Népsport: a Crvena zvezda ellen példát mutatott a Fradi

A Jugoszláv Kupa-győztes a Real Madrid kiverésével került az elődöntőbe, 11-esekkel múlta felül a spanyolokat, az FTC a Malmö kiejtésével lett elődöntős. A másik ágon Dinamo Kijev–PSV mérkőzést rendeztek. A KEK-elődöntő első meccsét a Népstadionban játszották, Szigeti Ferenc, az FTC másodedzője megnézte a Crvena zvezda–Rijeka bajnokit, s figyelmeztetett, az ellenfél harcos, erőszakos együttes, lerohanta a vendégcsapatot, amely pedig a KK-ban simán legyőzte a Tatabányát. Az ellenfél trénere, Miljenko Mihics ott volt Diósgyőrben, ahol a Ferencváros bajnoki mérkőzésen 1–1-et játszott a DVTK-val – Juhász István hibájából Váradi Ottó szerzett vezetést a hazaiaknak, majd Juhász egyenlített. A következőt nyilatkozta: „Az FTC stílusosan játszó csapat (…) véleményem szerint nem azt nyújtotta, amit tud, nyilván tartalékolt ellenünk a szerda esti, népstadionbeli KEK-elődöntőre. Ennek ellenére sok feljegyeznivalót találtam, amelyeket mindenképpen hasznosítunk.” A szakvezető Juhász István, Máté János és Branikovits László játékát emelte ki, saját csapatáról elmondta, hogy Dragan Dzsajics sérülése miatt csak a visszavágón léphet pályára (végül Belgrádban sem játszott), Bratiszlav Djordjevics és Szlobodan Jankovics pedig sárga lapjai miatta nem lehetett ott az odavágón. Hozzátette: „Hallottam, hogy milyen lelkesek a zöld-fehér szurkolók. (…) Szerintem a Ferencváros nem nyer két góllal. (…) Sok minden eldőlhet már most, de a végső szót százezer nézőnk előtt mi mondjuk ki majd!”

Albert Flórián technikai vezetőnek Nyilasi Tibor sérülése okozott gondot, az esélyekről azt mondta, a belgrádi roppant nehéz mérkőzés lesz, Budapesten előnyt kellene szerezni. Hozzátette: „Nagyon résen kell lennünk a Népstadionban.” Dalnoki Jenő elmondta, Kelemen Gusztáv lesz a jobbszélső, a vezetőedző úgy vélte: „Ha két gól előnyt tudunk szerezni, akkor ott lehetünk Bázelben.” Juhász optimistán várta a találkozót: „Máté Jancsi jó formában van. Kelemen és Magyar a lendületével rengeteget tehet azért, hogy a széleken sok támadás bontakozhasson majd ki.”

Másnap az FTC 2–1-es sikere után ez állt a Népsport címlapján: „Egygólos előny a belgrádi visszavágóra.” Ugyanakkor megjegyezte: „Több játékosnak is javulnia kell.” Továbbá: „A várt – és nagyon remélt – kétgólos előnyt sajnos a Ferencváros nem tudta megszerezni. A Crvena zvezda kézzel-lábbal védekezett.”

A kritikus megjegyzések ellenére remek mérkőzést láthatott az 55 000 néző, Dalnoki meg is jegyezte az értékelésében: „Ilyen mérkőzésekre lenne szükség, akkor mindig ennyi néző lenne a stadionokban.” Így folytatta: „Kis szerencsével hamarabb előnyt szerezhettünk volna. Nem adtuk fel, tovább akarunk jutni.”  

Tény, az FTC csupán a 44. percben szerzett vezetést, Magyar István elfutás utáni beadását Máté átlépte, Branikovits meg belőtte (1–0). Ám hiába volt jobb a Ferencváros, a Zvezda egy szép támadást követően egyenlített Dusan Szavics góljával (1–1). Magyar „Csóka” a második magyar gólban is döntő érdemeket szerzett: Branikovits visszafejelését 20 méterről vágta Ognjen Petrovics kapujába (2–1). Amúgy a balszélső „a szünet után nyújtott többet, gólja szép teljesítmény volt”. Branikovits „akkor tetszett inkább, amikor visszajött a középpályára”, Máté „nem tudta megismételni tavaszi jó teljesítményét”. Az ellenfélnél Mihics edző nem volt elkeseredve: „Az eredménnyel elégedett vagyok, megfelelőnek látszik ahhoz, hogy továbbjussunk, bár nehéz 90 perc vár ránk Belgrádban.” Csapata legjobbja a kapus volt: „Ognjen Petrovics a gólokról nem tehet, több esetben is bravúrral hárított. Jelentős része van abban, hogy így alakult az eredmény.”

A két korábbi szövetségi kapitány, Sós Károly és Baróti Lajos arról beszélt: „Az olyan töretlen akarattal küzdő gárda, mint az FTC, jó szolgálatot tesz a magyar labdarúgásnak.” A belgrádiak sikernek könyvelték el az 1–2-t, biztos alapnak a bázeli döntőbe jutáshoz. A Népsport a zöld-fehérek hibáiról is írt, Kelemen és Magyar az első félidőben nem tudott lefutni az alapvonalig és onnan beadni. Továbbá: „Két dolgot nem vettek észre a játékosok. Az egyik: nem lett volna szabad erőltetni a magas labdákat; a másik: a találkozó első felében többször kellett volna elszakadni a védőktől.” Azért jóról is beszámolt a szaklap: „Öt egészen fiatal játékos rohamozta a kaput: Onhausz, Rab, Kelemen, Szabó és Magyar. (…) Ez a fiatalos lendület és erő a jövőt sejteti az Üllői úton, azt, hogy nem lesz baj a csapat holnapja körül.” 

A visszavágó előtt a jugoszlávok biztosak voltak a hátrány ledolgozásában, Dalnoki ennek ellenére optimistán nyilatkozott: „A Zvezdának támadnia kell, s ilyenkor könnyen fellazul a védelem, s ezzel nekünk is terünk nyílik, példa erre a liverpooli és a malmői mérkőzés. Nekünk jól megy a játék idegenben, szeretnénk, ha ez a hagyomány most sem törne meg.” A mester bizakodott: „Egyelőre mi vezetünk 2–1-re. Nagyon bízom a csapatban!” Mihics nem kertelt: „Biztosra veszem, hogy a csapat ott lesz Bázelben, a KEK döntőjében.” Éppen ezért a Marakanában telt házat vártak.

Dalnoki Jenő csikócsapata bátran vette fel a küzdelmet, Juhász szabadrúgását Pusztai László estében lőtte Ognjen Petrovics kapujába (0–1). A korai gól jól jött, az pedig lélektani előnyt jelentett, hogy a hazai nyomás ellenére az előny kitartott az első félidőben – más kérdés, hogy a második játékrész elején jött az egyenlítés Mihalj Keri, pontosabban a kikindai születésű Kéri Mihály fejes gólja révén (1–1). Ám az FTC Bálint vezetésével átvészelte a rohamokat, azonban éppen a középhátvéd Szavics elleni szerelését a játékvezető olyan súlyos szabálytalanságnak ítélte, hogy kiállította – ráadásul nem sokkal később Zoran Filipovics ugyancsak fejesből ledolgozta a hátrányt (2–1). Minden amellett szólt, hogy az emberelőnyben játszó jugoszlávok bedarálják a zöld-fehéreket, de tíz perccel a befejezés előtt Máté megugrott egy labdával, s a tizenhatoson belül csak szabálytalanul tudták szerelni. A megítélt büntetőt Bálint hiányában Megyesi Istvánnak kellett elvégeznie, aki „nagy nyugalommal a balra mozduló Ognjen Petrovics mellett a jobb alsó sarokba gurította a pettyest!” A 2016-ban 67 évesen elhunyt Megyesi később így emlékezett a góljára: „Elhatároztam, hogy a jobb sarokba helyezem a labdát. A kapus bemozdult jobbra, aztán elment balra. Én belsővel a jobb sarokba küldtem a labdát.”

A 2–2-re végződő mérkőzés után így írt a Népsport: „A félidő már azt a reményt keltette valamennyiünkben, hogy a Ferencváros nagy fegyvertényt hajt végre.” A jogtalan kiállítást követően „a fiatal Rab vezérletével pillanatok alatt rendezték soraikat (…) a Ferencváros teljesen megérdemelten, bravúrosan harcolta ki a döntőbe jutást, a mérkőzés jelentős részében bemutatta azt, hogyan kell jól védekezni, ritmust váltani. (…) A Ferencváros tehát sok év után ismét közel került ahhoz, hogy kimagasló fegyvertényt hajtson végre.” Dalnoki sem volt „pipás”: „Végtelenül örülök a győzelemnek. Az egész csapat kitett magáért, ilyen önfeláldozó, lelkes, becsületes helytállást beszéltünk meg a mérkőzés előtt. Ritka bravúrt értünk el azzal, hogy nyolc kupamérkőzésünkön egyszer sem szenvedtünk vereséget.” Miljenko Mihics csak gratulálni tudott… 

Az egyéni értékelés szerint Géczinek „több bravúros védése volt (…) Rab amellett, hogy ragyogóan tartotta Szavicsot, gyakran segítette ki társait, nagyon jól játszott (…) a középpályán Juhász fáradhatatlanul küzdött (…) Mucha is jól látta el védőfeladatát (…) Magyar óriási területen játszott, nagyon jó benyomást tett (…) Pusztai rengeteget mozgott, gyakran meg lehetett játszani (…) Máté többször húzott veszélyesen kapura, és 11-est is kiharcolt” .

Nem véletlen, hogy a visszapillantó ezzel a címmel jelent meg: „Példát mutatott a Ferencváros.” Ezzel ellentétben a Vecsernje Novoszti azt írta, „hat perc remény”. Ennyi és nem több, ugyanis a Fradi rögtön egyenlített. A jugoszláv lapok leginkább Juhász teljesítményét értékelték, csupa 8-ast, 9-est kapott, az indoklás szerint: „Rengeteget futott, szerelt, megszerezte a labdát, s közben arra is futotta erejéből, hogy indítson.” Egyöntetű volt a vélemény, hogy a taktika terén Dalnoki Jenő lejátszotta a pályáról az ellenfél szakvezetőjét, Mihicset. Az NS kiemelte Magyar teljesítményét: „(…) tulajdonképpen azt játszotta, amit korábban Rákosi. A középpályáról indult, s nagyon sokszor húzott el a bal szélen.” Bálint László arról beszélt, mit élt át a kiállítását követően: „Azt hittem, rám szakad az ég. (…) Nem mentem be az öltözőbe, az alagút közeléből figyeltem. Talán életem legnehezebb percei voltak ezek (…) Rab Tibi jól helyettesített.” Az érintett, azaz Rab Tibor így emlékezett: „Juhász Pista biztatott, meg a többiek is. Átvillant az agyamon: most kell aztán vigyázni.” Pusztai László a győzelem után nevetve mesélte: „Az egyik lap azt írta, 39 éves vagyok, s elneveztek magyar Matthewsnak. Gondoltam, csak higgyétek ezt rólam…”     

Azért a Népsport komolyra fordította az írást: „A fiatal együttes sok tekintetben példát mutatott. Labdarúgásunk mai helyzetében a zöld-fehérek sikere jelentős érték, előremutató fontos állomás.”