, kíváncsiak rá élőben is.”

Az is egy kihívást jelentő feladat persze, hogy Ronaldo ne szálljon el magától, és ne is élje bele magát olyanba, ami most még nagyon távoli a számára.

„Ezzel nincs probléma. Ez nevelés kérdése, ezért vagyunk mi, szülők – hangsúlyozza az édesapa. – Nem helyezünk rá nyomást. Ugyanolyan gyerek, mint bárki más. Soha nem mondom neki egy-egy torna előtt, hogy most gólkirálynak vagy a legjobbnak kell lenned. Persze az egészséges versenyszellem megvan benne, de én mindig azt mondom neki, játssz, ahogy érzed! Szeret futballozni, meccs közben is sokszor mosolyog, mindegy, hogy csatárként vagy védőként – mert hátvéd is volt már –, vagy edzésen például a kapuba is szívesen beáll. Az a típus, aki még a gólvonalon is lepasszolja a labdát. Nem úgy áll hozzá, hogy »helló, megjöttem, én vagyok a Mendi Ronaldo, csak én lőhetek gólt!« Számára mindig az a fontos, hogy a csapat győzzön. Ettől függetlenül sok egyéni címet nyert már, ám ezt éppen annak köszönheti, hogy önzetlen, sosem hibáztatja a csapattársait, ezért a társai is elfogadják, szívesen passzolnak neki.”

Mendiék úgy tekintenek fiuk pályafutására, mint egy maratoni távra, amelynek most még az elején járnak, de persze azért vannak álmaik.

„Nagyon örülnénk neki, ha egyszer felvehetné a válogatott címeres mezét. Ott állnánk a feleségemmel a pálya szélén, hallgatnánk a Himnuszt, és potyognának a könnyeink. Pisont István után újabb roma származású fiúként szerepelhetne a magyar nemzeti csapatban (és hozzá hasonlóan kispesti múlttal – a szerző). Példa lehetne nagyon sok roma gyerek számára, hogy ne csak álmodjanak, hanem éljék is meg az álmaikat, tegyenek azért, hogy valóra válthassák őket!”