Az egyikről lemondott Doll, a másik élete formájában – derbihősök

DERBIHŐSÖK 1. – ÉLETE FORMÁJÁBAN, DE MIRE MEGY VELE A FRADI?

A 2–2-vel záruló Újpest–FTC derbi kapcsán mindkét csapatból egy-egy játékost, két gólszerzőt emelnénk ki: a második újpesti találatot jegyző Nagy Dánielt és a hajrában egyenlítő Varga Rolandot. Két olyan – Goldball nevelésű – labdarúgóról van szó, aki a zöldeknél és a liláknál is játszott már a pályafutása során. Mindketten fiatalon külföldre szerződtek, majd többször is hazatértek.

A Ferencváros labdarúgócsapata a legutóbbi hét tétmeccsén 11 gólt szerzett, ebből hetet Varga Roland, de a szélső összesen nyolc gólban vállalt döntő szerepet, ha a jelgavai találatot is ide számoljuk, amikor az ő kipattanó lövését váltotta gólra Priskin Tamás.

Ráadásul, ha a tavaszi szezon kezdetétől nézzük Varga mutatóit mostanáig, akkor az NB I-ben, a Magyar Kupában és az Európa-ligában összesen 21 meccsen szerepelt, ezeken tíz gólt szerzett, s 11-et előkészített.

Más kérdés, hogy az utóbbi időben Varga góljaival nem sokra megy a Fradi, ugyanis a legutóbbi hét tétmeccséből csak hármat tudott megnyerni a csapat.

Ezzel együtt elmondható, hogy Varga a hét meccsen szerzett hét góllal pályafutása legtermékenyebb időszakát éli. Az NB I-ben korábban sorozatban hét meccsen hat gól volt a rekordja, még a 2012–2013-as szezonban, amikor a bajnoki címet nyerő Győri ETO-ban 27 bajnokin 12 góllal zárt, máig az volt a legeredményesebb szezonja a magyar élvonalban. A Ferencvárosban a legjobb idényében, 2015–2016-ban 30 meccsen hét gólt szerzett.

Varga fiatalon, 18 évesen, az MTK-tól szerződött külföldre, az olasz Bresciához, ahol négy év alatt nem tudott meghatározó játékossá válni, többször is kölcsönadták. 2010-ben például fél évre Újpestre, a liláknál mutatkozott be az NB I-ben, 12 meccsen egy gólt lőtt.

Érdekes, hogy azóta viszont az Újpest lett a kedvenc ellenfele, ugyanis a lilák ellen nyolc meccsen játszott az NB I-ben, és a vasárnapival együtt öt gólt szerzett ezeken a találkozókon. Az Újpest elleni legutóbbi három bajnokiján kivétel nélkül a kapuba talált.

*Nemcsak a hagyományos értelemben vett gólpasszokat számoltuk ide, hanem azt is, amikor a megmozdulása közvetlenül hozzájárult a gólhoz (pl. kipattanó lövés, amit a társ gólra váltott).
** Az FTC szempontjából.
***Magyar Kupa-döntő: hivatalosan a Vasas volt a pályaválasztó, de a Groupama Arénában rendezték, az FTC 11-esekkel győzött

DERBIHŐSÖK 2. – DOLL NEM SZÁMÍTOTT RÁ, MOST „VISSZAVÁGOTT”, A HÉT EMBERE LETT

A Vargánál egy évvel fiatalabb, 26 esztendős Nagy Dániel pályafutása több mindenben hasonlítható a ferencvárosi támadóéhoz. A vasárnapi derbi második hazai gólját jegyző középpályás szintén fiatalon (még Vargánál is korábban, 16 évesen), 2007-ben szerződött Újpestről a Hamburg SV utánpótlásába.

Tétmeccsen a hamburgiak első csapatában nem tudott bemutatkozni, és egy egyéves hazai, ferencvárosi kitérőt leszámítva alacsonyabb osztályú német kluboknál szerepelt, amellyel előbb feljutott a német másodosztályba, majd ki is esett.

Gyakran hátráltatták kisebb-nagyobb sérülések, amiknek következtében magasabb szinten egy igazán jó szezon még várat magára a pályafutásában. Az FTC-ben a 2014–2015-ös idényben csak 11 meccs jutott neki, gólt nem szerzett, és mivel nem érezte Thomas Doll vezetőedző bizalmát, távozott az idény végén.

Így talán még nagyobb motivációval várta a derbit, amelyen előbb gólpasszt adott Novothny Somának, majd belőtte első NB I-es gólját is (ezen az egy meccsen tehát több gólt szerzett, mint a Fradiban lejátszott 11 bajnokin…), aztán a 64. percben lecserélték. A Nemzeti Sport értékelésében ő lett a derbi legjobbja, az NSO-nál pedig a hét embere.

Három évvel ezelőtt az Újpest-szurkolók haragudtak rá, hogy a lila-fehér klub neveléseként a Ferencvároshoz szerződött, vasárnap viszont már nem foglalkoztak az „árulással”, óriási ünneplés volt a góljánál – Nagy Dániel ezzel a találattal valóban hazatért.

Újpesten mind a két eddigi bajnokin kezdő volt, és a Fradi elleni teljesítménye után joggal bízhat abban, hogy ez a szezon áttörést hozhat a pályafutásában, élvonalbeli csapatban válhat kulcsemberré.

AMIKOR A DVSC LEGUTÓBB ÍGY KEZDETT AZ NB I-BEN… – A LEGROSSZABB RAJT

Két forduló után, egyedüliként a 12 csapatos mezőnyben, a Herczeg András vezette DVSC két vereséggel a tabella utolsó helyén áll. Amikor a debreceniek legutóbb két vereséggel kezdték az idényt, akkor a szezon végén kiestek – volna, ha 2001 nyarán a másodosztály bajnokaként a BKV Előre vállalta volna az indulást.

Egy nap híján 17 évvel ezelőtt, a 2000–2001-es idény első fordulójában a Komjáti András edzette DVSC az MTK otthonában 2–1-es vereséggel indította a bajnokságot. Majd a második körben Újpestre látogatott a többek között Bajzát Péterrel, Kerekes Zsomborral, Böőr Zoltánnal felálló Loki, hogy aztán a később MLSZ-elnökké avanzsáló Kisteleki István által felkészített lilák otthonában 8–3-as vereséget szenvedjen el.

A harmadik fordulótól aztán egy hármas győzelmi szériával úgy tűnt, jó útra lép a Loki, az idény végén mégis a 11. helyen végzett, ami kiesést jelentett volna (ez volt az a szezon, amely 16 csapattal rajtolt, de 14 meccs után 12-re csökkent a létszám, majd az idény végén is búcsúzott volna a két együttes).

Mivel azonban a közlekedésiek akkor úgy érezték, hogy nem bírná el az egyesület az élvonalbeli szereplést, nem kértek az NB I-ből, így az akkori versenykiírás szerint az MLSZ legjobb kiesőként a DVSC-nek ajánlotta fel az első osztálybeli szereplés lehetőségét a következő idényre.

Ekkoriban szállt be a DVSC-be Szima Gábor, aki azóta is a klub elnök-tulajdonosa, és hamarosan beköszöntött a klub aranykora: 2004-től 2014-ig a klub hét bajnoki címet, hat Magyar Kupát és öt Szuperkupát nyert.

A Loki tehát a végül kieséssel zárult idény óta nem kezdte a bajnokságot két vereséggel, egészen mostanáig. Az első fordulóban a Mezőkövesd az utolsó percben szerzett góllal, emberhátrányban nyert Debrecenben, míg a hétvégén a Haladás soproni albérletében szenvedett 1–0-s vereséget Herczeg András csapata.

A LEGŐSZINTÉBB KRITIKA

A DVTK-t irányító Bódog Tamás őszinte nyilatkozatai üde színfoltnak számítanak a rendre mismásoló, kifogásokat kereső hazai közegben (tegyük hozzá gyorsan, utóbbi megállapítás az NB I-ben dolgozó külföldi edzőkre ugyanúgy vonatkozik, mint a magyarokra…).

A több évet külföldön, különböző csapatoknál stábtagként dolgozó, tavasszal Dániából hazatérő szakember egy héten belül kétszer is megmondta a „frankót”. Előbb a magyar futball általános problémájára világított rá (az 1. forduló után, a Vasas elleni 2–0-s győzelmet követően), majd saját csapatáról, játékosairól mondott lesújtó kritikát (miután emberelőnyben, 1–0-s vezetés után nem tudtak nyerni a Honvéd vendégeként).

„Futómennyiségben sokat javultunk, de Magyarországon már az is fél siker, ha tud és bír futni egy csapat. Dinamikában nagyon le vagyunk maradva az európai középmezőnytől, és az az együttes, amely kilencven percen át tud futni, sprintelni, ütközni, bármelyik ellenféllel szemben esélyes” – nyilatkozta Bódog az 1. forduló után.

„Szerencsés találattal egyenlítettünk az utolsó pillanatokban – mondta a kispesti döntetlent követő sajtótájékoztatón. – Nyilván a bajnok otthonában nagyon jó pontot szerezni, de van hiányérzetem. Abban bízom, hogy a játékosaimat még inkább bosszantja, hogy elveszítettünk két pontot. Sokkal többet kellett volna birtokolnunk a labdát, hogy uraljuk a középpályát. Ráadásul az összes szabadrúgásunkkal és szögletünkkel fejbe rúgtuk az első embert. Pedig magas játékosaink vannak, erre készültünk. Könyörgök, ez az NB I! Nem lehet egyszer odarúgni rendesen a labdát?”

„Le a kalappal a Honvéd előtt, labdarúgói jobban játszottak, többet futottak, többet küzdöttek. A küzdőszellemet hiányoltam a csapatomból, amellett, hogy akartak – hozzáteszem, nem azzal van a gond. De ilyen bután, amiket csináltunk, hogy négy-öt ember áll vonalban és nem lehet senkit sem megjátszani… Bejön egy huszonegy éves gyerek, és arra nem képes, hogy sprinteljen dinamikusan? Hát, akkor ja… És azt hittük, hogy jó felkészülést csináltunk. Na, nem baj” – nyilatkozta lemondóan.

„Fáradt volt” – válaszolt nem kevés iróniával a hangjában arra a kérdésre, hogy miért nem sprintelt a cserejátékos, majd azért tompított a Makrai Gábor felé intézett kritikáján.

„Csereként mindig nehéz beállni. De ezt most nem rá kell kihegyezni, most csak egy példát mondtam. Nehogy itt szétszedd nekem a gyereket. Semmi bajom nincs vele. Megvan a lehetőség jövő héten jobban csinálni.”

EGYÉB LEGEK, ÉRDEKESSÉGEK

Megszakadt a Honvéd 11 meccsen át tartó hazai győzelmi szériája, amellyel már Puskás Ferencék 1955–1956-os, 13 meccses rekordját is megközelítették Eppel Mártonék. Pedig nem sokon múlott, hogy a sorozat folytatódjon, hiszen a DVTK a 96. percben egyenlített az első félidő hajrájától, Nagy Gergő kiállítása miatt emberhátrányban játszó Honvéd ellen.

A Diósgyőraz első csapat 2016 szeptembere óta, amelyik bajnoki mérkőzésen a Honvéd vendégeként két gólt tudott szerezni a Bozsik Stadionban. A Videoton volt az utolsó ilyen brigád, 2016 szeptemberben kétszer betalált Kispesten, akkor az 2–1-es fehérvári sikert eredményezett.

A Mezőkövesd a Paks ellen aratott győzelmével 2016 októbere után nyert ismét egymás után két élvonalbeli bajnokit. Az akkori sorozat egyébként három mérkőzéses volt, ezt állíthatja be a hétvégén a Ferencváros ellen Radványi Miklós csapata. Ráadásul a kövesdiek 0–2-ről fordítottak a meccsen, és egyedüliként az NB I-ben hat ponttal állnak két forduló után, vezetik a bajnokságot, így nem is lehet kérdés, hogy az övék a hét csapata.

Karrierje során második alkalommal vezetett bajnoki derbit Iványi Zoltán, az első, 2011. április 1-én lejátszott és 1–0-s Ferencvárosi győzelemmel véget ért mérkőzésen a két együttesben cserékkel együtt pályára lépett 28 játékos közül ma már senki sincs az akkori csapatánál. Iványi egyúttal kiérdemelte a hét játékvezetője címet is, ugyanis a felfokozott hangulat, a parázs párharcok ellenére magas színvonalon dirigálta a találkozót. Iványi egyébként nemcsak bajnokit, hanem Magyar Kupa-döntőt is dirigált már a két együttesnek. 2016. május 7-én ő vezette a Fradi–Újpest kupafinálét (1–0), amelyen nem teljesített volna rosszul, ám volt egy, első látásra nem nagy hibája: újpesti kirúgás helyett ferencvárosi szögletet mutatott, s – ahogy az ilyenkor lenni szokott – a tévesen megítélt sarokrúgásból szerezték meg a zöld-fehérek a meccs és a kupa sorsát eldöntő egyetlen gólt…

A hét mérkőzésének is az Újpest–FTC találkozót választottuk. Itt volt a legtöbb néző (6567), a legjobb hangulat, a legjobb játékvezetés és nem mellesleg sok helyzet (egy elképesztő kapusbravúr – a hét védése: az újpesti Filip Pajovics mutatta be Julian Koch fejesénél), valamint négy gól.

ÍZELÍTŐ AZ ÚJPESTI HANGULATBÓL