AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS ELKERÜLHETETLEN – az 1976-ban született Lisztes Krisztián 1997-ben mutatkozott be a VfB Stuttgart színeiben, 2005-ben született fia jövő nyáron csatlakozik az Eintracht Frankfurthoz.
Mire viheti az ifjú támadó?
„A legkevesebb, amit kívánhatok neki: szárnyaljon túl minden eredményt, amelyet valaha elértem – mondta még a szerződés megkötésekor lapunknak a büszke édesapa. – Mutatkozzon be a Bundesligában, szerezzen gólokat, nyerjen bajnoki címet, Német Kupát, kerüljön be a válogatottba. Mindenben legyenek jobb számai, mint nekem voltak, akkor leszünk, akkor lehetünk mindketten igazán elégedettek.”
A válogatottság egyelőre nem téma: amikor a Litvánia ellen készülő magyar válogatott keretét kihirdette Marco Rossi, kimondottan mogorvának tűnt, amikor a fiatal támadóról faggatták.
„Még nincs itt az ideje, hogy az A-válogatottban szerepeljen – mondta akkor a szövetségi kapitány. – Évek óta ismerjük, figyeljük, láttuk, csereként milyen teljesítményre képes, azt még nem, kezdőként, huzamosabb időn át mennyire képes kiemelkedő produkcióra. Gera Zoltán U21-es válogatottjában játszik, az fontos lépcsőfok, ott is rengeteg mérkőzésen fejlődhet, még nagyon fiatal, meglátjuk, mit hoz a jövő. A Ferencváros szurkolói láthatnak engem a Groupama Arénában, de nem azért járok oda, hogy finom vacsorát fogyasszak, vagy megigyak egy jó pohár bort: nézem a magyar labdarúgókat, figyelem, ki lehet a keretünk tagja.”
Cikket közölt a Frankfurter Rundschau a jövő nyáron az Eintracht Frankfurthoz kerülő Lisztes Krisztiánról, kiemelve, hogy „olyan gyémánt, aki a szükséges csiszolás után lehet segítségére a klubnak, és még pénzügyileg is hasznot húzhat belőle, de az még a jövő zenéje”. A cikk megemlíti Fabrizio Romano olasz újságíró minapi értesülését, hogy első körben 4.5 millió eurót fizet érte az Eintracht, és ez az összeg emelkedhet később, különböző feltételek teljesülése esetén több év alatt tízmillió euró fölé - ahogyan arról a Nemzeti Sport egy hónapja beszámolt. Úgy tudjuk, a szóban forgó 4.5 millió eurót is több részletben kaphatja meg a magyar klub. Az első részletet még az idén kifizeti a Frankfurt, miután a szerződéseket már aláírták, a másodikat pedig jövő nyáron, de e részlet pontos összege attól is függ, mennyi lehetőséget kap addig a Ferencvárosban Lisztes Krisztián, vagyis a Fradi is ösztönözve van a szerződésben foglaltak révén, hogy minél több mérkőzésen szerepeljen az eddigi 21 ferencvárosi tétmeccsén hét gólt szerző labdarúgó. A Frankfurter Rundschau felsorolja a klubokat, amelyek állítólag érdeklődtek Lisztes iránt és amelyeket meg tudott előzni a Frankfurt az érte zajló versenyben: Manchester City, Milan, Juventus, Dortmund, Mönchengladbach. A Nemzeti Sport ugyanakkor úgy tudja, a nyári átigazolási hajrában a Frankfurt mellett már csak két klub volt versenyben Lisztesért, egy német, illetve egy, a fenti felsorolásban nem szereplő angol csapat. (P. K.) |
Az édesapa 49 alkalommal viselte a címeres mezt, de azt idősebb Lisztes Krisztián kiemelte: ő lenne a legboldogabb az „ötvenessel”.
Ám egyelőre édesapa és fia is a Ferencvárosra figyel, hiszen mint az lapunk is megírta, a fiatal támadó 2024 nyarán lesz az Eintracht Frankfurt játékosa. Addig a Fradiban játszik, amelyben nemrég új vezetőedző vette át az irányítást: Dejan Sztankovics. Furcsa helyzet, hiszen a szerb szakvezető pontosan tudja, az általa épített csapatban hosszabb távon nem lesz ott ifjabb Lisztes Krisztián, őt nem érdemes tehát beépíteni az együttesbe, de erre gondoltak Frankfurtban is. Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke a minap az Indexnek nyilatkozott, többek között erről a transzferről.
„Az édesapjának nyilván Németországba húz a szíve, ahol egykoron sztár volt – fogalmazott a klubvezető. – Nagyon jó példa az utánpótláskorú gyerekeknek, hogy gyere a Ferencvárosba, nyújts kimagasló teljesítményt, és el tudsz menni egy topbajnokságba akár fiatalon is. Azt is tegyük hozzá, hogy brutális pénzt kaptunk a játékjogáért. Ha az összes opciót összevetjük, és mind le tudjuk majd hívni, 10.9 millió eurót (mintegy 4.2 milliárd forintot – a szerk.) kapunk érte. Hol volt eddig ilyen üzlet Magyarországon?”
Az elnök is erre utalt, és az Eintracht is így gondolkodott: a futballista végleges vételárát nagymértékben befolyásolja, hány tétmérkőzésen lép pályára a 2023–2024-es idény hátralévő részében. Minél több mérkőzésen, annál több pénzt kap a Fradi. Hogy ez érdekli-e Dejan Sztankovicsot? Meglepő lenne, ha figyelmen kívül hagyná ezt a szempontot.
Szóval, az összehasonlítás elkerülhetetlen – nézzük, hogyan alakult az édesapa pályafutása Németországban. Hozzátéve, hogy néhány héttel a 19. születésnapja után főszerepet vállalt abban, hogy a Ferencváros 1995-ben bejutott a Bajnokok Ligája akkori, 16 csapatos csoportkörébe, ahol ő szerezte a zöld-fehér klub történetének első BL-gólját (Zürichben Grasshoppers–FTC 0–3).
Idősebb Lisztes Krisztián kétszeres bajnokként indult el Németországba. Fia már most az, és reális esélye van arra, hogy e tekintetben túltegyen édesapján, mert ha jövő tavasszal aranyérmet szerez az FTC, a fiú háromszoros bajnokként köszönhet el az Üllői úttól.
„Fontosnak tartottam, hogy ferencvárosi játékosként szerződjön külföldre – mondta lapunknak az édesapa. – Több okból is: örülök, ha egykori klubom anyagilag jól jár a transzferrel. De vannak egyéb tényezők is. Noha a kisfiam ragyogó alapokat kapott a Mészöly Focisuli gyerekfutballistájaként, tudtam, hogy idő kérdése az előrelépés. A saját bőrömön tapasztaltam, milyen egykori ferencvárosi játékosként visszatérni az Üllői útra, milyen úgy pályára lépni a válogatottban, remélem, ezt Krisz is megélheti.”
Első Bundesliga-mérkőzés: 1997. február 22., VfB Stuttgart–Karlsruhe (1–0), Joachim Löw a 79. percben küldte pályára Gerhard Poschner helyére.
Első Bundesliga-gól: 1997. március 11., 1. FC Köln–VfB Stuttgart 1–5, Lisztes Krisztián ugyan csak a 86. percben állt be Kraszimir Balakov helyére, de ennyi idő is elégnek bizonyult, a 89. percben megszerezte aznap csapata ötödik, élete első német bajnoki gólját.
Hét hónappal a huszadik születésnapja után mutatkozott be a Bundesligában, és néhány héttel később meg is szerezte első német bajnoki gólját. Ifjabb Lisztes Krisztián 2005. május 6-án született, vagyis korban 2025 végén lesz ott, ahol édesapja először gólt lőtt a német élvonalban. Az édesapa
három hónappal és tíz nappal a 18. születésnapja után debütált a magyar válogatottban (1994. október 12., Magyarország–Németország 0–0), ezt a különversenyt már megnyerte a fiával szemben, aki 2023. augusztus 16-án érhette volna utol az apját. A statisztikát böngészve kirajzolódik az édesapa karrierje: 2004 tavaszán, a 199. Bundesliga-meccsén (abban az évben a harmincadik bajnokiján), és közvetlenül az ötvenedik válogatottsága, a Brazília elleni budapesti összecsapás előtt súlyos térdszalagsérülést szenvedett, amely után már sajnos sohasem nyerte vissza korábbi formáját. A kétszázadik Bundesliga-meccse 2005 tavaszán, néhány héttel kisfia születése előtt összejött (Hamburg–Werder 1–2, a 78. percben állt be), és még egy félidőre beállhatott a Hertha BSC ellen (azon a meccsen Dárdai Pál is csereként játszott), de a Werderben nem léphetett pályára többé. A Borussia Mönchengladbach adott még egy esélyt, de öt meccs után kiderült, nem jött teljesen rendbe, a 28. születésnapja előtt gyakorlatilag véget ért a pályafutása érdemi szakasza – reméljük, a fia ebben mindenképp túltesz rajta, és szerencsésebben alakul a karrierje.
A szurkolók persze joggal kérdezhették: miért éppen Détári Lajos korábbi klubjába szerződött? Hiszen idősebb Lisztes Krisztián 1997 és 2001 között a VfB Stuttgart, 2001 és 2005 között a Werder Bremen játékosa volt (2004 tavaszán az északi klubbal duplázott, lett bajnok és kupagyőztes egy idényen belül).
„Nem akartam erőszakosan beavatkozni a fiam karrierjébe – mondta erre idősebb Lisztes Krisztián. – Amikor még a tavasszal jártam Brémában, találkoztam Frank Baumann-nal, korábbi csapattársammal, semmiből sem állt volna beajánlani a fiamat: nézzétek már meg, hozzátok ide, adjatok esélyt neki – nem, ezt okvetlen el akartam kerülni. Frank amúgy említette, hogy ismerik a gyereket, látják, hogy fejlődik, de nem erőltettem a témát, úgy gondoltam, az az igazi, ha egy klub kinézi magának, pénzt áldoz érte, és valóban őt szeretné megszerezni. Ez pedig az Eintracht Frankfurt volt, és nem miattam született meg az egyezség.”
Az édesapa ez ügyben is hiteles: ha a fia az U-válogatottban szerepelt, mindig a háttérbe vonult, szinte egy sarokban elbújva követte az eseményeket, a legcsendesebb szülő volt mindig, pedig ha valakitől, tőle el lehetett volna fogadni szakmai tanácsokat. Sőt, az apa el is köszönt a Fraditól, amikor egy időben fia edzője lett.
„Ismerem az öltöző világát – mondta egyszer ezzel kapcsolatban. – A játékosok időnként összesúgnak az edző háta mögött, esetleg kifigurázzák, nevetnek rajta akkor is, ha szakmailag és emberileg is elismerik. De ha ez az edző az egyik játékos apja, arról hogyan beszélnek, ha kimegy az öltözőből – a fia meg ott ül a többiek között? Úgy éreztem, ez zavaró lehet, ezért eljöttem, hogy senki se mondhassa, vele nem, vagy túl szigorú vagyok, kivételezek. Magának kell megvívnia a harcait, én csak szurkolok, hogy megélhesse az álmait.”
– Sűrűn fociztak a kertben édesapjával annak idején? – Hú, nagyon! – felelte lapunknak Lisztes Krisztián, aki szerdán az U21-es válogatottal éppen hazafelé tartott a Málta elleni keddi, idegenben 3–0-ra megnyert mérkőzés után. – A pesti részen nőttem fel, kertvárosi környezetben, távol a város zajától. Apuval rengeteget játszottunk a kertben, talán nem volt olyan nap, amikor ne került volna elő a labda. Később, amikor nagyobb lettem, gyakran a barátokat is áthívtuk, és úgy játszottunk. – Édesapja biztatta, éreztette, hogy nem bánná, ha önből is futballista lenne? – Sosem erőltetett semmit... Egyszer sem mondta, mennyire szeretné, ha labdarúgó lennék. Látta rajtam, hogy egyébként is imádom a labdát, és nagyon korán megfogalmazódott bennem, én is focista szeretnék lenni. – Mindig is jó volt édesapjával a viszonya? – Igen. Mindig őszintén beszéltünk egymással, ha tudott, mindenben segített. Én pedig felnéztem rá, sőt, a mai napig felnézek rá. – Gyerekfejjel tisztában volt vele, hogy ünnepelt futballista, negyvenkilencszeres válogatott labdarúgó? – Ezt leginkább abból szűrtem le, ha a városban együtt sétáltunk. Olyankor szinte ötpercenként megállítottak bennünket, beszélgettek apuval, érdeklődtek, mi lesz a hétvégi meccsen. Ebből azért már éreztem, hogy elért valamit a pályán, ám hogy pontosan mit, és hol futballozott, csak később fogtam fel. – Büszke volt, amikor az utcán megállították? – Gyerekként naná! Kinek ne esne jól, hogy az édesapja híres futballista?! Jólesett, amikor odajöttek hozzánk, láttam, mennyire szeretik, sőt rajonganak érte az emberek. Ilyenkor el is játszottam a gondolattal, de jó lenne, ha egyszer én is elérném ezt, ha én is olyan futballista lennék, akit imádnak a szurkolók. – Jó úton halad, hiszen tizenhárom NB I-es mérkőzésén hét gólt szerzett, ráadásul olyan fontos meccseken, mint a Fehérvár elleni, vagy éppen az ősi rivális újpestiek otthonában. Így tervezte? – A gólokat nem lehet eltervezni, ám igenis készültem rá, amint megkapom a lehetőséget, élni akarok vele. Nem szeretném, ha egy-két évig kiegészítő ember lennék. Sztanyiszlav Csercseszov aztán megadta a lehetőséget, én pedig igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból. Eleinte furcsa volt a felnőttcsapat öltözőjében ülni, ám mostanra teljes értékű harcosnak érzem magam. – Különös érzés lehet, amikor tizenötezer ferencvárosi énekli a nevét a lelátón, holott még csupán tizennyolc esztendős. Nehezen birkózott meg ezzel a teherrel? – Próbáltam kiélvezni minden percét a játéknak. Ha a nevemet kiabálták, még rátettem egy lapáttal. Mindig is futballistának készültem, tudtam, ha én is magasra szeretnék jutni, az nem megy nyomás nélkül. Ebből a szempontból szerencsés alkat vagyok, mondhatom, jól veszem az akadályokat. – Jövő nyáron Németországba költözik, és az Eintracht Frankfurt futballistája lesz. Nem tart a kihívástól? Nem érzi túl korainak a Bundesligát? – Ha korainak éreznénk – mármint én és apu –, nem vágtunk volna bele. Most még csak a Ferencvárosra koncentrálok, szeretnék minél többet pályán lenni, újabb gólokat szerezni, gólpasszokat adni, mondjuk úgy, a jövő nyár még messze van... Addig rengeteg feladatom van. Nem foglalkozom még azzal, mi lesz Frankfurtban, mi lesz, ha eljön a költözés ideje. Most a napi feladataimra koncentrálok, a hétvégén Nagyecseden Magyar Kupa-mérkőzés vár ránk, jövő héten pedig már az Európa-konferencialigában kezdjük el a csoportkörös szereplésünket. Jóformán időm sincs a jövőn gondolkodni, de talán így a legjobb... |