NB I: hat poszton is magyar a legjobb!

Lapunk, pontosabban annak elődje, a Népsport 1967-ben adott először osztályzatot a mérkőzéseken nyújtott teljesítményekre. A sorrendet a nullától tízig adható érdemjegyek átlaga határozza meg azzal a kitétellel, hogy a pályán töltött harminc perc minimális játékidő miatt kapott vagy a próbára nem tett kapusoknak adott nullás osztályzatok nem számítanak. A bajnokság eddig lejátszott 17 fordulójában 302 labdarúgó lépett pályára, öttel kevesebb, mint egy évvel korábban. A listára viszont csak 148 futballista kerülhetett fel, akik a mérkőzések felénél eggyel többször, vagyis kilenc bajnokin értékelhető teljesítményt nyújtottak. A Puskás Akadémia–Ferencváros találkozót januárban rendezik meg, e csapatok játékosainál a legalább nyolc értékelhető mérkőzést vettük figyelembe. Pontazonosság esetén a több értékelhető teljesítmény rangsorol.

KAPUSOK

Talán természetesnek is tűnhet, hogy a bajnoki címvédő és most is listavezető Ferencváros kapusa vezeti posztja rangsorát, mégis érdemes megállni egy pillanatra: több olyan mérkőzés volt, amelyet Dibusz Dénes bravúrjai nélkül aligha nyert volna meg a zöld-fehér csapat. Amely persze a legerősebb, abszolút esélyes a címvédésre, de itt is látszik, kiemelkedő kapusteljesítmény is kell az első helyezéshez. Elég csak a Kisvárda elleni idegenbeli rangadót említeni, amelyen sokáig az ő nagyszerű teljesítménye tartotta versenyben csapatát. Kiegyensúlyozottan teljesített a görög légióskodásból visszatérő Nagy Gergely Pakson, az új generáció képviselője, Demjén Patrik még mindig az út elején jár, de már most nagy erőssége a zalai csapatnak. A sor végén egy légiós, amivel egybecseng az MTK Budapesthez érkező új edző, Márton Gábor döntése, aki Somodi Bencét állította a kapuba Milan Mijatovics helyett.

JOBB OLDALI VÉDŐK

Huszonkét éves magyar játékost köszönthetünk a első helyen! Bévárdi Zsombor 1999-ben született, kalandos úton jutott el Debrecenbe és az NB I-be. Szoboszlai Dominikkal együtt nevelkedett a Főnixben, aztán Siófokon, megfordult Felcsúton és a Mol Fehérvárban is, Siófokon bemutatkozott az NB II-ben, aztán a Vasas szerződtette, majd a Loki – amely előbb kölcsönadta Kaposvárra, ahol már az élvonalban is megmutathatta magát. Az előző idényben, az NB II-ben beépült a DVSC védelmébe, a feljutást követően három gólt is szerzett, és posztján az élen végzett, ami elismerésre méltó. Loic Nego több poszton is megfordult, új arc a gyirmóti Szegi Vince, ő is szerzett három gólt. Érdekes a ferencvárosiak gyengébb helyezése, Henry Wingo csak tizedik, a sort pedig a válogatottban megbízhatóan teljesítő Botka Endre zárja – vélhetően mindketten sikeresebb tavaszt várnak önmaguktól.

KÖZÉPSŐ VÉDŐK

Szélpál Norbert az ősz legjobb magyar belső védője, a rangsort tekintve egyértelmű a légiósok fölénye. Sok tényezője van a Kisvárda nagyszerű őszi produkciójának, az biztos, hogy a stabil védekezés adta a menetelés alapját, aligha véletlen, hogy a védelmet irányító, horvát születésű Herdi Prenga végzett az élen. A védő a lett Riga FC színeiben kétszer is bajnok lett, de aligha gondolta, hogy Kisvárdán is az aranyéremért küzdő együttes tagja lehet. A Ferencváros három játékosa követi őt, folyamatosan megbízható teljesítményt nyújtanak, Adrian Rus pedig helyet követelt magának a fehérvári védelemben. Az újpesti Abdoulaye Diaby kiállításai miatt szorult ennyire hátra. Kispesten nagyon várják, hogy a korábban a válogatottban is jól teljesítő Baráth Botond mikor talál nem is olyan régi önmagára. Utolsónak lenni nem túl kellemes, légiósként kimondottan ciki – az MTK Budapest rengeteg gólt kapott az ősszel, meglepő lenne, ha Tiago Ferreirára hosszabb távon számítanának a kék-fehérek.

BAL OLDALI VÉDŐK

Matheus Leoni nagyszerű góllal indította a bajnokságot: a Groupama Arénában, az FTC otthonában külsővel csavart a hosszú sarokba, a Kisvárda ezzel szerzett vezetést, és végül győzött 2–1-re. Noha lapunk szavazása alapján az ősz további részében nem volt ennél szebb gól, nemcsak emiatt lett első a posztján a brazil játékos, végig magas szinten teljesített. A ferencvárosi Eldar Civic követi, aki mögött hosszú ősz és néhány, rá korábban nem jellemző hiba van, ám ha kipiheni magát, ismét a bajnok erőssége lehet. Két régi motoros, Szabó János és Ferenczi János következik a sorban, megbízhatóak, rutinosak, mindig lehet rájuk számítani. Marcel Heister elköszönt a Ferencvárostól, de Fehérváron nem tudta megmutatni, hogy tévedtek a zöld-fehérek, amikor hagyták távozni. A zalaegerszegi Gergényi Bence több jó mérkőzéssel hívta fel magára a figyelmet, de ezúttal szürkébben teljesített, tőle többet várnak a tavasszal a ZTE szurkolói – mert több is van benne.

KÖZÉPSŐ KÖZÉPPÁLYÁSOK

Mondhatnánk, a mezőny elejét éppúgy légiósok uralják, mint a végét, ha nem lenne Varga József, aki bizonyította, 33 esztendősen is fontos játékosa a DVSC-nek. Aki ebben a szerepkörben futballozik, annak sokat kell futnia, labdaszerzésben erősnek, ráadásul taktikailag érettnek kell lennie. A Loki 34-szeres válogatottja fel van vértezve ezekkel a tulajdonságokkal, és ez akkor is igaz, ha az utolsó két fordulóban kiszorult a kezdő tizenegyből. Hajszálpontosan az ő átlagát hozta Aissa Laidouni, akit sokan az élvonal egyik legjobb játékosának tartanak – nem véletlenül. A Ferencváros Európa-liga-meccsein láthattuk, nemzetközi szintű teljesítményre képes, meglepetés lenne, ha klubja sokáig meg tudná tartani. Jevhen Makarenko leigazolásával nagyon jól járt a Mol Fehérvár, Nikola Mitrovics majd’ 35 évesen már kevesebbet fut, de így is felfelé lóg ki a mezőnyből – ám amit Ylber Ramadani, James Weir vagy Aljakszandr Karnyicki mutatott, arra minden bizonnyal sok magyar fiatal is képes lehet.

JOBB OLDALI SZÉLSŐK

Emlékezetes szezonja volt Dárdai Pálnak: a Németországban nevelkedő szélső sokat fut, jó a rúgótechnikája, kulcspasszokat képes adni, és ha a védekezése javul, alighanem a válogatottnál is számításba veszik. Két kisvárdai légiós is ott van az élmezőnyben, Jaroslav Navrátil és Jasir Asani egyaránt sokat tett érte, hogy csapata története legjobb szezonját fussa. A cseh szélső a bajnoki rajton góllal járult a Ferencváros idegenbeli legyőzéséhez, a folytatásban újabb négy találatot tett be a közösbe, nem véletlenül számított egészen a hajráig kihagyhatatlannak. Albán csapattársa akkor volt igazán elemében, amikor Erős Gábor kezébe került az irányítás, aligha járunk messze az igazságtól, amikor azt mondjuk, ezen a poszton nem szorul erősítésre a Kisvárda. Pályafutása legjobb szezonját hagyja maga mögött Sajbán Máté, aki élni tudott Bognár György bizalmával. Lendületes volt, nem jött zavarba az ellenfelek kapuja előtt, az azonban látszott, hogy védekezésben még van hova előrelépnie. Nagy Dominikot sérülések gátolták abban, hogy a Honvéd vezérévé váljon, a legendás Ebedli Zoltán unokája, Kovácsréti Márk pedig egyelőre nem tudja megmutatni, milyen sokat tud a futballból.

TÁMADÓ KÖZÉPPÁLYÁSOK

Júliusban közel tizennégy esztendő elteltével lépett pályára az NB I-ben Dzsudzsák Balázs, a legkevésbé rajta múlott, hogy a DVSC csak a mezőny második feléhez tartozik. A 108-szoros válogatott labdarúgó védekező középpályásként, szélsőként és irányítóként is vezéregyéniség tudott lenni, minden megnyilvánulásán látszott, fontos neki a klub, ahonnan elindult a pályafutása. Nem lehet nem dicsérni Bognár Istvánt, aki az előző idényhez hasonlóan a Paks agya volt, szórta a gólpasszokat, és olyan meglátásai voltak, mint talán rajta kívül senkinek az egész mezőnyben. Yohan Croizet remekül kezdte az idényt, toronymagasan kimagaslott az Újpestből, nagy kérdés, egy ilyen képességű játékos miért nem képes mindent alárendelni a futballnak. Egyértelműen csalódást okozott az őszi teljesítményével Tokmac Nguen, aki korábban a hátán vitte a Ferencvárost, ám az ősszel sokszor csak lézengett, nemigen látszott rajta, hogy töri magát a csapatáért.

BAL OLDALI SZÉLSŐK

Egy újabb poszt, amelyen erős volt a Kisvárda Master Good: Claudiu Bumba nemcsak fontos találatokat szerzett, hanem a mezőnyjátékával is sokat tett be a közösbe, egyértelműen a mostani szezonja volt a legerősebb, amióta 2019 nyarán az NB I-be szerződött. Ugrai Roland az első négy fordulóban csak egyszer kezdett, de kétszer a kispadról beszállva is betalált, a folytatásban aztán alapember lett, és újabb hét találattal segítette a Lokit. Amit ő tud a futballból, azt nagyon kevesen a mezőnyben, és ha ezt nem csak egy-egy találkozón mutatná meg, alighanem Marco Rossi szövetségi kapitány is számolna vele. Meglehet, nem a mostani volt Myrto Uzuni legjobb szezonja, de ő az a játékos, akire akkor sem haragszik senki, ha nem megy neki a futball, hiszen mindig küzd a csapatáért. Nagy meglepetés, hogy a remek képességekkel megáldott Giorgi Beridze csak sokadik a mezőnyben, a román válogatott Gheorghe Grozav pedig feltehetné magának a kérdést, mennyire fontos neki a futball.

KÖZÉPSŐ TÁMADÓK

Ez az ősz Ádám Martin szezonja volt, nem kérdés! A paksiak 27 esztendős támadója az előző idénnyel ellentétben valamennyi bajnokin kezdett, a tizenhét találkozóból csak négyen nem talált a hálóba, és tizenöt góljával feledtetni tudta az előző bajnokság gólkirályát, a menet közben a DAC-hoz igazoló Hahn Jánost. Nem tolja magát az előtérbe, csendes, szerény futballista, aki jó úton jár ahhoz, hogy a válogatottnál is felfigyeljenek rá. Mögötte három olyan légiós végzett, akivel kapcsolatban senkiben sem vetődött fel, mit is keres az NB I-ben: Ryan Mmaee, Kenan Kodro és Nenad Lukics egyaránt minőséget képvisel. Sokat tett a ZTE jó szerepléséért Koszta Márk, Böde Dániel az idény hajrájára visszaverekedte magát a Paks kezdő tizenegyébe, és bár Jasmin Mesanovic csak a középmezőnyben végzett, helyezése nem tükrözi, mennyire fontos játékosa a Kisvárdának. Sztefan Drazsics és Junior Tallo korábban már bizonyított az élvonalban, ezért is érthetetlen, miért teljesítettek ennyire halványan.