Feczkó: Ez a mérkőzés jó reklámja volt az NB I-nek

ZTE–MOL FEHÉRVÁR 3–3

DOBOS Barna, a Zalaegerszeg vezetőedzője:

– Feldúltnak látszik.
– Sajnálom, hogy kétgólos előnyt elherdáltunk. Bármennyire is erős csapat a Fehérvár, a védelmünk két perc alatt ne kapjon már két gólt! Felháborító ugyanakkor, hogy az ellenfél teljes létszámban fejezte be a mérkőzést, pedig Loic Nego és Armin Hodzic egyértelmű szabálytalansága után elmaradt a második sárga lap. De igazából ezt nem az edző feladata véleményezni.

– Hasonlókat gyakran hallani, de akkor mégis, kinek a feladata jelezni a vélt sérelmeket?
– Valójában nem tudom, de a játékosaimtól is hallom, milyen sérelmek érték őket a pályán. Legnagyobb tanulság, hogy a mérkőzés a lefújásig tart, s ezt meglovagolva sikerült egyenlítenünk.

– Akkor végül is örülhet az egy pontnak, amit közvetlenül a mérkőzés lefújása előtt szereztek?
– Ez sem annyira egyértelmű, mert két góllal vezettünk. Sokkal jobban zavar, hogy védekezésben képességbeli gondokat látok, de támadásban is voltak olyan lehetőségeink, amelyek után muszáj lett volna gólt szereznünk. Remélhetőleg a későbbiekben szerzünk három pontot is ilyen kiélezett mérkőzésen.

Marko NIKOLICS, a Mol Fehérvár vezetőedzője:

– Meglehetősen nyugodtnak tűnik.
– Ha kizárólag azt nézem, hogy hatgólos mérkőzést játszottunk, elégedett lehetnék, de edzői és taktikai szempontból korántsem vagyok az. Kizárólag az első félidőben mutatott játékunk tetszett, furcsa módon azonban a második játékrészben szereztük a gólokat.

– Szünet után mintha gyorsabban futballoztak volna. Ennyi elegendő is volt a fordításhoz?
– Másként látom, mert az első félidőben több helyzetet dolgoztunk ki, csak éppen mindegyiket kihagytuk. Ivan Petrjak, Armin Hodzic és Georgi Milanov is betalálhatott volna, s akkor talán könnyebb a folytatás.

– Az utolsó percben elveszített győzelem miatt vélhetően nem teljes az öröme.
– Az utolsó percben bedobást követően kaptunk gólt, ez megmagyarázza, miért vagyok bosszús. Persze fontos kiemelnem, hogy a teljes védelmünk felforgatott hetek óta, mert Juhász Roland, Fiola Attila és Vinícius sem áll rendelkezésemre. Középen Huszti Szabolcs is a tapasztalt játékosok közé tartozik, ő szintén sérült. Ez persze nem mentség a fiataloknak, akiknek meg kellene tanulniuk éles szituációban is helytállni.

PUSKÁS AKADÉMIA–HONVÉD 1–2

HORNYÁK Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője:

– Láthatóan csalódott...
– Jó csapat ellen játszottunk, amely nem érdemtelenül szerezte meg a győzelmet. Bánt, hogy olyan hibákat követtünk el, amelyek a korábbi időszakban nem voltak jellemzők ránk, és ezeket a hibákat most nem bírtuk el.

– Mire gondol konkrétan?
– Yoëll van Nieff rögtön a mérkőzés elején vezetéshez segítette az ellenfelet: eddig meghatározó játékosunk volt, ezután is az lesz, az ilyen hibák benne vannak a futballban, de tőle szokatlan volt, ráadásul a folytatásban is zavarta a rossz megmozdulása. Gyurcsó Ádám, Ezekiel Henty, Josip Knezevic: ők a húzóemberek, tőlük vártam volna többet, egy ilyen jó csapat ellen nekik kell a legjobbnak lenniük, még több szenvedélyt beleadni a játékba. Talán ez is hiányzott ezen a mérkőzésen.

– Gazdag Dániel kissé szokatlan szerepkörben kezdte a mérkőzést, meglepte önöket a Honvéd?
– Nem, mert fel voltunk készülve erre, és amikor megláttam a kispestiek összeállítását, gondoltam, hogy ez lesz a stratégiájuk. Bár eszembe jutott, hogy a Honvéd csak a védekezésre összpontosítva végigbekkeli a meccset, nem ez történt, jól futballozott ellenfelünk, ezt el kell ismerni. Mi lassúak voltunk, talán csak az első félidő végén tudtunk olyan játékot nyújtani, amelyre az egész meccsen szükségünk lett volna, nem reagáltunk megfelelően arra, hogy a Honvéd két támadója visszalép a középpályára összeszedni a labdát.

Alessandro RECENTI, a Bp. Honvéd megbízott edzője:

– Minek köszönhető az idegenbeli győzelem?
– Az egységes csapatjátékunknak, annak, hogy mindenki rengeteget dolgozott, sokat tett, hogy megszerezzük a három pontot. Jól kezdtük a mérkőzést, sikerült vezetéshez jutnunk, de a folytatásban többször is a hazaiak irányították a játékot.

– Giuseppe Sannino eltiltása miatt nem lehetett a kispadon, mennyi volt így az ön szerepe ebben a győzelemben. Mennyi szakmai önállósága volt mérkőzés közben?
– Ahogy említettem: ez a csapatjáték sikere volt. És itt nemcsak a futballistákra gondolok, hanem a szakmai stábra is, mi is nagyon egységesek voltunk. Felkészültünk több lehetőségre is, megbeszéltük a vezetőedzővel a taktikát, talán azt is mondhatom, hogy betűről betűre végrehajtottuk, amit Giuseppe Sanninóval előre lefektettünk.

– Azért a mérkőzés közben előfordulhatnak váratlan helyzetek, amelyekre reagálni kell: mi volt a szünetben? Hogy változott menet közben a stratégia?
– Ami a szünetben elhangzott, az a mi dolgunk, az öltözőben marad. Gazdag Dániel pozíciója az előre megbeszéltek szerint alakult, arra is készültünk, hogy Vadócz Krisztián a mérkőzés utolsó szakaszában áll be, és természetesen bíztunk benne, hogy a csapat segítségére lesz. Mindenki jól teljesített, és természetesen nagyon örülünk, hogy megszereztük a győzelmet.

KAPOSVÁR–ÚJPEST 2–3

DISZTL László, a Kaposvári Rákóczi vezetőedzője:

– Megint szoros meccset játszottak, de ezért nem jár pont.
– A közönség jó mérkőzést látott, mindkét csapat egyértelműen győzelemre játszott. Úgy gondoltuk, az Újpest ellen reális esélyünk lehet a három pont megszerzésére, és bár vezettünk, sajnos védekezésben többször hibáztunk. Nem először fordul elő, hogy az ellenfél ellenünk szerzi az év gólját, mi viszont nagy helyzeteket hagyunk ki.

– Azon múlt a párharc, hogy Beliczky Gergő egy nullás állásnál ziccert hibázott?
– Valóban óriási lehetőség volt, kettő nullás vezetésnél nyilván más lett volna a játék képe. Ha akkor betalálunk, erőt adhatott volna a folytatásra, amely talán kitart a mérkőzés végéig. Azonban három kettes hátránynál is volt két nagy lehetőségünk. Ugyanakkor a játékosok küzdőszelleme jó volt.

– A sorozatos vereségek után mennyire nehéz tűzben tartani a labdarúgókat?
– Minden meccsen pontot, pontokat akarunk szerezni. Erre többnyire van is reális esélyünk, apróságokon múlik, hogyan alakul egy-egy párharc. Egyértelmű, hogy védekezésben kevesebbet szabad hibázni, elöl viszont jobban kell kihasználnunk a helyzeteinket.

VÍGH Péter, az Újpest FC másodedzője:

– Nebojsa Vignjevicset láttuk szombaton a Rákóczi stadionjában, a mérkőzésen azonban nem ült le a kispadra. Mi történt vele?
– Nebojsa Vignjevicsnek van egy visszatérő derékproblémája, és amikor időjárás-változás van, többnyire felerősödik. A dombóvári kórházban kapott kezelést, itt volt velünk Kaposváron, de nem volt olyan állapotban, hogy leülhessen a kispadra.

– Három nyeretlen bajnoki után szereztek ismét három pontot. Mennyire fontos ez?
– Izgalmas, fordulatos meccset játszottunk a Rákóczival. A gyorsan kapott gól nem zavart meg bennünket, fölénybe kerültünk, fordítottunk, de ennyi lehetőségből több gólt kellene szerezni. Hátul sokat hibáztunk, ez korábban nem volt jellemző ránk, és bizony a hajrában Banai Dávid nagy védésére is szükségünk volt, hogy megnyerjük a meccset.

– Három egy után gondolta volna, hogy izgulni kell a győzelemért?
– Egyértelműen lendületben voltunk, azt hittem, több góllal nyerjük meg a találkozót. Tudomásul kell venni, hogy jobb helyzetkihasználásra van szükség, mert ha hátul is hibázol, abból ilyen szoros meccsek lesznek.

DVSC–PAKS 3–1

HERCZEG András, a Debreceni VSC vezetőedzője:

– Gondolta volna, hogy ilyen simán nyer a csapata?
– Azt nem, de megérdemelten nyertünk, mert a mi akaratunk érvényesült. A második félidőben ugyan változtatott a Paks, de erre is jól reagált a csapat. Okosan, szervezetten, fegyelmezetten futballoztak a játékosok. Valamennyien betartották a megbeszélt taktikai feladatokat, s ennek köszönhető, hogy végül is magabiztosan nyertünk, sőt, ha a hajrában jobban összpontosítunk, nagyobb különbségű is lehetett volna a győzelmünk.

– Azért a sikerhez kellett más is, mondjuk a jó taktika, az, hogy átszervezte a csapatát, vagy tévedek?
– Sokat rágódtunk a segítőimmel azon, milyen taktikával és hadrendben futballozzunk a Paks ellen. Az eredmény bennünket igazol, mert Bényei Balázs és Kusnyír Erik is remekül helytállt azon a poszton, ahová állítottuk.

– És kellettek, gondolom, a jó cserék is...
– Büszke vagyok rá, hogy Kundrák Norbert, valamint Pintér Ádám is hozzá tudott tenni a sikerhez, de ide sorolhatnám a hajrában pályára küldött Szatmári Csabát is. Ez a siker azonban nem egy-egy játékos sikere, hanem a csapaté.

Tomiszlav SZIVICS, a Paksi FC vezetőedzője:

– Mit lehet mondani egy ilyen simán elveszített találkozó után?
– Azt, hogy újra megvertük magunkat, mert bár a félidő elején jól futballoztunk, összehoztunk egy tizenegyest, és a második hazai gól előtt is nagyot hibáztunk.

– Nem gondolja, hogy talán túlságosan későn reagált a DVSC hadrendjére?
– Úgy készültünk, hogy stabilizáljuk a védekezésünket, s kontraakciókkal próbálkozunk. Ám amint észrevettük, hogy nem jön a Debrecen, változtattunk, ennek köszönhetően a második félidőben már uraltuk a játékot. De tíz beadásunk közül csupán egy volt jó, az viszont gólt is eredményezett.

– Mit gondol, a három zsinórban elszenvedett vereség után megingott ön alatt a kispad?
– Az edzők sorsa már csak ilyen. Abban a helyzetben, ahova mi kerültünk, bizony felvetődhet a kérdés. Ám hiba lenne elfelejteni, hogy honnan indult a csapat. Csináltunk egy jó alapozást, s jól is kezdtük a bajnokságot, de a Fradi elleni meccs után másik arcát mutatja a csapat. Elillant az önbizalom, ez az oka a sok egyéni hibának. Természetesen higgadtan át kell gondolni, miként is lehetünk úrrá a gondokon.

DVTK–KISVÁRDA 3–1

FECZKÓ Tamás, a Diósgyőr vezetőedzője:

– Hétről hétre egyre szebb arcát mutatja csapata.
– Nagyon jól kezdtünk, az volt a célunk, hogy az első negyedórában nyomás alá helyezzük a Kisvárdát, ez sikerült is, megszereztük a vezetést. Utána átadtuk a területet, hogy legyen helyünk kontrázni. A második félidőben éppen akkor kaptuk a gólt, amikor sérülés miatt cserélni akartunk, de a csapatom erejét mutatja, hogy csak tizenkét percig állt döntetlenre a meccs. Ez a mérkőzés jó reklámja volt az NB I-nek, a gyerekeket ilyen hangulatú és izgalmas meccsekkel lehet a futballhoz vonzani.

– Kísértetiesen hasonló forgatókönyvvel nyertek Pakson is: az ellenfél egyenlítő gólja után nem összeroppantak, hanem visszavették a vezetést.
– Ez jelzi, hogy igazi csapatként működünk, mentálisan erősek vagyunk, egymásért küzdünk. Ezúttal a közönség is belehajszolta a csapatot a győzelembe.

– A hatodik bajnoki meccsén eljutott oda, hogy a vezérszurkolók a nevét skandálják. Egymásra talált a csapat, az edzője és a közönség?
– Óriási megtiszteltetés ez a megelőlegezett bizalom, amivel szeretnék élni, és sohasem visszaélni. Hálás vagyok a vezérszurkolóknak, mert ez volt az első közös mérkőzésünk, és ezt kaptam tőlük.

DAJKA László, a Kisvárda vezetőedzője:

– Egymás után másodszor szenvedtek vereséget.
– Nem szeretnék a végeredménnyel foglalkozni, pedig az a döntő ugyebár. Teljes mértékben egyenlő ellenfelei voltunk a Diósgyőrnek, akadt időszak, amikor nekünk állt a meccs. Sokféleképpen alakulhatott volna a mérkőzés, ha mi is megkapjuk azokat a tizenegyeseket, amelyeket az ellenfél megkapott. A játék miatt a játékosokat nem tudom elmarasztalni, de súlyos egyéni hibák vezettek a vereséghez.

– A védelem miért nem állt olyan stabil lábakon, mint máskor?
– Sérülés miatt kicsit át is kellett alakítani a csapatot, sajnos az olyan hibák, mint a harmadik percben eladott labda, benne vannak egy-egy mérkőzésben. Nem szükséges külön nézni a csapatrészeket, az összkép alapján jól futballoztunk, nem érdemeltünk kétgólos vereséget.

– Ebben az idényben már nem először veszítenek pontokat kezezés miatt.
– Én egy kicsit változtatnék a szabályon, hiszen az ember testéhez hozzátartozik a keze is, szerintem csak a szándékos kezezéseket kellene befújni. Nem tudom, hogyan tudnánk elkerülni az ilyen szituációkat, remélem, jön majd olyan időszak, amikor nekünk fújnak be hasonló tizenegyeseket.

A Ferencváros–Mezőkövesd (1–1) találkozó utáni edzői értékeléseket IDE KATTINTVA tekinthetik meg!