Az NB I a román bajnokságot is megelőzte – csapatonkénti keretértékben

 

Szeptemberben ott tartottunk, hogy az OTP Bank Ligában szereplő csapatok teljes keretértéke a Transfermarkt számításai alapján egy év alatt, minden korábbi rekordot megdöntve, 105 millió euróról 133.59 millió euróra emelkedett, tehát 37.5 milliárd forintról 47.529 milliárdra. Az itthon múlt hétfőn záruló téli átigazolási időszak után pedig már 146 millió eurónál (52.14 milliárd forintnál) tart az NB I-es játékoskeretek becsült összesített értéke, vagyis az emelkedés folytatódott. Adódik a kérdés, miből következik ez, és mit jelentenek a számok régiós összevetésben?

Az egyik fő ok természetesen az, hogy a Ferencváros révén most már van egy esztendők óta az európai kupák csoportkörében szereplő csapatunk, amelynek évről évre javul a piaci megítélése. Egyrészt azért, mert a nemzetközi kupameccsek és közben a játékosok válogatottsági számának növekedésével emelkedik a futballisták értéke, másrészt mert egyre magasabban jegyzett labdarúgókat tud szerződtetni a klub. A télen érkező nigériai Fortune Basseyt és Anderson Esitit, illetve az argentin Carlos Auzquit és a brazil Marquinhost együttesen 10.3 millió euróra taksálják (Marquinhos a maga 3.8 millió eurójával az NB I legértékesebbnek tartott játékosa). Így fél év alatt 40.25 millió euróról 44.85-re nőtt a Ferencváros értéke, még úgy is, hogy a spanyol Granadába szerződő albán Myrto Uzunit a hírek szerint 4 millió euró körüli összegért értékesítette a klub.

A teljes NB I-et tekintve elmondhatjuk, hogy főképp a környező országokból, illetve a kelet-közép-európai régió élvonalbeli bajnokságaiból egyre inkább olyan válogatott légiósok érkeznek hozzánk – még a bennmaradásért küzdő csapatokba is –, akik előző klubjukban és az adott ligában meghatározó futballistának számítottak.

Így a 21. forduló után utolsó helyen álló, a télen egyébként a legtöbb új játékost igazoló MTK szerződtette a szlovák élvonal őszi álomcsapatának jobbhátvédjét, Andrej Kadlecet, a nyári Eb-n is szereplő, 39-szeres északmacedón válogatott, volt ferencvárosi Sztefan Szpirovszkit vagy a 19-szeres szerb válogatott, a korábban a német és az olasz élvonalban is futballozó Szlobodan Rajkovicsot. A szintén a bennmaradásért harcoló Debrecen kivásárolta bulgáriai szerződéséből a Real Madridban nevelkedő északmacedón Dorian Babunszkit, aki első négy meccsén két gólt szerzett az NB I-ben, nem mellékesen remek őszi teljesítményének köszönhetően tíz találatával még mindig a harmadik helyen áll a bolgár első osztály góllövőlistáján. A bolgár liga legjobb tíz gólvadásza közül még egy játékos érkezett a télen Magyarországra: a már említett ferencvárosi Marquinhos, aki a Botev Plovdivban szerzett hat gólt. Fortune Bassey pedig a cseh Fortuna Liga góllövőlistáján áll holtversenyben a negyedik helyen kilenc találattal.

A Mol Fehérvár az ukrán bajnok Dinamo Kijevtől szerződtetett két játékost, Bohdan Lednevet és a válogatott Artem Sabanovot, akik az ősszel a Bajnokok Ligája csoportkörében is pályára léptek, a 11-szeres osztrák válogatott Peter Zulj pedig török élvonalban a harmadik helyen álló Basaksehirben játszott az őszi szezonban. Az ukrán élvonalból igazolt két játékost a Honvéd is, az Újpest pedig Oroszországból szerződtette a kameruni válogatott Petrus Boumalt. A Kisvárda még az ősszel a lengyel élvonalban gólt és gólpasszokat egyaránt elérő Rafal Makowskival erősítette meg a középpályát, a Mezőkövesd a fehérorosz bronzérmes Dinamo Minszk kulcsemberével, a 19-szeres válogatott Vlagyiszlav Klimoviccsal.

Ilyen kaliberű, többségében folyamatosan játékban és jó formában lévő légiósok szerződtetése, főleg idény közben, tíz éve még elképzelhetetlennek tűnt. Aztán hogy ezek a játékosok hosszú távon milyen teljesítményt nyújtanak, valóban emelik-e az NB I színvonalát, az a jövő zenéje, de az biztos, hogy átigazolásuk javítja a magyar élvonal nemzetközi megítélését, piaci értékét. Utóbbihoz az is hozzájárul, hogy ezen a télen is tértek haza évek óta külföldön szereplő magyar válogatott játékosok, Kádár Tamás Újpestre, Bese Barnabás Fehérvárra.

 

 

Ezek a folyamatok hozzájárultak ahhoz, hogy az NB I becsült értéke, a tágabb értelemben vett kelet-közép-európai térség bajnokságaival (amelyek csapataival az európai porondon és a játékospiacon is egyre inkább versenyre kelnének a hazai klubok) összevetve már a középmezőnyben szerepel. Az ukrán (37.3 millió euró/csapat), az osztrák (32.25), a horvát (22.37), a cseh (15.5), a lengyel (14.4) és a szerb (12.4) élvonal az egy csapatra jutó keretértékben (ebben a sorrendben) ugyan még a magyar átlag (12.16) előtt jár, de a Transfermarkt becslése alapján az NB I többek között a szlovén (6), a szlovák (6.5), a bolgár (8) és most már a román (12) bajnokságot is megelőzi a térségben. Ráadásul ha az emelkedés az elmúlt másfél évben látott mértékben folytatódik, a szerb és a lengyel bajnokságot is rövidesen utolérhetjük, megelőzhetjük.

Más kérdés, hogy az NB I piaci helyzetén az javíthatna még sokat, ha egynél több csapatunk tudna csoportkörbe jutni a nemzetközi porondon, és egyre több játékos tudna tőlünk erősebb, nyugat-európai bajnokságba szerződni. Myrto Uzuni La Ligába szerződése vagy éppen a nyártól Belgiumban futballozó Vancsa Zalán példája ebbe az irányba mutat, de igazi áttörést az értékes légiósok érkezése mellett az hozhatna, ha egyre több hazai fiatal is meghatározó szerepet tudna játszani klubjában, és értékét tekintve felnőne a külföldiek mellé. Most ugyanis a térségünkben keretértékben előttünk lévő bajnokságok mindegyike arányaiban kevesebb légióst foglalkoztat, mint a magyarországi klubok, sőt jelenleg az NB I-es játékosok csaknem fele (47.5 százalék) külföldi, nálunk a legmagasabb a légiósok aránya a vizsgált országok között.

AZ ÁTIGAZOLÁSI KÖRKÉP CSAPATONKÉNTI BONTÁSBAN ITT OLVASHATÓ!