Amikor egy bombára csak annyit lehetett mondani: Dé…ÚÚÚÚ, de nagy gól!

Huszonegyedik „születésnapja” alkalmából egyszer megemlékeztünk már az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb élvonalbeli góljáról, eljött az idő, hogy felidézzük bővebben – Váczi Dénes az 1994. november 26-i Csepel–Újpest mérkőzésen (1–1) szerzett gólja cseppet sem lett kisebb.

A kilencvenes évek közepén két Váczi is az NB I meghatározó figurája volt, de jobban nem is különbözhettek volna egymástól: míg a Békéscsabában, majd a Vasasban futballozó Zoltán az élvonal egyik legtrükkösebb, legkiszámíthatatlanabb játékosa volt (pályán belüli és kívüli szereplése alapján a magyar Gazza becenév is kijárhatott volna neki), a Csepel védelmében tornyosuló Dénes brutális erőt vitt a pályára (ő inkább a magyar Koemanra szolgált volna rá).

A csepeli középhátvéd ekkor már válogatott játékos volt – összesen hétszer szerepelt a nemzeti tizenegyben –, bombáitól országszerte rettegtek a kapusok, 1988 és 1996 között minden bajnoki idényben legalább három gólt ért el, rekordja 11, ami védőtől igencsak figyelemre méltó. Az 1994–1995-ös idényben már betalált a Sopronnak és a Ferencvárosnak, majd az Újpest ellen jött egy jobb oldali beadás, egy rosszul tisztázott labda, és még a kommentátor, Vitray Tamás is elvesztette higgadtságát...

Ha azt mondanánk, egy ilyen bomba után vissza lehet nyugodtan vonulni, nagyobb már úgyse lesz, jegyezzük meg, hogy két héttel később Váczi centikre volt attól, hogy a legendás Azték-stadionban negyven méterről szétlője a kint álló Jorge Campos kapuját is, de a léc megmentette az extravagáns kapust a Mexikó–Magyarország (5–1) mérkőzésen.