Érdekes módon mindkét gárda háza táján az „Ezen a mérkőzésen javítanunk kell!” hangulat uralkodott, hiszen a hazai Kaposvár az előző fordulóban súlyos vereséget szenvedett Kecskeméten, míg a vendég Videoton hiába győzte le első bajnokiján a Paksot, a Bajnokok Ligájából történő kiesés bizony hatalmas fekete pont az új edző, Paulo Sousa ellenőrzőjében. Meglepő módon az örökmérleg erős hazai fölényt mutatott: 12 bajnokin 6 kaposvári győzelem, 3 döntetlen mellett mindössze három Vidi-siker állt a statisztikákban.

A mérkőzés aztán megmutatta, hogy a statisztikának jobban lehet hinni ezen az estén, mint a papírformának, hiszen bár az első kapura lövés a bajnokcsapat nevéhez fűződött (Nikola Mitrovics volt a „tettes”), az első ziccert a hazaiak alakították ki, amikor a Bojan Pavlovics által az ötös jobb sarkáról visszafejelt labdáról centikkel maradt le a kapu torkában Milan Perics.

Átvette az irányítást a Kaposvár a szokásosnak mondható tapogatózó tíz perc után, és a 14. minutumban meg is szerezte a vezetés: Kulcsár Kornél bal oldali szabadrúgása után Milan Perics 12 méterről, középről, fejjel nagy erővel a bal sarokba csúsztatta a labdát. A játékszer a vizes füvön felgyorsult, esélye sem volt hárítania Tomas Tujvelnek. (1–0)

Nem tudta a bekapott gól után felgyorsítani játékát a Videoton, jellemző módon Paulo Sousa arcáról hitetlenkedést, segítője gesztusairól pedig értetlenséget lehetett leolvasni. Kevesebb elképzelés volt a vendégek játékában, mint a svájci frankban eladósodottak közül az árfolyamot elégedetten böngészgetők száma, nem is tudtak egyenlíteni a vendégek.

A második félidő legelején aztán egy fél perc alatt eldönthette volna a bajnoki sorsát a Kaposvár: Perics kétszer egymás után vihette a kapusra a labdát, de mindkétszer botrányos megoldást választott.

Paulo Sousa először Elek Ákost, majd a nagy reményekkel igazolt Brandaót és Nemanja Nikolicsot is harcba vetette, mindhiába. A felázott talaj és a szemerkélő, majd szakadó eső nem kedvezett a Videoton által erőltetni próbált rövid passzos játéknak, stabilan állt a lábán a Kaposvár-védelem, igaz, olyan nagyon azért nem tették őket próbára.

A 69. percben a második félidei harmadik ziccerét gólra váltotta Perics: Kulcsár Kornél cselezgetett a jobb oldalon, beadása üresen találta Pericset középen, aki nyolc méterről hatalmas gólt ragasztott a jobb felsőbe. (2–0)

A Vidi-védők újfent nem álltak a helyzet magaslatán, különösen Álvaro Brachi volt ludas ebben a találatban, aki hiába intett lest emberfogás helyett. Sokaknak eszébe juthatott a Sturm elleni találkozó…

A hazaiak innentől kezdve nemcsak hogy kivédekezték a hátralévő időt, de a nagyon élő Kulcsár kis híján újabb gólt rúgatott Periccsel, és még azt is elbírták a zöld mezesek, hogy az egy Brandao-lövés hárításába belesérült (kiugrott az ujja) kapus, Lubos Hajduch helyére az utolsó tíz percre Horváth Lászlónak a bemelegítés teljes zárójelbe tételével kellett beállnia.

Az első három bajnoki fordulóban egyébként ő már a harmadik Kaposvár-kapus, hiszen az első bajnokin Posza Zsolt kapott lehetőséget Sisa Tibortól.

Akadt némi dolga a hajrában a kapuvédőnek, de nagy Vidi-helyzetet nem jegyezhettünk fel: megérdemelten győzött a Kaposvár, Perics négy gólt is szerezhetett volna. Jellemző módon a bajnoki címvédő egyetlen helyzetet tudott kialakítani a mérkőzésen: a BL-kiesés után elveszítette a pontvadászatban is veretlenségét a Videoton.