Az olasz scoutguru nem érti a magyar klubokat; szerinte ezért esett vissza Nagy Ádám

Riccardo Guffanti ismét Magyarországon tartott előadást (Fotók: Football Education Center/ Királyvölgyi Noémi Photography)

– Most már visszatérő vendégnek számít Magyarországon. Mik az általános tapasztalatai a futballunkról, az itteni futballszakemberekről?
– Több éve már, hogy rendszeresen járok Magyarországra, köszönhetően a scout-tanfolyamokat szervező Paunoch Péterrel való kapcsolatomnak is, de a munkám miatt is követem a magyar labdarúgást, az NB I-et és az utánpótlás-válogatottakat – válaszolta a Nemzeti Sport Online kérdésére Riccardo Guffanti. – Egy fejlődő futballról beszélünk, különösképp az infrastruktúra fejlődik nagy ütemben. A magyar szakembereken a tanulás vágyát látom leginkább, hogy úgy fejlődjön a magyar labdarúgás, hogy egyre inkább európai szintűvé váljon, de közben megőrizze a sajátosságait.

– Csak éppen a sajátosságok őrzése sokszor olyan „jól sikerül”, hogy nehezen engedjük meghonosodni az új dolgokat, amilyen például a modern „scouting”. Olaszországban hogyan fejlődött ki, és egyáltalán hogyan érdemes elkezdeni kiépíteni egy jól működő megfigyelőhálózatot?
– Több éve már, hogy Olaszországban megindult a „scouting" kiépítése. Nagyságrendileg száz profi egyesületnél és a felnőtt-, illetve utánpótlás-válogatottnál is használják a nemzetközi játékos-megfigyelés gyakorlati módszereit. Magyarországon a vezető klubok helyében én mindenképpen a csapat közvetlen környezetében levő területeket térképezném fel , és csak utána kezdenék külföldre tekinteni. Meglepve tapasztaltam, hogy Magyarországon nem egy klubnak nyolc-tíz külföldi játékosa is van, és sokan érkeznek a szlovák futballból. Nem igazán értem, mert nem gondolom, hogy a szlovák labdarúgás sokkal előrébb tartana a magyarnál.

– Mit tanácsolna, mi lenne a legfontosabb lépés, hogy a játékosok feltérképezése, majd kiválasztása hatékonyabban működhessen?
– Minél előbb létre kellene hozni egy, a magyar szövetség által akkreditált tanfolyamot, kiképezni a „scoutokat", akik aztán az elsajátított módszerek mentén az eddiginél nagyobb hatásfokkal fedezhetnék fel az értékes játékosokat. Így lehetne hosszú távon szakmailag és gazdaságilag is fejlődni.

– Egy évvel ezelőtt, amikor nyilatkozott nekünk, Nagy Ádámot emelte ki a magyar tehetségek közül. Most ott tartunk, hogy a Bolognába se fér be. Vajon minek tudható be a visszaesés?
– Nagy leginkább taktikailag szenvedett meg Olaszországban, és ez gyakran előfordul a mi bajnokságunkban a külföldiekkel. A fizikuma is hagy némi kívánnivalót maga után, akadtak gondjai a ritmusváltásokkal. Ha sikerül ezeket végre maga mögött tudnia, szép utat járhat be. Technikailag rendkívül képzett, ha a többi területen is képes lesz ilyen szintre fejlődni, mint amilyen technikás, eljuthat fontosabb szerepet játszó csapatokba is. De nem szabad siettetni a dolgokat – és neki is komolyan kell vennie ezt a feladatot, csak akkor sikerülhet.

–Hogyan értékeli a múlt heti, U21-es magyar–olasz csatát, amely 6–2-es vendéggyőzelemmel zárult?
– A helyszínen néztem meg a meccset, látszott, hogy nagy a különbség a két csapat között, főleg a játék szervezésében, a ritmusváltásokban és természetesen a pályán levő labdarúgók minőségében. Az olasz fiatalok folyamatosan játszanak és többen közülük Serie A-s csapatban, az első keretben.

– Az U21-es válogatottban is pályára lépő Szoboszlai Dominik játékát megfigyelői szemmel milyennek értékeli? Őt tartják a legnagyobb tehetségünknek.
– Szoboszlai Dominik 2000-es születésű, jó profilú játékos, kiváló technikai képességekkel. De ahhoz, hogy egy ilyen fiatal futballista később elérje azt a szintet, amit most belelátnak, mentálisan kell sokat fejlődnie. A játékának kiegyensúlyozottnak kell lennie, hullámvölgyek nélkül, már ebben a korai, fejlődő szakaszban is. Mielőtt Budapestre jöttem, Luzernben láttam a magyar U15-ös csapatot, amelyben voltak figyelemre méltó játékosok. Neveket még nem mondanék, de ők is bizonyítják számomra, hogy jó úton jár a magyar labdarúgás.