A Mol Fehérvár FC így búcsúzik néhai labdarúgójától, vezetőjétől hivatalos honlapján:
Id. Horváth Gábor Kislángon született, klubunk utánpótlásában kezdte el a futballt, és 1979-ig az ifjúsági csapatokban nevelkedett. NB I-es debütálására Lantos Mihály edzősége alatt került sor az 1978–1979-es bajnokság záró fordulójában, amikor a megyei rivális Dunaújváros otthonában 3–2-re nyertünk. Az akkor 20 éves labdarúgó a következő idénytől kezdve (egy rövid sorkatonai szolgálattal töltött időszakot leszámítva) egészen 1991-ig kirobbanthatatlan tagja volt csapatunknak, 27-nél kevesebb mérkőzést egy szezonon belül sem játszott.
A több mint egy évtized alatt két bronzérmet szerzett a Vidivel, játszott a Magyar Kupa-fináléban 1982-ben, illetve természetesen a döntőig tartó UEFA-kupa-menetelés (1984–1985) során is alapember volt, olyannyira, hogy Végh Tiborral és Burcsa Győzővel együtt mind a 12 nemzetközi mérkőzésen pályára lépett. Ezen felül szerepelt az 1981–1982-es UEFA-kupában, illetve az 1985–1986-os és 1989–1990-es sorozatban is.
317 NB I-es bajnokival (amivel Végh és Karsai mögött 3. klubunk örökranglistáján) és 5 góllal a lábában rövid ausztriai levezetés után vonult vissza a futballtól, de Fehérvártól a legkevésbé sem szakadt el: bár vezetőedző nem volt, a Vidit számtalan különböző pozícióban segítette. Többek között volt technikai igazgató (1993-tól kezdve az évtizedben végig), utánpótlás-edző és a női csapat edzője is. A Vidi Múzeum megnyitása óta annak vezetőjeként tevékenykedett, legutóbb a Futball Éjszakáján, szeptember 6-án kalauzolta a szurkolókat a klub ereklyéi között.
Gabi bácsi, nyugodj békében!
A klub saját halottjának tekinti id. Horváth Gábort, temetésének időpontjáról később adunk hírt.