Football Forum Hungary: „Már csak a válogatott futballban győzheti le Dávid Góliátot”

Médiatükör: A magyar futball evolúciójának perspektívái címmel tartottak nagy sikerű kerekasztal-beszélgetést, egyben szenvedélyes vitát a 2025-ös Football Forum Hungaryn. Ballai Attila, a Nemzeti Sportrádió főszerkesztője, Filippov Gergely, az nb1.hu főszerkesztője, Kálnoki-Kis Attila, a 24.hu főmunkatársa és Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetsége elnöke beszélgetését Csisztu Zsuzsa, a Nemzeti Sportrádió műsorvezetője, a Nemzeti Sport főmunkatársa moderálta.

„Az angolok találták fel a labdarúgást, de a sportág struktúráit Közép-Európában, elsősorban az Osztrák–Magyar Monarchiában alkották meg, elsősorban a Duna-menti iskola révén – bocsátotta előre mintegy általános expozéként Szöllősi György. – A magyar edzők nagy szerepet játszottak abban, hogy világszerte népszerűvé vált a labdarúgás. Az elveszített világháború, az elveszített világbajnoki döntő és az 1956-os kivándorlási hullám után aztán megindult a hanyatlás, az én generációm sajnos már csak ezt látta. A züllés a posztkommunista korszakban még fel is gyorsult, amikor a magyar futball utolsó ingatlanvagyonát is szétlopták. A világfutball közben egy gyorsvonat sebességével száguldott el mellettünk. Sokáig nem láttam a fényt az alagút végén, most viszont az átlagnál optimistább vagyok. A napokban meglett az első magyar Premier League-győztes játékos, Szoboszlai Dominik, és az első Ifjúsági BL-győztes magyar, Yaakobishvili Áron. Kijutottunk egymás után három Európa-bajnokságra, vannak sikereink a klubfutballban is. Míg korábban a sok negatív folyamat egymást erősítette, most úgy vélem, a sok pozitív is egymást erősíti majd.”

Ballai Attila azzal kezdte: „A futballsikerekhez kellenek önzetlen mecénások, kell kedvező társadalmi-kulturális környezet, és kell olyan anyagi háttér a sportágban, amire lehet építeni. A magyar futball azért tudott a hőskorban máris jó lenni, mert megvolt mindhárom feltétel. Azóta sok minden történt, teljes irányváltás is bekövetkezett. De remélem, túl vagyunk azon a korszakon is a magyar futballban, amikor a klubtulajdonosok célja csak az volt: betesznek két tojást, kivesznek hármat, és lelépnek.”

Szöllősi György gyorsvonat-hasonlatára Ballai Attila úgy kapcsolódott rá: „Nem lehet több reményünk annál, minthogy a TGV-re egy-két játékosunk felszállhat, mint most Szoboszlai Dominik. Reálisabb cél, hogy legyen egy normális saját focink, izgalmas saját bajnokságunk. Ami tanulható, ma már mindenhol megtanulható. És ami tanulható, azt tanuljuk is meg!”

Azt is kiemelte a Nemzeti Sportrádió főszerkesztője: „Ha nálunk látnak a szakemberek egy jó mozgáskoordinációjú gyereket, máris megindul a harc a sportágak között, hogy melyik vigye el. A környező országokban valószínűleg futballista lesz belőle, nálunk egyáltalán nem biztos. Nekünk van tizenkilenc érmesünk így az olimpián, a szomszédos országoknak csak öt-hat, de a futballunk ilyen szempontból megsínyli a jó olimpiai szereplést.”

Filippov Gergely hangsúlyozta: „A válogatott és a Ferencváros miatt a magyar futball kirakata jó, és a gyerekek megnyeréséhez szükség is van erre, hogy lássák a gyerekek, el lehet jutni bármilyen magasságba. De először a szülőket kell megnyerni, ami nagy áldozattal jár. Minden szülőnek nagy áldozatot kell hoznia azért, hogy a gyermeke rendszeresen, szervezett keretek között sportolhasson. Sok trend van a világban, ezek közül nem biztos, hogy mindegyik átültethető a magyar viszonyok közé, mint például a dán modell néven ismeretes, tizenkét csapatos bajnokság.”

Kálnoki-Kis Attila sajnálkozását fejezte ki, amiért kevés az őszinte beszélgetés a magyar futballról, vagyis a kávéházi kultúra feltámasztásához nem a kávéház hiányzik. A kulturált párbeszédhez szerinte szükség lenne arra is, hogy mindenki elfogadja a kritikát is.

„Nagyon helyes, hogy az infrastruktúra terén hatvan év szemetét eltüntette a magyar kormány, előtte lényegében betondarabokkal dobálták egymást a meccseken a nézők. A nagy kérdés: hogyan él ezzel a lehetőséggel a magyar futball, hogyan tölti meg tartalommal?”

A számtalan témát érintő, olykor heves vitát hozó beszélgetés egyik izgalmas fejezete volt a válogatott és a klubfutball összevetése. Hogy melyik a jobb és a fontosabb, abban volt nézeteltérés, abban nem, hogy a klubfutballban az „elrobogott TGV” miatt szinte lehetetlen behozni a lemaradásunkat.

„Már csak a válogatottak futballban győzheti le Dávid Góliátot” – szögezte le Szöllősi György.